– Milyen esélyekkel indul Afrika a koronavírus elleni küzdelemben?
– Afrikára általánosságban jellemző, hogy csapnivaló az egészségügyi rendszere. A kórházak megbízhatatlanok, a betegszállítás gyerekcipőben jár. Van két ország, amely miatt különösen aggódhatunk: Dél-Afrika és Nigéria. Gazdaságilag és népességüket tekintve a földrész két vezető állama, de még ezek is olyan társadalmi problémákkal küzdenek, amelyekkel a járvány előtt sem tudtak megbirkózni. Félő, hogyha ez a két ország összeomlik, az az egész kontinensre nézve beláthatatlan következményekkel jár. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a népesség jelentős része még mindig alapvető problémákkal küzd, munkanélküli, illetve éhezik. Akárcsak az I. világháború végén tomboló spanyolnátha idején, a koronavírus is könnyebben terjed, ha egy legyengült társadalomba kerül be.
– Segíthetnek az ebolajárvány során szerzett tapasztalatok?
– Én 2014-ben, a járvány csúcspontján bejártam az érintett területeket. Tapasztalataim szerint a járvány különösen tanulságos volt a világnak – de nem Afrikának. Akkor egyszerre három országban, Guineában, Sierra Leonéban és Libériában tombolt a kór. A dzsungelhatárokat nem tudták, de nem is akarták lezárni, a fertőzötteket motorokkal hurcolták egyik helyről a másikra. Volt rá példa, hogy amikor az európaiak – többek között magyar virológusok – megpróbáltak segíteni, a helyiek megtámadták az „ördögi”, szkafanderbe beöltözött szakembereket. Nehéz tárgyi segélyekkel is segíteni, ilyen helyzetben a tisztítószerek, maszkok azonnal a feketepiacon kötnek ki. Egy Sierra Leone-i tisztviselő pedig azt panaszolta, hogy máig léteznek „szellemfalvak”, egykor virágzó mezőgazdaságú kiürült települések, ahová hiába próbálják visszacsábítani a befektetőket.

– Mennyire felkészült a népesség?
– Brutálisan hangzik, de a népesség bő kétharmada máig mérhetetlenül szegény, és elszigetelt településeken lakik. Nekik nincs mit veszíteniük, legfeljebb az életüket. A földrészen azonban – tudatosan vagy tudat alatt – a családok fel vannak készülve arra, hogy néhány rokonukat még akár a felnőtté válás előtt elveszítik. A halál, származzon az kígyómarástól, ebolától vagy éppen koronavírustól, benne van a pakliban. A szűk középosztály szintén kiszolgáltatott, hiszen beszorul a városokba, ahol kiszolgáltatottá válik. Guinea fővárosában, Conakryban például az ebola idején nem szállították el a szemetet, ezért valóságos patkányinvázió lepte el. Ami a legvékonyabb réteget, a dúsgazdagokat illeti, ők azok, akik ilyenkor a leggyorsabban menekülőre fogják vagy olyan fegyveresen őrzött magánkaranténokat építenek ki, amelyeket még Nyugaton is megirigyelnének.