Deradikalizáló programok: végig rossz nyomon jártunk

A nyugati deradikalizáló programok 95 százalékban hibásak, és csak olajat öntenek a tűzre, mondta a V4NA-nak adott interjújában Melanie Garson, a University College London szakértője. Rámutat, hogy a programok alapvető hiányosságain túl integrációs problémák is vannak a társadalomban, amelyek kezelése nélkül még az anyaország lakosai is a terrorszervezetek eszközeivé válhatnak.

Bécs, 2020. november 4. Gyertyát gyújt egy férfi a Bécs belvárosában elkövetett merénylet helyszínén 2020. november 4-én, ahol két nappal korábban egy albán származású iszlamista férfi egy bécsi zsinagógánál lövöldözött és négy embert megölt, huszonkettõt pedig megsebesített. MTI/EPA/Christian Bruna Fotó: Christian Bruna

Ahogy a terrorhullám végigsöpört Európán, az országok vezetői gyors döntéseket hoztak, hogy felszámoljanak egy éveken keresztül fennálló, megoldatlan problémát. Emmanuel Macron bejelentette, hogy bevezeti a Köztársasági értékek chartáját, amit ezentúl minden imámnak el kell fogadnia, ha nem akarja, hogy elvegyék az engedélyét. A francia elnök ehhez egy külön szervet is felállított Nemzeti Imámok Tanácsa néven, ami felügyeli majd az imámképzést, és országos szinten bocsátja ki és vonja be az imámok engedélyét – írja a V4NA.

Gyertyát gyújt egy férfi a Bécs belvárosában elkövetett merénylet helyszínén 2020. november 4-én
Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

Hasonlóképpen a bécsi terrortámadás után Sebastian Kurz osztrák kancellár is bejelentette, hogy keményebb fellépést vár az EU-tól a politikai iszlám ellen, mert a radikális ideológiák veszélyeztetik az európai értékeket és életmódot.

Bár Európában több nyugati ország is igyekszik kezelni a szélsőséges iszlám kérdését, a deradikalizáló programok nem arattak elsöprő sikereket. A V4NA Melanie Garsont, a University College London konfliktuskezelési és nemzetközi biztonsági szakértőjét kérdezte az ilyen átnevelő programok eredményességéről és a radikalizáció jelenéről Európában.

– A börtönprogramok alapjaiban hibásak az Egyesült Királyságban, és 95 százalékban nem működnek, vagy még több radikalizációt szülnek

– mutat rá a szakértő. Elmondta, a brit példa a Belügyminisztérium jelentései alapján különösen aggasztó, hiszen szélsőségesek még szórólapokat is osztogatnak arról, hogyan lehet végigcsalni egy ilyen programot és visszatérni a terrorizmushoz. Rámutatott továbbá, hogy ezek a programok többségében csak a tüneteket kezelik, de a radikális gondolkodás pszichológiai oldalával nem foglalkoznak.

– Ez nem arról szól, hogy elveszed a fegyvereiket, mert úgyis visszatérnek oda, ahol célt adnak az életüknek. Nem elég, hogy egyszerűen bezárjuk őket egy időre és elvárjuk, hogy megváltozzanak

– mondta Garson.

Rámutatott: a legnagyobb probléma az ilyen radikális emberekkel, hogy kevesen ismerik fel, mikor valóban eredményes a program. – Ha azt mondja [a program résztvevője], hogy minden rendben, akkor nem deradikalizálódott – szögezi le a szakértő. Ha a program jól működik, akkor éppen zavarodottság és identitásválság jelei kell, hogy mutatkozzanak az elítélteken, és csak akkor beszélhetünk sikerről, ha a radikális világkép megremeg. – És csak ezután jön majd a terápia és a közösségalapú megközelítések, amikhez valóban szükség van például az állam által képzett imámokra, akik segítenek integrálódni a társadalomba – fogalmaz. Hozzáteszi, ez a megközelítés Szomáliában már régóta bevett gyakorlat, és 80 százalékos sikerességi rátája van. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy ezzel megússzák a tetteik következményét. – Meg kell büntetni őket, de aztán rehabilitációra is szükségük van – jelenti ki Garson.

Törött poharak és tányérok egy kávézóban Bécs belvárosában 2020. november 3-án, miután előző este lövöldözés történt a Seitenstettengasse utcai zsinagóga közelében
Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

A szakértő arról is beszélt, hogy az externális hatások milyen komoly torzulást okozhatnak a befolyásolható bevándorló hátterű fiatalok énképében. Elmondta, hogy ha történelmileg nézzük a kérdéskört, a bevándorlók első generációja még rendre törvénytisztelő polgár volt, és a második generáció az, amely kezdi elveszíteni az identitását és összezavarodik a családi hagyományok és a társadalmi értékek között. Ilyenkor

könnyen a társadalom szélére csúszhatnak, marginalizálódhatnak, és a bizonytalanságból kitörve beszippanthatja őket a muszlim politikai ideológia, amely célt és irányt adhat számukra.

Ezért is van fontos szerepe a deradikalizáló programoknak, mert ha valaki egyszer egy ilyen környezetben találta meg az identitását, abban a hitben élve, hogy egy nagyobb jó célért küzd, akkor könnyen vissza is eshet. – Ilyenkor a két világ között rekedt fiataloknak nem feltétlenül segít, ha egy külsős imám befolyásolja őket – fogalmaz Garson. Kijelentette,

visszafogott hangokra is szükség van a muszlim közösségekben, hogy kiegyensúlyozzák a radikálisokat.

Arra is rámutatott, hogy ez a hajtóerő a nem bevándorló hátterű személyekre is hatással lehet. – Ez előfordulhat akkor is, ha egy fiatal nem érzi magát a közösség tagjának és nem fejlődik ki csoportidentitása. A megoldás: oktatás. – Hangsúlyozta, csak az oktatáson múlik, hogy az emberek fel tudják-e dolgozni a többrétegű identitásukat, és érezhetik azt, hogy uralják a sorsukat és betölthetik a bennük lévő ürességet.

– Az a probléma, ha egy közösség nem tudja megteremteni az identitását – zárja gondolatait a szakértő.

Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy három iszlamista támadás történt egy hónapon belül. Súlyos politikai felelősség terheli a nyugat-európai baloldali és liberális elitet.