Hollandiában narkóállam épül

A legnagyobb rendőrszakszervezet vezetője egy gyilkossági ügy kapcsán már tavaly ősszel nyíltan arról beszélt, hogy Hollandia narkóállammá vált. A július elején feltárt, konténerekbe rejtett kínzókamrák ügye azonban arra is rávilágít: a hatóságok csupán lassan kullognak a drogkereskedelemből élő alvilági bűnszervezetek mögött.

A rendőrség csak fut a kábítószer-kereskedők után Fotó: BENOIT DOPPAGNE Forrás: Europress/AFP

Egész Európát megrázta az a hónap elején nyilvánosságra hozott történet, miszerint a holland rendőrség konténerekben kialakított rejtett börtöncellákat, illetve kínzókamrákat fedezett fel egy a belga határhoz közel eső raktárban, Wouwse Plantage településen. A helyi sajtó beszámolói szerint a nyomozók azután bukkantak a konténerbörtönre, hogy sikerült feltörniük az egyebek mellett merényletek megtervezésére, pénzmosásra és kábítószer értékesítésére használt, EncroChat nevű titkosított telefonhálózatot. A hálózat leleplezését a hatóságok nagy győzelemként fogták fel a Benelux államban működő alvilági csoportok ellen vívott harcban, a kínzókamrákról készült felkavaró felvételeknek azonban volt egy még fontosabb hatásuk: újfent ráirányította Európa figyelmét arra, hogy a globális kábítószerpiac egyik központi csomópontjának számító Hollandia gazdasága jelentősen függ az illegális drogkereskedelemtől. Más szavakkal: fennáll a kockázata, hogy Hollandia narkóállammá váljon.

A rendőrség csak fut a kábítószer-kereskedők után
Fotó: Europress/AFP

Ezek Ferdinand Grapperhaus igaz­ságügyi és biztonságért felelős miniszter tavaly augusztusban elhangzott szavai, a baljós hangulatot pedig még sötétebbre festette az a tavaly novemberi eset, amikor – feltehetően a drogmaffia megbízásából – meggyilkoltak Amszterdamban egy olyan ügyvédet, aki egy folyamatban lévő drogper koronatanújának a védője volt. Derk Wiersum a „minden bűnét megbánó” marokkói Nabil B.-t képviselte abban a nagy visszhangot kiváltó ügyben, amelyben Hollandia két legkeresettebb bűnözője, a szintén Marokkóból származó Ridouan Taghi és Said Razzouki ült a vádlottak padján. Ezt követően a legnagyobb rendőrszakszervezet vezetője, Jan Struijs már tényként beszélt arról, hogy az ország narkóállammá vált. „Ez nem az 1990-es évek Szicíliá­ja, hanem Hollandia 2019-ben” – írta az ügy kapcsán a Daily Beast amerikai hírportál, amely hosszú elemzésben számolt be arról, hogy az elmúlt hét évben legalább ötven, a drogkereskedelmet működtető alvilági hálózatok által elkövetett gyilkosság történt csak Amszterdamban.

Régóta nem titok, hogy a drogkereskedelem vezetését évek óta a marokkói bevándorlók tartják a kezükben, ahogyan az is közismert, hogy a Benelux állam rendkívül büszke a liberális kábítószer-kultúrájára. Az országban az olyan lágy drogok fogyasztása, mint a marihuána vagy bizonyos gombafajták, legálisak, de kis mennyiségben a keményebb gyógyszerek birtoklását is tolerálják a hatóságok. Az 1970-es évek eleje óta érvényesülő irányvonal a könnyű életstílust hivatott hirdetni, mostanra azonban világossá vált, hogy a kábítószer-fogyasztás liberalizálásával a drogkereskedelemből nyerészkedő bűnszervezetek megerősödése előtt is kikövezték az utat. A kontinensre csempészett kokainnak több mint a fele Rotterdamon keresztül érkezik Európába.

Hollandia egyébként nem csak a drog tekintetében bízik szüntelenül a liberális eszmékben. A Benelux államban található az Európai Unió egyik legenyhébb szabályozása az abortuszra vonatkozóan. Az ANA (Abortion Network Amsterdam) nevű holland szervezet például feladatának érzi, hogy Hollandiába segítse azokat az Európában élő nőket, akiknek országában az abortusz büntetendő cselekmény vagy csupán a terhesség 12. hetéig engedélyezett.

A Benelux állam az eutanázia és az asszisztált gyilkosság törvényes keretei­nek megteremtésében is élen jár. Épp egy hete nyújtott be Pia Dijkstra parlamenti képviselő egy újabb törvényjavaslatot, amelynek értelmében a teljesen egészséges 75 éven felüli hollandok is jogot kapnának az eutanázia igénylésére, amennyiben úgy érzik, életük már kiteljesedett.