A nemzeti egység napját ünnepelik vasárnap a németek; 1990-ben október 3-án egyesült újra a második világháborút követően kettészakított ország, az évforduló apropóján pedig Angela Merkel is elmondta utolsó ünnepi beszédét a keletnémet Halle városban. Méghozzá azzal egy időben, hogy egy héttel a szociáldemokraták (SPD) hajszálnyi fölényével végződő Bundestag-választások után vasárnap a koalíciós tárgyalások is megkezdődtek az SPD és a Zöldek, valamint a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) között. Nem meglepő tehát, hogy a leköszönő kancellárnak az újraegyesítés 31. évfordulójának emléket állító felszólalásában egymást érték a politikai pártok vezetőit célzó elhintett utalások arra vonatkozóan, hogy győzzék le nézeteltéréseiket. Mint fogalmazott: arról, hogy hogyan vitatkozhatunk a jövőben, de tudjuk, hogy a válasz a kezünkben van, tudjuk, hogy meg kell hallgatnunk egymást és beszélnünk kell egymással, tudjuk, hogy vannak nézeteltéréseink, de mindenekfelett vannak értékek, amelyekben osztozunk.
– Készüljetek fel az új találkozásokra, legyetek kíváncsiak másokra, mondd el a saját történelmed és toleráld a különbségeket. Ez a német egység 31 évének tanulsága
A kancellár – aki egyébként Kelet-Németországban nőtt fel – egyebek mellett beszélt arról is, hogy az egyesülés még sem szerkezetileg, sem strukturálisan nem tekinthető befejezettnek. A Deutsche Welle hírszolgáltató portálja ezzel kapcsolatban megjegyzi, az egykor kommunista uralom alatt álló keletnémet tartományok és a nyugati országrész között még napjainkban is óriási a megosztottság. A nyugati tartományok ugyanis átlagosan még ma is gazdagabbak, mint a keletiek – sokan éppen ezen megosztottság tünetének tekintik szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) felemelkedését, amelynek Szászországban és Türingiában is sikerült az élvonalba törnie. Márpedig az újraegyesítés azért tudott megvalósulni, mert „Kelet-Németországban voltak emberek, akik mindent kockára tettek jogaikért, szabadságukért és egy másfajta társadalomért”, érvelt a kancellár. Hozzáfűzte:
még ma sem szabad magától értetődőnek tekinteni a demokrácia elérését.
