VENEZUELA
– Ha az ellenzék nyeri meg a választásokat, nem maradok tovább az elnöki székben. Venezuela népének kezébe teszem a sorsomat!
– jelentette be Nicolás Maduro venezuelai elnök néhány nappal a választások előtt. A dél-amerikai egykori olajhatalom december 6-án tart parlamenti választást, ezúttal a nemzetgyűlés tagjait választják újra. A történet azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek Hugo Chávez utóda, Maduro fenti mondatából tűnhet. Az országnak lassan egy éve egyfajta párhuzamos vezetése van, nincs nemzetközi egyetértés abban, hogy ki a legitim elnök.
Bár a gyakorlatban Maduro és az oldalán álló hadsereg vezeti az országot, a nyugati hatalmak Juan Guaidó ellenzéki vezetőt ismerik el az ország elnökének.
Guaidó azonban nem választott elnök, hanem a felfüggesztett, ellenzéki többségű parlament házelnökként önmagát nevezte ki ideiglenes elnöknek az alkotmány egy passzusára hivatkozva, amíg sikerül új választást kiírni. A fiatal politikus azonban jelentős amerikai segítséggel sem tudta átvenni a hatalmat, így a súlyos gazdasági blokád és humanitárius válság ellenére az országban továbbra is Nicolás Maduro gyakorolja a hatalmat. De nemcsak elnökből van kettő Venezuelának, hanem parlamentből is: a 2015-ben megválasztott, majd felfüggesztett ellenzéki többségű törvényhozás, illetve a helyére került, kormánypárti úgynevezett alkotmányozó nemzetgyűlés is párhuzamosan működik az országban.
A vasárnapi választások esetében sem kell nagy meglepetésre számítani, tekintettel arra, hogy a voksoláson a jelentős ellenzéki politikusok nem indultak, ezzel tiltakozva annak érvényessége ellen. A szavazást nem ismerik el a nyugati hatalmak sem, Venezuela támogatásnak csak Oroszország, Kína, Kuba, Irán és Törökország részéről örvend.
Az ellenzék győzelmét nehezíti az is, hogy a jobboldal jelentősen megosztott
– írta a VenezuelaAnalysis nevű független elemző portál cikk írója. Tény az is, hogy több jobboldali pártot a legfelsőbb bíróság felfüggesztett, és komoly számban akadnak politikusok, akik disszidáltak az országból, a letartóztatásokról nem is beszélve.
Venezuelában tehát mintha megállt volna az idő, az ellenzék tiltakozása és a nyugati hatalmak gazdasági intézkedései ellenére a chávista egykori buszsofőrt nem tudták kimozdítani hatalmából. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy mi történik valójában az országban: míg a nyugati hírek szerint súlyos humanitárius válság sújtja a helyieket, az állami média szerint nincsenek egészségügyi és ellátási problémák. A nehéz gazdasági helyzetről ugyanakkor az országból elmenekült milliók tanúskodnak, akik szerint a nélkülözés erőszakot szült az egykor gazdag hazájukban. A gazdasági problémák miatt az elnök az olajkitermelést és a kereskedelmet ellehetetlenítő nyugati szankciókat okolja, míg az Egyesült Államok és az európai nagyhatalmak Maduro gazdaságpolitikáját hibáztatják.
– Maduro felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy vonja vissza a Venezuela elleni szankciókat, a Covid–19 elleni védekezés érdekében
