Egyiptom, Etiópia és Szudán között közvetített az amerikai pénzügyminiszter

A Níluson épülő duzzasztógát miatti vitáját Egyiptom, Etiópia és Szudán szerdán Washingtonban próbálta rendezni, amerikai pénzügyminiszter közvetítésével. A három ország vállalta, hogy a jövő év elejéig megállapodást köt a vízerőmű üzembe helyezéséről.

Számeh Sukri egyiptomi, Gedu Andargachew etióp és Aszma Abdalláh Mohamed szudáni külügyminiszter tárgyalásain az amerikai pénzügyminiszter, Steven Mnuchin mellett jelen volt a Világbank elnöke, a szintén amerikai David Malpass is.

Az óriási duzzasztógát a folyó etiópiai szakaszán, Szudán határán épül 2010 óta amerikai pénzügyi támogatással, de a vízhozamok csökkenése és az általában véve is szűkös vízforrások miatt vita robbant ki Kairó, Addisz Abeba és Kartúm között. Abdel Fattáh-el-Szíszi egyiptomi elnök Donald Trump amerikai elnököt arra kérte, hogy segítsen rendezni köztük a vitát.

Az amerikai kormányzat október 21-én levelet intézett az ügyben a három afrikai ország vezetőihez, valamint a Világbank elnökéhez, a napokban pedig Trump telefonon egyeztetett velük. Trump ezután a vita rendezését pénzügyminiszterére bízta.

Az amerikai Pénzügyminisztérium közleménye szerint a szerdai washingtoni megbeszéléseken a három ország külügyminisztere megegyezett abban, hogy folytatja az egyeztetéseket, és 2020. január 15-éig megállapodást köt a gát üzembe helyezéséről. A közös közleményben a miniszterek vállalták, hogy „átfogó, együttműködésre alapozott, fenntartható és kölcsönösen előnyös” megállapodás kidolgozására törekszenek.

A washingtoni megbeszélésen részt vettek az érintett országok vízügyi miniszterei is. Az Etiópia és Szudán határán épülő óriási, Nagy Etióp Reneszánsz Gátnak nevezett létesítmény Afrika egyik legnagyobb infrastrukturális fejlesztése.

Az építkezés 2011-ben kezdődött el Etiópiában, a Kék Nílusnál. Az erőművet Addisz Abeba kulcsfontosságúnak tartja gazdasági fejlődése számára, Egyiptom és Szudán azonban a vízforrások elapadása miatti aggodalmát hangoztatja.

Egyiptom vízellátása csaknem teljes egészében a Nílustól függ. Egyiptom és Szudán 1959-ben – még az asszuáni gát megépítése előtt – megállapodott a vízforrások megosztásáról, Etiópia azonban nem részese a megállapodásnak.