Három iszlamista támadás egy hónapon belül

Súlyos politikai felelősség terheli a nyugat-európai baloldali és liberális elitet.

Fotó: Bwag Forrás: By Bwag - Own work, CC BY-SA 4.0, commons.wikimedia.org

De a parancsnok nem mutogatott alacsonyabb beosztású kollégáira, nem tolta el magától a felelősséget. Ahogy nem hivatkozott túlterheltségre, az elégtelen kapacitásra, az emberei leterheltségére, fáradtságára sem. A fegyveres testületekben meglévő hierarchia, alá-fölé rendeltségi viszony alapján vállalta az általa vezetett szervezetben elkövetett hibáért a felelősséget. Amit természetesen nem írhat felül sok-sok helyes döntés, sikeresen megakadályozott támadás sem. Erich Zwettel azonnal vállalta a felelősséget. Ennek kapcsán azért felmerül a kérdés, hogy vajon csak a terrorelhárítás hibázott-e. Véleményem szerint nem. Az elmúlt hónap támadásai után másoknak is követniük kellett volna a parancsnok példáját.

Hans-Georg Maasent, a német Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjét 2018-ban kényszernyugdíjazta Horst Seehofer belügyminiszter, mert a főigazgató arról beszélt, hogy a naiv baloldali migrációs politika súlyos veszélybe sodorja Németország biztonságát. Az eltelt évek sajnos igazolták Maasen állítását, ám volt minisztere azóta sem követte meg. Ahogy Angela Merkel is úgy tesz, mintha 2015-ös döntései, nyilatkozatai nem kerültek volna német állampolgárok életébe. Mi meg tudjuk csinálni – mondta. Tévedett, de nem vállalta hibájának a következményeit.

Ahogy Werner Faymann volt osztrák kancellár sem. Emlékszünk még, ahogy 2015-ben megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal oktatta ki Magyarországot a déli határainkon épülő kerítés miatt. Amit ő látványosan elítélt, majd kaput épített szárnyakkal, kerítés helyett. Az iszlám radikalizmus térhódítása ebben az időszakban gyorsult fel Ausztriában. A mostani bécsi támadás után talán neki is illett volna megszólalni, vállalni a felelősséget döntéseiért. Ahogy Matteo Renzi volt olasz miniszterelnöknek és François Hollande volt francia elnöknek sem hallottuk a hangját az elmúlt hónap során. Pedig lett volna miért megszólalniuk. Az illegális migráció támogatása, az iszlám terjeszkedése, veszélyeinek az elhallgatása, a radikális iszlamista propaganda eltűrése mind-mind oda vezetett, ahol ma tart Nyugat-Európa.

A sort persze lehetne folytatni az Európai Unió vezetőivel, akik 2015 óta úgy beszélnek a terrorizmusról, mintha az a XXI. század természetes velejárója lenne. Amiért pedig súlyos politikai felelősség terheli a nyugat-európai baloldali és liberális elitet, amit egyes országokban hívhatnak akár kereszténydemokratáknak is. A mostani támadások után már nem elég hallgatni vagy hangzatos, ám kiüresedett szófordulatokkal elfedni a helyzet súlyosságát. Le lehet váltani a német elhárítás vezetőjét, mert szakmai meggyőződése alapján figyelmeztetett a veszélyre. Lemondhat az osztrák terrorelhárítás vezetője, a szervezetében született rossz döntésekért vállalva a következményeket, viselve a felelősséget.

Ám a kialakult helyzetet ez nem oldja meg. Amíg a valódi döntéshozók csak a szakmai végrehajtó szervezetekre és vezetőikre mutogatva tolják el maguktól a felelősséget, semmi nem fog változni. A rendőrség, a titkosszolgálatok dolgozhatnak éjjel-nappal, megakadályozhatnak akár száz terrortámadást is, ha az első hiba után egyedül rajtuk verik el a port. A hasonló vagy még brutálisabb támadások lehetősége sajnos kódolva van Európában. Igen, egész Európában, mert hiába védjük mi a déli határainkat, ha nyugatról is érkezhet a veszedelem.

Talán mégsem lenne haszontalan, ha azok a nyugati politikusok, akik az illegális migrációt, a radikális iszlám terjedését megtűrték, elmennének egy keresztény templomba, ott hallhatnák a bűnbánat szavait: Mea culpa, me culpa, mea maxima culpa. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Minden tiszteletem Erich Zwettelé.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója