Három iszlamista támadás egy hónapon belül

Súlyos politikai felelősség terheli a nyugat-európai baloldali és liberális elitet.

Fotó: Bwag Forrás: By Bwag - Own work, CC BY-SA 4.0, commons.wikimedia.org

Az elmúlt egy hónap során három iszlamista támadás sokkolta Európát. Párizs egyik elővárosában egy Moszkvában született, csecsen nemzetiségű fiatal férfi lefejezte Samuel Patyt. A tettes családjával együtt idén márciusban menekültstátust és tízéves tartózkodási engedélyt kapott Franciaországban. Személye nem volt ismert a francia titkosszolgálatok előtt, noha apjának egyik féltestvére 2014-ben csatlakozott az Iszlám Államhoz.

Alig két héttel ezután Nizzában három embert gyilkolt meg egy tunéziai fiatalember a város katolikus templomában. A tettes egy hónappal ezelőtt érkezett az olaszországi Lampedusára. Onnan a szárazföldre szállították, majd a kiutasító határozatot a kezébe adták, és szabadon engedték. Néhány nap múlva lefejezett egy nőt, két másik embert pedig halálra késelt.

November másodikán pedig Bécsben hajtott végre támadást egy észak-macedóniai származású, albán nemzetiségű, osztrák állampolgárságú fiatal férfi. Géppisztolyával Bécs belvárosában megölt négy embert, sokakat megsebesített. Mindhárom akciót alig húszéves fiatal férfiak hajtották végre. Van néhány napja érkezett illegális bevándorló, van pár hónapja menekültstátust kapott és van második generációs bevándorló hátterű elkövető is. Tehát az iszlamista terrortámadások elkövetőinek háttere a lehető legszélesebb skálán mozog. Ami közös: a fiatal koruk és az akcióik brutalitása.

A támadások hátterének, az esetleges segítők, felbujtók felderítésének érdekében mindegyik esetben széles körű nyomozás folyik. Ausztriában már kiderült, hogy a hatóságok többször is hibáztak. A szlovák rendőrség ez év júliusában jelezte, hogy a későbbi merénylő náluk akart illegálisan lőszert vásárolni. Emellett két olyan németországi radikális iszlamistával is találkozott, akiket a német hatóságok megfigyelés alatt tartottak. Két hiba, két információ nem megfelelő kezelése emberek életébe került. Erich Zwettelt, az osztrák terrorelhárítás vezetőjét saját kérésére felmentették beosztásából. Noha nyilvánvalóan nem ő vagy közvetlen munkatársai követték el a végzetes hibát.

De a parancsnok nem mutogatott alacsonyabb beosztású kollégáira, nem tolta el magától a felelősséget. Ahogy nem hivatkozott túlterheltségre, az elégtelen kapacitásra, az emberei leterheltségére, fáradtságára sem. A fegyveres testületekben meglévő hierarchia, alá-fölé rendeltségi viszony alapján vállalta az általa vezetett szervezetben elkövetett hibáért a felelősséget. Amit természetesen nem írhat felül sok-sok helyes döntés, sikeresen megakadályozott támadás sem. Erich Zwettel azonnal vállalta a felelősséget. Ennek kapcsán azért felmerül a kérdés, hogy vajon csak a terrorelhárítás hibázott-e. Véleményem szerint nem. Az elmúlt hónap támadásai után másoknak is követniük kellett volna a parancsnok példáját.

Hans-Georg Maasent, a német Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjét 2018-ban kényszernyugdíjazta Horst Seehofer belügyminiszter, mert a főigazgató arról beszélt, hogy a naiv baloldali migrációs politika súlyos veszélybe sodorja Németország biztonságát. Az eltelt évek sajnos igazolták Maasen állítását, ám volt minisztere azóta sem követte meg. Ahogy Angela Merkel is úgy tesz, mintha 2015-ös döntései, nyilatkozatai nem kerültek volna német állampolgárok életébe. Mi meg tudjuk csinálni – mondta. Tévedett, de nem vállalta hibájának a következményeit.

Ahogy Werner Faymann volt osztrák kancellár sem. Emlékszünk még, ahogy 2015-ben megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal oktatta ki Magyarországot a déli határainkon épülő kerítés miatt. Amit ő látványosan elítélt, majd kaput épített szárnyakkal, kerítés helyett. Az iszlám radikalizmus térhódítása ebben az időszakban gyorsult fel Ausztriában. A mostani bécsi támadás után talán neki is illett volna megszólalni, vállalni a felelősséget döntéseiért. Ahogy Matteo Renzi volt olasz miniszterelnöknek és François Hollande volt francia elnöknek sem hallottuk a hangját az elmúlt hónap során. Pedig lett volna miért megszólalniuk. Az illegális migráció támogatása, az iszlám terjeszkedése, veszélyeinek az elhallgatása, a radikális iszlamista propaganda eltűrése mind-mind oda vezetett, ahol ma tart Nyugat-Európa.

A sort persze lehetne folytatni az Európai Unió vezetőivel, akik 2015 óta úgy beszélnek a terrorizmusról, mintha az a XXI. század természetes velejárója lenne. Amiért pedig súlyos politikai felelősség terheli a nyugat-európai baloldali és liberális elitet, amit egyes országokban hívhatnak akár kereszténydemokratáknak is. A mostani támadások után már nem elég hallgatni vagy hangzatos, ám kiüresedett szófordulatokkal elfedni a helyzet súlyosságát. Le lehet váltani a német elhárítás vezetőjét, mert szakmai meggyőződése alapján figyelmeztetett a veszélyre. Lemondhat az osztrák terrorelhárítás vezetője, a szervezetében született rossz döntésekért vállalva a következményeket, viselve a felelősséget.

Ám a kialakult helyzetet ez nem oldja meg. Amíg a valódi döntéshozók csak a szakmai végrehajtó szervezetekre és vezetőikre mutogatva tolják el maguktól a felelősséget, semmi nem fog változni. A rendőrség, a titkosszolgálatok dolgozhatnak éjjel-nappal, megakadályozhatnak akár száz terrortámadást is, ha az első hiba után egyedül rajtuk verik el a port. A hasonló vagy még brutálisabb támadások lehetősége sajnos kódolva van Európában. Igen, egész Európában, mert hiába védjük mi a déli határainkat, ha nyugatról is érkezhet a veszedelem.

Talán mégsem lenne haszontalan, ha azok a nyugati politikusok, akik az illegális migrációt, a radikális iszlám terjedését megtűrték, elmennének egy keresztény templomba, ott hallhatnák a bűnbánat szavait: Mea culpa, me culpa, mea maxima culpa. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Minden tiszteletem Erich Zwettelé.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója