Az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben kibontakozott és jelenleg is megfigyelhető össztársadalmi nyugtalanság mögött a hagyományos értelemben vett progresszív politikai lobbin kívül egy formabontó, társadalmi átalakítást megcélzó kísérlet húzódik, amely egyszerre két irányból erodálja az amerikai nemzet keretrendszerét.
Köztudott, hogy Soros György milliárdos tőzsdespekuláns az általa alapított Open Society Foundations (OSF) hálózatán keresztül a saját világnézeti céljait igyekszik megvalósítani, kiváltképpen a „második hazájában”, az Egyesült Államokban.
Célja a nyílt társadalom eszméjének kiterjesztése, amely felszámolja a határokat, az egyén és a nemzet szuverenitását, kiszolgálja az identitáspolitikát, fejet hajt a kulturális relativizmus és drogliberalizáció előtt, valamint piedesztálra emeli az olyan progresszív, áltudományos ideákat, mint a genderelmélet vagy a kulturális kisajátítás (cultural appropriation).
Ami Soros György amerikai társadalmat érintő átalakítási kísérletét illeti, eddig túlnyomórészt hagyományos politikai lobbiról beszélhettünk, amelynek keretében az OSF egy-egy választást megelőzően csillagászati költségvetéssel rendelkező politikai akcióbizottságokat (PAC) hozott létre vagy támogatott annak érdekében, hogy azok győzelemre segítsék a kivétel nélkül baloldali irányultsággal bíró képviselőket, elnökjelölteket.
Mint ismert, Soros György alapítványa 2004-ben 27 millió dollárral támogatta John Kerry demokrata elnökjelölt kampányát, majd 2016-ban 25 millió dollárt ajándékozott Hillary Clinton, szintén demokrata színekben induló elnökjelölt kampánystábjának, valamint egyéb demokrata politikusoknak. Mi több, tavaly egy 5,1 millió dollárral rendelkező akcióbizottságot állított fel annak érdekében, hogy legyen bárki is az idei elnökválasztás demokrata jelöltje, ne szenvedjen pénzhiányban.
Azonban az országban jelenleg hetek óta zajló össztársadalmi nyugtalanság mögött az említett hagyományos értelemben vett politikai lobbin kívül egy formabontó, szintén az OSF pénzcsapjai által koordinált kísérletet láthatunk, amely egyszerre két irányból erodálja az amerikai társadalmat.
Egyfelől, az OSF néhány évvel ezelőtt olyan, alulról szerveződő, „grassroots” mozgalmak nagyarányú támogatását kezdte meg, amelyek erkölcsi célok mögé bújva nemcsak ideológiai (progresszivizmus, neo-marxizmus, a tőkeelosztás, valamint a bűnüldözési szervezetek feletti kontroll kisajátítása), hanem fizikai értelemben is felforgató tevékenységet végeznek (fosztogatás, szobordöntés, rendőrgyilkosság, autonóm területek önkéntes kijelölése). Mindezt annak érdekében, hogy a felgyülemlett társadalmi feszültségek okozta sokkhatást kihasználva, az élet számos területén radikális reformok bevezetésére kényszeríthessék a szövetségi kormányt.