Minden Trump sikere mellett szól az amerikai elnökválasztáson

– Általában az a politikus nyeri meg a novemberi elnökválasztást, aki jobban teljesített saját pártja előválasztásain – summázza statisztikai modelljének lényegét Helmut Norpoth, a Stony Brook University professzora, aki most is Donald Trump győzelmét vetíti előre. A novemberi 3-i elnökválasztás közeledtével a Magyar Nemzet cikksorozatának harmadik részében a közvélemény-kutatók szerepét vizsgáljuk meg.

Supporters cheer for U.S. President-elect Donald Trump at a USA Thank You Tour event at Crown Coliseum in Fayetteville, North Carolina, U.S., December 6, 2016. REUTERS/Shannon Stapleton - RC1BFBDB5900 Fotó: Shannon Stapleton

– New Hampshire azért rendkívül fontos állam, mert ott indul a verseny, mindegyik elnökjelölt-aspiráns részt vesz rajta, sokan mennek el szavazni, s nem csupán a regisztrált pártszimpatizánsok voksolhatnak. Valódi megméretést jelent az összes érintettnek, megmutatja, mennyire képesek megszólítani a választópolgárokat. Mire sor kerül a későbbi, más államokban megtartott előválasztásokra, már kevesebb a jelölt, kevésbé mérhető a politikusok valódi támogatottsága. Sokan azonban azt mondják, lehetetlen megállapítani a novemberi elnökválasztás kimenetelét a februári előválasztások eredményei alapján, hiszen annyi minden történhet addig.

– Pontosan ez érdekelne engem is. Ha jól értem, az ön modellje egyáltalán nem vesz figyelembe politikai, társadalmi, gazdasági eseményeket, jelenségeket, például a koronavírus-járvány hatásait, amelyek befolyásolhatják a végeredményt.

– Elméletben természetesen befolyással lehetnek az eredményre bizonyos események, például a koronavírus-járvány vagy a faji előítéletek miatt kitört tüntetések. Ezeknek a hatását azonban lehetetlen számokkal mérni. A támogatottságot mérő közvélemény-kutatások sem igazán mérvadók, mert Biden Trumppal szembeni előnyét már azelőtt kimutatták, hogy Biden hivatalosan bejelentette volna indulását az elnökségért. A számok például a járvány hatására sem igazán változtak meg, Biden nagyjából mindvégig megtartotta stabil előnyét. Felmerül tehát a kérdés, hogy ezek a felmérések megbízhatók-e. Erre csak annyit tudok mondani: vessünk egy pillantást 2016-ra. A közvélemény-kutató intézetek módszereit nem ismerjük. Kérdés, hogy változtattak-e azokon az elmúlt négy évben.

– Ha a közvélemény-kutató intézetek ennyire mellélőttek, kijelenthetjük, hogy haszontalan munkát végeznek?

– Kicsit erősnek érzem a haszontalan jelzőt, de ha ismét igaznak bizonyul az előrejelzésem, tényleg felmerül a közvélemény-kutatók megbízhatóságának kérdése. Érdekességként hadd mondjam el, hogy 2012-ben a tekintélyes Gallup intézet Mitt Romney győzelmét, Barack Obama vereségét vetítette előre. Kudarcuk után elkezdték vizsgálni, mit rontottak el, végül úgy döntöttek, hogy nem mérik többé az elnökválasztások jelöltjeinek támogatottságát. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az amerikai választási rendszerben nem a legtöbb egyéni szavazatot elnyerő jelölt a végső győztes, hanem az elektorok szavazatainak elnyerése a lényeg. Ezt Hillary Clinton is jól tudja.

– Az 1912-es választásokig visszamenőleg tanulmányozta a számokat. Az ön statisztikai modellje alapján az elmúlt 27 választásból 25 eredményét lehetett volna helyesen megtippelni. Melyik volt az a kettő, ahol kudarcot vallott az ön módszere?

– A 2000-es választást csupán félig-meddig találtam el. Akkor nem vettem figyelembe az elektori szavazást, csupán a választópolgárok egyéni voksait, amit tulajdonképpen jól becsültem meg, hiszen Al Gore ugyan nem lett elnök, de többen szavaztak rá, mint ifjabb George Bushra. Amit viszont tényleg nem sikerült volna megjósolnom, az az 1960-as választás, amely egyébként az egyik legszorosabb volt az Egyesült Államok történetében. Bevallom, valami történhetett a kampány során, ami miatt nem Richard Nixon, hanem John F. Kennedy került a Fehér Házba. Nixon később azt mondta, a tévévita volt a veresége oka, hiszen 1960-ban rendeztek ilyet először.

– Melyik volt az elmúlt száz év legmeglepőbb választási eredménye?

– Az 1948-as számít a legnagyobb sokknak a választások történetében, amikor Harry Truman legyőzte Thomas E. Deweyt. A felméréseket már októberben leállították, a Gallup ugyanis úgy vélte, Dewey a biztos nyerő, felesleges több pénzt fordítani erre. Truman azonban folytatta országos kampánykörútját, amelyen elég szavazót tudott maga mellé állítani, hogy megnyerje a választást. Dewey közben passzív kampányt folytatott, s valószínűleg hitt annak a hamis illúziónak, hogy senki sem győzheti le. A módszerem ebben az esetben is Truman győzelmét vetítette volna előre, mert Truman jobban szerepelt az előválasztásokon, mint Dewey. Az 1948-as kampány talán abban hasonlatos a mostanihoz, hogy Biden nem igazán megy az emberek közé, maszkot visel, kerüli a tömeget. Vele szemben Trump tele van energiával, kampánygyűléseken vesz részt, amelyen feltüzeli szavazóit.

– Ön Trump győzelmét vetíti előre, 91 százalék esélyt ad ennek. Minek kellene történnie ahhoz november 3-ig, hogy ez az arány megváltozzon?

– A 91 százalék olyan eseményeken alapszik, amelyek megtörténtek, tehát nem tudok ezen változtatni. Ha így tennék, nem lenne hiteles a módszerem. Tartom magam a becslésemhez.