Iráni tábornokot likvidált Irakban az Egyesült Államok

A nyílt háború valószínűtlen, de a mostaninál is jobban elfajulhat az Egyesült Államok és Irán konfliktusa, miután amerikai dróncsapás végzett egy befolyásos iráni tábornokkal Irakban. Donald Trump már a választási kampányra tekintettel demonstrálja erejét, de a fő kérdés most az: mi lesz Teherán válasza.

Dróntámadás Bagdadban Kászem Szolejmani ellen. Véres bosszút állhatnak miatta Fotó: MTI/AP/Iraki miniszterelnöki sajtóiroda/Hoffmann György

Amerikai dróntámadással meggyilkolták tegnap Bagdadban Kászem Szolejmanit, az iráni Forradalmi Gárda Kudsz Erőinek parancsnokát, valamint Abu Mahdi al-Muhandiszt, az iraki Népi Mobilizációs Erők elnevezésű katonai ernyőszervezet egyik vezetőjét. A csapást személyesen Donald Trump amerikai elnök rendelte el, az amerikai és bagdadi törvényhozás tudta nélkül.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter tájékoztatása szerint a célzott támadásra azért volt szükség, mert hírszerzési információik szerint a külföldi akciókért felelős iráni különleges egységek parancsnokaként Szolejmani támadásokat tervezett amerikai célpontok ellen Irakban.

A közelmúltban is történtek hasonlók: nemrégiben egy rakétatámadásban életét veszítette egy amerikai civil Kirkuk közelében. Elkövetőként a Kataib Hezbollah nevű milíciát azonosították.

Dróntámadás Bagdadban Kászem Szolejmani ellen. Véres bosszút állhatnak miatta
Fotó: MTI/AP/Iraki miniszterelnöki sajtóiroda/Hoffmann György

Az Irán-barát síita szervezetre mért amerikai megtorló csapás 25 emberéletet követelt. Az adok-kapok azonban nem ért véget: iraki tüntetők, jellemzően a milícia tagjai, betörtek a főváros szigorúan őrzött zöld zónájába, és megostromolták az Egyesült Államok nagykövetségét, majd csak hosszas tárgyalások után vonultak el. Teherán mindvégig tagadta, hogy bármi köze lenne az iraki eseményekhez – noha ennek most ellentmondani látszik a tábornok bagdadi látogatása és tárgyalása a síita milíciákkal.

Korábban az Egyesült Államok terrorszervezetté nyilvánította az iráni Forradalmi Gárdát, amely nem a hadseregnek, hanem közvetlenül a legfelsőbb vezetőnek felel – így értelmezésük szerint egy terroristával végeztek.

A célzott gyilkosság mégis komoly nemzetközi jogi kérdéseket vet fel. A bagdadi kormány máris felháborodottan emlékeztetett, hogy az amerikai katonáknak csak az Iszlám Állam elleni harc miatt van mandátumuk az országban való tartózkodásra.

Iránban sokk és harag fogadta a népszerű és nagy hatalmú tábornok halálhírét. Ali Hamenei ajatollah, valamint Hasszán Róháni elnök is bosszút ígért, de az Iránnal szövetséges erők, például a libanoni Hezbollah, a jemeni húszik és a gázai Hamasz is megtorlást helyezett kilátásba.

A fenyegetések hatására az amerikai külügy óvatosságból az ország elhagyására szólította fel állampolgárait, jelentések szerint az olajszektorban dolgozók közül már sokan biztonságos helyre utaztak.

– Irán mozgástere Irakban gyakorlatilag korlátlan. Így elképzelhető, hogy lesznek további rakétatámadások amerikai célpontok ellen, de nyílt összecsapásokra nem lehet számítani. Az iraki síita milíciák létszámban ugyan jelentősek, de erejük nem mérhető az amerikaiakéhoz. Irán sem fog nyílt, hagyományos háborút kezdeményezni – oszlatta el lapunk megkeresésére egy újabb közel-keleti háború rémképét Wagner Péter.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója emlékeztetett: azután sem fajult el a konfliktus, hogy tavaly a perzsa állam kilőtt egy amerikai drónt, szabotázsakciókat követtek el tankerhajók ellen, illetve szaúdi olajlétesítményeket lőttek szét.

Rámutatott, nemcsak Washington és Teherán nem érdekelt a háborúban, de az iraki politikai vezetés egy része sem akarja, hogy Irán és az Egyesült Államok az ő országukban csapjon össze. Ráadásul a nép sem áll egy emberként a síita milíciák mögött, sőt az utóbbi hónapok tüntetéseinek célkeresztjében éppen a korrupt hatalmi elit és az Irán-barát szervezetek álltak.

– A Kataib Hezbollah támadását valószínűleg nem Teheránban rendelték el, de ez még nem kisebbíti a perzsa befolyást a síita milíciákra. A most meggyilkolt Kászem Szolejmani mindennapos vendég volt Irakban. Vannak olyan vélemények, hogy Bagdadban még a miniszterelnök személyéről sem lehetett dönteni anélkül, hogy azt jóváhagyták volna Teheránban.

Az önálló iraki döntéshozás mozgástere nagyon szűk – értékelte a szakértő Teherán iraki szerepét. Az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségének ostroma után felerősödtek az amerikaiak távozását követelő hangok. – Az amerikai katonák hazaküldése folyamatos téma az iraki politikában. Mivel az Iszlám Államot mint területtel rendelkező szervezetet legyőzték, elméletileg már nincs szükség rájuk.

