Sokan dolgoznak azon, hogy a múltat végképp eltöröljék

Tudják, mi a közös a Black Lives Matterben, az Antifában, Soros Györgyben és a globális elitben?

Antifa, opponents of white nationalist, Jason Kessler's group, march during a rally, marking the one year anniversary of the 2017 Charlottesville ‘Unite the Right’ protests in Washington, U.S., August 12, 2018. REUTERS/Jim Bourg - RC1C47688FA0 Fotó: Jim Bourg

Tudják, mi a közös a Black Lives Matterben, az Antifában, Soros Györgyben és a globális elitben?

Elárulom: a kommunisták „szent” dala, az Internacionálé.

Mire is törekednek az Egyesült Államokban és Európa nyugati nagyvárosaiban anarchista tüntetéseket szervező, Antifa és Black Lives Matter nevű – mondjuk így – mozgalmak?

Először is, minden elnyomás megszüntetésére és a totális egyenlőség megteremtésére. Az Antifa – melynek kezdetei a harmincas évekig nyúlnak vissza – szerint küzdeni kell az osztályelnyomás, az etnikai elnyomás és a szexuális elnyomás ellen, a Black Lives Matter ugyanezeket hangsúlyozza.

Másodszor, antikapitalista nézeteket hangoztatnak, s valamifajta kommunista társadalomeszményben hisznek.

Harmadszor, fellépnek a nacionalizmus ellen, s a nemzetállamok, a határok megszüntetését hangoztatják (no nations, no border), s egyfajta kozmopolita, egyenlőségre épülő világtársadalmat akarnak.

Negyedszer, fellépnek az állami erőszak-monopólium ellen, s ezt valamifajta anarchista, önigazgató társadalommal kívánják felváltani (lásd a seattle-beli, nevetséges, elvetélt kísérletüket egy önálló „valaminek” a létrehozására).

Ötödször, ledöntik az Egyesült Államok és Európa naggyá tételében kiemelkedő szerepet játszó politikusok szobrait, mert el akarnak törölni minden a múltból, ami szerintük az elnyomás bármely formájára emlékeztet.

Hatodszor, a totális egyenlőségre épülő világtársadalmukat itt és most akarják elérni, egy nagy világforradalomban.

És ehhez képest miről szól a kommunista Internacionálé, amelynek szövegét egy francia munkásmozgalmi költő, Eugéne Pottier írta 1871-ben?

Idézzük fel.

„Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár.” Íme, az osztályelnyomás, most meg az etnikai és szexuális elnyomás.

„A győzelem napjai jönnek, rabságodnak vége már.” A világforradalom győz, itt és most.

„A múltat végképp eltörölni, rabszolgahad indulj velünk!” Döntsük le a szobrokat, Washingtonét, Lincolnét, Churchillét, mindenkiét, akik a polgári és demokratikus társadalmakat, a szabadságot létrehozták és megvédték. Töröljük el tehát a múltat, kezdjünk egy új világot.

„A Föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, és minden leszünk!” Minden létező intézményt, hagyományt, tekintélyt és rendet eltörlünk. És: szolgákból urak leszünk (lásd Hegel), és most már mi uralkodunk a régi urakon.

Apró kis gond: akkor mi változik?

És a refrén: „Ez a harc lesz a végső, csak összefogni már, és nemzetközivé lesz holnapra a világ!” Na ja. Itt és most megszüntetjük a nemzeteket, az államokat, és létrehozzuk a globalista világtársadalmat – persze a mi vezetésünkkel.

A kép tehát összeáll: nincs új a nap alatt, az Antifa és a Black Lives Matter meg a többi, hozzájuk csapódó mozgalmak meg akarják valósítani a kommunista Internacionálé célkitűzéseit. Itt tartunk 2020-ban, harminc évvel a kommunista világrendszer bukása után. A fehér munkások Internacionáléja után itt van a 21. században a fekete elnyomottak Internacionáléja.

De mi a közös a mostani anarchistákban és Soros Györgyben, illetve a globális elitben, a Rothschildokban, Warburgokban, Rockefellerekben?

Soros György – Karl Popper nyomán – nyílt társadalmat akar, a nemzetállamok háttérbe szorítását és kozmopolita világtársadalmat. Mentora a Rotschild család.

Paul Warburg 1950-ben az Egyesült Államok szenátusa előtti meghallgatásán kijelentette: „Világkormányt akarunk csinálni, akár tetszik önöknek, akár nem.”

David Rockefeller, aki néhány éve halt meg 102 évesen, így írt a visszaemlékezéseiben: Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.” (D. Rockefeller: Memoirs. New York, Random House, 2002)

Ennyi. Sokan dolgoznak és egyre intenzívebben azon, hogy a múltat végképp eltöröljék. Tevékenységük azonban valójában a jövőnket törölné el.

Ezt nem engedhetjük!