Charles de Gaulle több mint államférfi: szimbólum

„Minden francia ismeri De Gaulle tábornokot. Az ellenállót, aki nem volt hajlandó megadni magát. A politikust, aki látnoki képességgel vetítette előre a jövőt. A felszabadítót, a béke támogatóját, az építőt. Az V. köztársaság megalapítóját. Az államférfit, aki meggyőződéssel hitt a szabad, büszke és független Franciaországban” – emlékezik meg a Le Figaro napilap Charles de Gaulle halálának mai, 50. évfordulójáról. A lapunknak nyilatkozó Soós Eszter Petronella szerint De Gaulle-ra már mindenki hivatkozik, hiszen minden valamirevaló politikus sütkérezni akar a nagy ember hagyatékának fényében.

Normandia, 1964. június 9. De Gaulle tábornokot a partraszállás után Montgomery tábornok üdvözli. Fotó: MTI Fotó Külföldi képszolgálat

– De Gaulle, aki annyira szeretett a néphez szólni, ezzel az egysoros közleménnyel búcsúzott a franciáktól 1969. április 28-án. Birtokára visszavonulva, 1970. november 9-én halt meg, Colombey-les-Deux-Églises-ben.

– Charles de Gaulle az az államférfi, akit ma a franciák a legtöbbre tartanak

– tudtuk meg Soós Eszter Petronella politológustól és Franciaország-szakértőtől, akit De Gaulle mai jelentőségéről kérdeztünk. – 2010-ben a megkérdezettek 70 százaléka mondta róla a TNS-Sofres intézetnek, hogy ő a francia történelem legjelentősebb személyisége. De Gaulle szimbóluma a második világháborús feltámadásnak, a győzelemnek, illetve ő volt, aki 1958-as visszatérésekor megoldotta – akkor vitatottan – nemcsak az algériai háborút, hanem a Franciaországot tépő évszázados politikai rendszerválságot is. Tekintélyével képes volt a monarchiát és a köztársaságot összebékíteni, s a félelnöki kormányformával véget vetni az állandó rendszerváltásoknak. A köztársaság maradt, de a franciák kaptak egy kváziuralkodót a köztársasági elnök személyében, akit ráadásul 1965 óta közvetlenül választhatnak. Ez a kevert modell persze nem minden vita nélkül működik: az ötödik köztársaság immáron 62 éve áll, s lassan utoléri stabilitásban a harmadikat – mondta a szakértő.

Soós Eszter Petronella szerint a gaulle-ista hagyaték nemcsak a nagyarányú elfogadottság miatt fontos, hanem azért is, mert a tábornok egyes döntései, attitűdjei – például a szuverenitás hangsúlyozása, az önálló francia védelmi képességekhez és külpolitikához való ragaszkodás, párhuzamosan az európai és a német együttműködés következetes építésével – beleivódtak a francia elit és nép gondolkodásába. –

Így vagy úgy, De Gaulle-ra már mindenki hivatkozik, hiszen – Emmanuel Macrontól Marine Le Penig – minden valamirevaló politikus sütkérezni akar a nagy ember hagyatékának fényében.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem nagyon különböző De Gaulle-értelmezésekről van szó: a kemény szuverenizmustól a centrista, rugalmas liberalizmuson keresztül a Sarkozy-féle jobboldaliságig igen sok ideológiai program magyarázható a gaulle-ista gondolkodással. Ennek oka, hogy a történelmi De Gaulle-i gondolkodás tartalmilag rugalmas, és egyetlen mondatban is összefoglalható: Franciaország nagysága. Mindenesetre az André Malraux-féle mondás, miszerint „Mindenki gaulle-ista volt, gaulle-ista, vagy az lesz”, történelmi távlatból igaznak bizonyult – tudtuk meg a politológustól.