A fiatal Charles de Gaulle érdeklődését a katonai pálya iránt meghatározta, hogy a XIX. század végén Franciaország a revans lázában égett: visszaszerezni Poroszországtól Elzász-Lotaringiát. De Gaulle kiváló eredménnyel végezte el a nagy presztízsű Saint-Cyr katonai iskolát, majd a francia hadseregben, Philippe Pétain ezredes parancsnoksága alatt, az első világháború legvéresebb ütközetében,
Verdunnél megsebesült és német hadifogságba került.
A történelmi korszak németellenessége, De Gaulle háborús tapasztalatai és az érvényben lévő francia tiszti becsületkódex előírásai bebetonozták Franciaország iránti elkötelezettségét.
Amikor 1940 júniusában a rosszul szervezett francia hadsereg összeomlott, és Philippe Pétain miniszterelnök Franciaország számára megalázó fegyverszünetet kért és írt alá a németekkel, De Gaulle szembekerült korábbi parancsnokával, és Angliába emigrált. Híres június 18-i londoni rádióbeszédében felszólította honfitársait az összefogásra és a harc folyatására. Hazafias üzenete olyan hatást gyakorolt a nemzetre, hogy azóta is ezt a beszédet tekintik a francia ellenállás megalakulását inspiráló eseménynek.
Emigrációban a szövetséges erőkkel együttműködve részt vett a normandiai csata néven ismert, Nyugat-Európa felszabadítását célzó invázió kidolgozásában, amely 1944. június 6-án a D napként híressé vált partraszállással kezdődött.

Fotó: MTI Fotó Külföldi képszolgálat
Párizs felszabadítása után az ideiglenes kormány élén helyreállította a közigazgatást, és erőfeszítéseket tett a francia politikai és gazdasági stabilitás megteremtésére. Amikor áthidalhatatlan véleménykülönbség alakult ki az elnök és az erős nemzetgyűlés között, De Gaulle-ban megszületett az elhatározás, és 1946 elején lemondott. Ám még kiváló előrelátással megjósolta az előkészületben lévő új alkotmány gyenge pontjait és következésképp a jövendő IV. köztársaság bukását.
A IV. köztársaság összeomlása után visszatért a politikába, és vezetésével összeállt az 1958-as alkotmány. Ugyanebben az évben megalakult az V. köztársaság, amely Franciaország máig érvényben lévő államberendezkedése. De Gaulle értetlenül állt az 1968-as diáklázadás előtt, és a kormány nem tudta kezelni a tüntetéseket. A szakszervezetek is csatlakoztak a megmozdulásokhoz, és az általános sztrájk megbénította az országot. A kidolgozott reformtervezet megvalósítására az elnök 1969 áprilisában népszavazást hirdetett, amelyen a lakosság többsége nemmel szavazott.
„Beszüntetem köztársasági elnöki megbízatásom teljesítését. Döntésem ma délben lép hatályba”