Hamarosan félidős választások következnek az Európai Parlamentben (EP): két és fél évvel a 2019-es voksolás után ugyanis újraosztják a testület minden választott tisztségét. Eszerint többek között az elnöki, alelnöki, szakbizottsági elnöki és alelnöki székek is új tulajdonost kapnak. A legutóbbi választások óta erős balliberális többséggel működő EP-ben eddig adottnak vették, hogy a legnagyobb frakciók – a néppárt, a szocialisták és a liberálisok – megállapodása értelmében a baloldali David Sassolit néppárti EP-elnök váltja pár hónapon belül. Iraxte García Pérez, a szocialista frakció vezetője ugyanakkor jócskán megkeverte a lapokat, amikor múlt héten Strasbourgban arról beszélt:
2019-hez képest megváltozott Európa politikai térképe, így a szocialistáknak ezúttal több szempontot is figyelembe kell venniük a döntés meghozatalakor.
A politikus egyúttal nem cáfolta azon felvetést, hogy a hétvégi németországi választások eredménye is befolyásolja a leendő EP-elnök kilétét. Amennyiben az EU motorállamában a voksolás konzervatív kudarcot és baloldali sikert hoz, furcsán venné ki magát, ha az uniós csúcspozíciókban „mindössze” a kül- és biztonságpolitikai főképviselői poszt lenne a szocialistáké Josep Borrell személyében. – A politikai egyensúly valóban egy mérlegelendő szempont – erősítette meg García Pérez Strasbourgban, azt is hozzátéve: a végleges álláspont kialakításához tudni kell, hogy pontosan kik lesznek az elnökjelöltek.
Korábban lapunk is írt róla, hogy az Európai Parlament elnöki posztjának egyértelmű várományosa Manfred Weber, a néppárt frakcióvezetője volt, ám a bajor politikus pár hete bejelentette, hogy inkább Donald Tuskot váltaná a pártcsalád, az Európai Néppárt élén.
Weber pártközi támogatottsága az EP-elnökségre amiatt is egyértelműnek tűnt, mert 2019-ben az állam- és kormányfők akaratából nem lett az Európai Bizottság elnöke.
Ebben az intézményközi harcban „kompenzálhatták” volna az EP vezető tisztségével.
A brüsszeli folyosókon most arról beszélnek, hogy a Weber miatt keletkezett űrt David Sassoli, az uniós parlament jelenlegi elnöke használhatja ki, aki immár egy második ciklusra is vevő lenne. Az EU-s ügyekben jól értesült Politico szellőztette meg, hogy az olasz baloldali politikus nemrég Dacian Cioloșsal, a liberálisok frakcióvezetőjével vett részt egy munkavacsorán, ahol felmérte, kaphatna-e támogatást a politikai csoporttól. A 2019-es EP-választást követő politikai rendszerben ugyanis lényegében a liberális frakció jelenti a mérleg nyelvét.
Ami a néppártot illeti, a parlamenti frakcióban megkezdődött az elnökjelölt állításának folyamata, és egy szeptember eleji határozatban ígéretet tettek rá, hogy legkésőbb novemberben konkrét névvel állnak elő. Források szerint a csoport női aspiránsban gondolkozik, az EP egyik jelenlegi alelnöke, a máltai Roberta Metsola lehet végül a befutó. Az említett, szeptember 8-i keltezésű határozatban az EPP egyébként kifejezetten arra kérte a balliberális pártokat, hogy tartsák tiszteletben a 2019-es egyezséget, miszerint most néppárti EP-elnökség következik. Iraxte García Pérez múlt heti nyilatkozata erre nem jelentett garanciát.
Szimbolikus poszt
Az Európai Parlament elnöki tisztségét két és fél évente újítják meg, egyszer az ötéves jogalkotási időszak kezdetekor, egyszer pedig a ciklus félidejében. A mandátum egyszer meghosszabbítható. A megválasztáshoz az elnökjelöltnek a leadott érvényes szavazatok abszolút többségét, azaz ötven százalék plusz egy szavazatot kell megszereznie az uniós parlamentben. Noha az EP társjogalkotó a tagállamokat tömörítő tanács mellett, a testület mindenkori elnökének hagyományosan kisebb szerepet tulajdonítanak a többi csúcsintézmény vezetőjénél. Az EP elnöke például részt vesz az EU-csúcsokon, azok kezdetén prezentálja a parlament álláspontját a tagállami vezetőknek, de nem marad ott az országvezetők tárgyalóasztalánál, ellenben a tanácsi és bizottsági elnökökkel.
Borítókép: David Sassoli, az Európai Parlament elnöke (balra) készen áll a második ciklusra is. Forrás: Etienne Ansotte
