– Az elmúlt években, különösen az Obama-kormány idején, az amerikai-magyar viszony vonatkozásában washingtoni és budapesti politikusok is gyakran hangoztatták azt, hogy a gazdasági és biztonságpolitikai kapcsolatok kiválóak, de a politikai viszony hagy némi kívánnivalót maga után. Hasonló a helyzet a német-magyar kapcsolatok terén is?
– A határon túli magyarok kérdését leszámítva 2002-ig nem volt markáns érdekellentét a két ország között. Az első nagy feszültséget az iraki háború teremtette 2003-ban, amikor Magyarország az amerikaiak oldalára állt a németekkel és a franciákkal szemben. 2002 és 2010 között is voltak feszültségek, tehát nem lehet azt mondani, hogy a feszültség forrása egyedül a Fidesz volt. A nézeteltérések elsősorban onnan származnak, hogy Magyarország bekerült az EU-ba és a NATO-ba, megnőtt a szuverenitása, a mozgástere. Megteheti, hogy szembemenjen Németországgal. A jelenlegi ellentét okát a gyökeresen eltérő világnézetben és gondolkodásmódban látom a két ország politikai elitje között. Nem lehet ugyanis azt állítani, hogy Oroszországgal vagy a kelet-ukrajnai konfliktussal kapcsolatban teljesen máshogy gondolkodnának. Mostanra már a migrációban is 60-70 százalékban ugyanazt gondolja a két politikai elit, legalábbis a CDU/CSU, illetve a Fidesz. A kétoldalú kapcsolatok mélyén azonban van egy gyökeresen eltérő világkép. Magyarország például a nemzetállami megoldásokat preferálja, Németország a közös megoldásokat. Eltérő a filozófia abban a tekintetben is, hogy a külpolitikában érvényesíteni kell-e Kínával és Oroszországgal szemben az emberi jogi normákat. Ez egy fundamentális különbség, amit nem nagyon lehet áthidalni. A határon túli magyarok kérdése is ilyen. A németek azt szeretnék, ha ezt nem hozná fel a magyar fél, ezt majd megoldja az EBESZ vagy az Európa Tanács.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!