Több mint száz motorbiciklivel érkeztek, majd kettéváltak. Az egyik csapat Tchombangout, a másik a kilenc kilométerre fekvő másik falut, Zaroumadareyét célozta meg. Nem kerestek senkit, nem követeltek semmit – azonnal gyilkolni kezdtek. A háromórás öldöklésben végül 105 civillel, köztük 17 gyermekkel végeztek, 75 „szerencsés” megúszta sebesülésekkel.
– Aki engem meglőtt, egy fulbé volt. Aztán odalépett egy barátomhoz, és elvágta a torkát egy késsel
– idézte fel Niger történetének egyik legvéresebb, január eleji mészárlását az AFP hírügynökségnek az egyik túlélő. Az ő élete is csak hajszálon múlt: testét több golyó is átjárta, halottnak tettette magát, így sikerült megúsznia a támadást. Ki és miért követte el a vérfürdőt? A mai napig kérdéses. Niger, Mali és Burkina Faso határának háromszögében a törzsi ellentétek, a dzsihadista terror miatt mindennapos az erőszak. – Ugyanezek járőröztek korábban a falvakban, hogy beszedjék a „zakátot”, az iszlám adót – magyarázta egy másik túlélő, ami valószínűvé teszi, hogy ezúttal valamelyik terrorszervezet állt a mészárlás mögött. – Felégették a földeket, a takarmányt. Az embereket, akik a magtárban próbáltak elbújni, megölték – panaszolta. És ez csak egyetlen eset a sok közül.
„Új” kihívások
– Csak az 1998 és 2003 között tomboló második kongói háborúban ötmillió ember halt meg. Ehhez képest a mai konfliktusok sokkal enyhébbek.
A Boko Haram felkelése az elmúlt tíz évben nagyjából negyvenezer életet követelt. Ez persze számottevő, de arányaiban mégiscsak eltörpül a korábbiakhoz képest. Afrika nagy része mára túllépett a 90-es évek sötét évtizedén, melyet a népirtások, etnikai tisztogatások és polgárháborúk jellemeztek – magyarázta lapunknak Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója, hogyan alakultak át a földrész konfliktusai. A szakember szerint ahol nem látszik a kiút, az a Száhel-övezet, amely mindig is ütközőzóna volt a Szahara és a déli termékeny területek között. – A 70-es évektől kezdve a klímaváltozás hatásai, valamint a népességrobbanás, társulva a gyenge államisággal, csak tovább rontott a helyzeten – mutatott rá, miért puskaporos hordó a régió. – Az „új” – valójában már 2010-től kezdve tapasztalható – elem a konfliktusban a dzsihadista ideológia intenzív terjedése a kontinensen. Az elmúlt évtizedben a szélsőségesek folyamatosan terjeszkedtek. A sejtszerű hálózatok mára jól szervezett fegyveres csoportokká nőtték ki magukat. Míg egy évtizede Afrika-szerte öt országot érintettek a dzsihadisták, napjainkban 15-nél tartunk – figyelmeztetett a baljóslatú trendekre.