Csakhogy koránt sincs egység a kérdésben. Az amerikaiakra még a síiták is úgy tekintenek, mint egyfajta biztosítékra a túlzott iráni befolyással szemben. Jelentős erőt képviselnek a törvényhozásban a kurdok is, akik biztosan nem támogatnák távozásukat – mondta Wagner Péter. Az irakiak így két malomkő között őrlődnek: ahhoz túl megosztottak, hogy hazaküldjék az amerikaiakat, de ahhoz is túl gyengék, hogy lerázzák az iráni befolyást. Felmerül a kérdés, hogy ha Szolejmani gyakori vendég volt Irakban, miért éppen most csaptak le rá?

A szakértő az időzítést elsősorban Donald Trump amerikai elnök személyiségének tulajdonítja. – Erőt akart demonstrálni, megmutatni, hogy a világ legerősebb hadseregével nem lehet kikezdeni. Ebből akár az is következhet, hogy véget ért az a korszak, mikor az amerikaiak a politikai érzékenység miatt elnézik érdekeik durva megsértését – figyelmeztetett Wagner Péter.

Amerikai és brit zászlót égetnek a likvidálások ellen tiltakozó teherániak. Lángba borulhat a térség
Fotó: Reuters

Abban pedig, hogy Trump erőt akar mutatni, alighanem közrejátszik az is, hogy az Egyesült Államok kampányüzemmódba kapcsolt az idei elnökválasztás előtt. Irán még sosem nyert háborút, de sosem veszített tárgyalást – írta ki az amerikai elnök a Twitter-profiljára, megerősítve, nem akarnak háborúba keveredni Iránnal.

A felmérések szerint az amerikaiak többsége – az afganisztáni és iraki kalandokból tanulva – jelenleg beavatkozásellenes ugyan, ám az elnök célja nem is egy újabb háború.

Egy májusi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 79 százaléka egyetértett azzal, hogy egy iráni támadást meg kellene torolni, de csak 39 százalékuk támogatta a Teherán elleni teljes inváziót. A piacok mindenesetre érzékenyen reagáltak a hírekre: tegnap a nyersolaj és az amerikai hadiipari cégek árfolyama is enyhén emelkedett.

Szolejmani meggyilkolása önmagában óriási port kavart a nemzetközi politikában. Izraelen kívül nem akadt állam, amely egyetértéséről biztosította volna Washingtont. Oroszország, Kína és Szíria is elítélte a merényletet, de még az olyan szövetségesek, mint Franciaország és Németország is nyugalomra intettek.

Elítélte a támadást Ali asz-Szisztáni iraki ajatollah is, ugyanakkor visszafogottságra és bölcsességre intve a feleket. A világhálóra feltöltött felvételek tanúsága alapján egyesek ünnepelték a tábornok halálát Irakban.

Az árnyékparancsnok

Nincs pótolhatatlan ember, de Kászem Szolejmani nyomdokaiba lépni mégsem lesz egyszerű feladat az utódnak. A tábornok már életében is valóságos ikon volt hazájában és szövetségesei köreiben, érdemeit még ellenségei is elismerték. Halálával az Egyesült Államok elleni harc mártírjává, jelképévé vált. Szolejmani 1957-ben született szegény családban, katonai karrierje 1979-ben, az iszlám forradalom során indult, amikor csatlakozott a Forradalmi Gárdához. Állítólag alig hathetes kiképzés után vetette bele magát az 1980-ban kirobbant, nyolc évig tartó, Irak és Irán közötti háborúba. A harcokat nemcsak túlélte, de hősiességével és éles katonai elméjével ki is tüntette magát. Csakhamar a Forradalmi Gárda külföldi akciókért felelős különleges egységének, a Kudsz Erőknek a parancsnoka, ezzel az iráni külpolitika megkerülhetetlen alakja lett.

A tábornok tevékenysége az amerikaiak 2003-as iraki inváziója után vált igazán láthatóvá. Ha nem is egyszemélyes megálmodója, de legalábbis fontos végrehajtója és nyilvános arca lett az iráni befolyás terjesztésének a térségben. Szaddám Huszein bukása után részt vett kisebb-nagyobb Amerika-ellenes támadások megszervezésében.

Ő vezényelte le a sikeres beavatkozást Bassár al-Aszad szíriai elnök mellett; enélkül alighanem megbukott volna a damaszkuszi rezsim. Irakban mostanáig befolyásos volt a különféle síita milíciák és politikai erők révén. Keze ugyanakkor távolabbra, akár Gázáig és Afganisztánig is elért. Stratégiája az előretolt védelem volt: Irán konfliktusait az ország határaitól minél távolabb igyekezett rendezni. Az évtizedek során komoly nemzetközi kapcsolati hálót épített ki, de személye hazájában is megkerülhetetlen volt. Megítélése mégsem fekete-fehér: kétségtelen érdemei voltak abban is, hogy Irakban és Szíriában legyőzték az Iszlám Államot.

Nem csupán a háttérből, Teherán biztonságos távolából vezényelte a harcokat, hanem az a fajta tábornok volt, aki a csatatéren, az első vonalból irányította a hadműveleteket. Az elmúlt húsz évben állítólag több merényletkísérletet is túlélt, amelyet nyugatiak, ellenséges arab államok vagy Izrael szervezett ellene. Ennek ellenére nem bujkált, folyamatosan utazott, nyíltan fényképezkedett, saját Instagram-profilja is volt. Halálhírére Teheránban háromnapos gyászt rendeltek el, ezrek gyűltek össze búcsúztatni, a televízióképernyők sarkában gyászjelzést helyeztek el, valamint minden koncertet és vígjátékot töröltek a műsorról Iránban. (L. D.)