Soros örökjáradék-kötvénnyel kínálja a briteket

A „Covid-kötvényekre”, amelyek örökjáradék-kötvények lennének, úgy is lehet tekinteni, mint a bank által folyamatosan újravásárolt államkötvényekre.

Új írást jelentetett meg Soros György: 2021. február 8-án a brit The Times hasábjain értekezett arról, hogy az Egyesült Királyságnak örökjáradék-kötvényeket kellene kibocsátania. Ha már az Európai Unióban nem járt sikerrel, hát továbbállt (legalábbis ideiglenesen), mint egy utazó ügynök. Országo(ka)t „venne” magának a milliárdos spekuláns? – teszi fel a kérdéset a Tűzfalcsoport.blogstar.hu.

Írásának apropóját az adta, hogy a pénzügyminisztert, Rishi Sunakot amiatt támadták, mert nem tudta fenntartani azt a gyakorlatot, hogy az Egyesült Királyság kormánya a GDP 0,7 százalékát humanitárius segélyezésre költötte, és mert a nehéz gazdasági helyzet ellenére csökkentették a belföldi segélyeket is. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy mindez teljesíthető lenne, ha alkalmaznák a múltban az évszázadok alatt már sokszor használt (és szerinte jól bevált) módszert: bocsássanak ki örökjáradék-kötvényeket. Emlékeztet, hogy először 1752-ben bocsátottak ki ilyen pénzügyi eszközt, majd a napóleoni háborúkat, a krími háborúkat és az első világháborút is így finanszírozták. Hol hadikölcsönkötvénynek, hol lejárat nélküli kölcsönkötvénynek nevezték ezeket, ezért Soros szerint most sem lenne szokatlan, ha „Covid-kötvényeket” bocsátanának ki. Sőt, úgy véli, hogy ez lenne történelmileg a helyes következtetés és lépés.

A cikkben felsorolja és cáfolni igyekszik azokat a kritikákat, amelyek az első ötletfelvetését követően érték az örökjáradék-kötvényeket. Azt írja, hogy egyesek azt kritizálhatják, hogy ha a kormányzat költéseit adósságból finanszíroznák, akkor igazságtalan módon helyeznék át a teherviselést a következő generációkra. Szerinte ez az érv alaptalan, mert a kötvények alapján nyújtott kölcsönt nem kell visszafizetni, csak az éves kamatokat. Persze arra nem tér ki, hogy a tőke visszatérítése után is jár a kamat, ez adja „örök” jellegét. Azzal nyugtatja az olvasót, hogy a hozam mindössze egy százalék körül lenne, igaz, hogy azt ismét elhallgatja: hatalmas összegeknél az is jelentős mennyiség.

Azzal védi ötletét, hogy az Egyesült Királyság gazdasága tulajdonképpen már most is örökös adósságra épül, mivel az angol központi bank – más országok központi bankjaihoz hasonlóan – likviditásteremtő programot működtet, így 900 milliárd font értékben vásárolt brit államkötvényeket. A központi bank pedig örökre eladósodik, hiszen ha piacra bocsátanák ezeket a kötvényeket, azzal válságot okoznának, és a pénzügyminisztérium nem tudná őket visszavásárolni, csak megszorítások révén. Ezért, amikor a bank birtokában lévő kötvények lejárnak, akkor újakkal helyettesítik őket, ez az „átütemezés” pedig az örökkévalóságig húzható és folytatható. Tehát Soros azt mondja, ezekre a „Covid-kötvényekre”, amelyek örökjáradék-kötvények lennének, úgy is lehet tekinteni, mint a bank által folyamatosan újravásárolt államkötvényekre. Nincs itt semmi látnivaló, ugye.

Csakhogy! A milliárdos spekuláns ezután rátér a lényegre: nem csak a britek számára tekinti járható útnak a nagyszerű ötletét. Azért az angoloknál házal vele, mert náluk már volt hasonlóra példa. Szerinte azért ódzkodnak ettől a megoldástól az európai országok kormányai, állampolgárai és a piacok, mert még ismeretlen számukra ez a megoldás. Tehát Soros azt mondja, hogy a briteknek kellene jó példával elöljárniuk és megmutatni számukra az utat. Sőt, nemcsak Európában, hanem az egész világon alkalmazható lehetne szerinte az örökjáradék-kötvény a koronavírus-járvány okozta válság megoldására.

De nem áll meg a korábban javasolt ötleténél. Előhozakodott egy újjal is, amely szintén örökösen alkalmazható eszköz: a különleges lehívási jog (special drawing rights), amelyet először a Nemzetközi Valutaalap használt 1969-ben. Ennek meghatározása:

„Az SDR (angolul Special Drawing Rights, azaz „különleges lehívási jogok”) a lehetséges igény szabadon használható pénzneme a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tagjainak. Az SDR meghatározása oly módon történik, hogy a jelentősebb nemzetközi valutákat, melyeket a nemzetközi kereskedelemben használnak, egy valutakosárban egyesítik.”

Soros arra hivatkozik, hogy a 2008-as gazdasági világválságra válaszul nagy arányban alkalmazták ezt a megoldást, most pedig szerinte még nagyobb szükség lenne rá. Mint írja, a Trump-adminisztráció következetesen vétózta ezt az ötletet, de – mily meglepő – a Biden-kormányzat támogatja és már munkálkodnak is az új kibocsátáson. Sorait azzal zárja, hogy a különleges lehívási jogokat és az örökjáradék-kötvényeket együttesen alkalmazva az országok, különösen a kevésbé fejlettek, sokkal könnyebben jöhetnének ki a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságból.

Kérdéses, hogy mennyire lesz sikeres újabb kezdeményezése a briteknél, különösen annak fényében, hogy hatalmas vagyonát első körben az angol font spekulációs támadásával és bedöntésével szerezte meg. Az angolok 1992. szeptember 16-át azóta is „fekete szerdának” nevezik. Sosem szabad elfelejteni, hogy ennek az embernek semmi sem szent, mindig csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Nem érdekli az sem, ha egy országot ezért térdre kell kényszerítenie.