A Web Summit tavalyi online kiadása után visszatért Lisszabonba. Félházzal, de dupla annyi lelkesedéssel töltötték meg az Altice Arena környékét politikusok, színészek, sportolók, iparági vezetők, befektetők és a jövő startupjai. A klímaváltozás, a fenntarthatóság, a mesterséges intelligencia, a közösségi média és a netre kötött világ szabályozása voltak a legfőbb témák.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Talán soha olyan aktuális nem volt a Web Summit, mint az idei november első napjaiban. Egyidőben zajlott az ENSZ glasgow-i klímakonferenciájával és mindössze egy hónap választotta el a Facebook történetének legnagyobb botrányától, Frances Haugen szivárogtatásától. Ennek megfelelően a Tejo partján közel két kilométeren, rendőrkordonok és a Covid-igazolványt minden alkalommal felmutatni kérő beléptetőkapuk között éterülő komplexumban a legtöbb előadás az online és offline környezetváltozás kérdéseit firtatta.
A megnyitón France Haugen lemondásra szólította fel Marc Zuckerberget, mivel véleménye szerint a cég problémái addig nem változnak, amíg Zuckerberg áll a kormányrúdnál. A közönség hatalmas tapssal fogadta a kijelentést. A második napon Nick Clegg, a Meta alelnöke igyekezett megnyugtatni a közönséget, hogy közösségi médium tartama nagyrészt „babákról, barbecue-król és bar-micvókról szól”, nem pedig a gyűlöletbeszédről, ráadásul „minden történetnek két oldala van”. Mivel Clegg mélyebb magyarázkodásba nem kezdett, ezért aligha sikerült meggyőznie közönséget, akiknek általános véleményük volt, hogy a Facebook/Meta a névváltoztatással és a metaverzum felépítésével csak a hétköznapi élet újabb szeletének bevételét célozza. (A Meta arra virtuális valóságra utal, amelyben a net használói 3D-ben állhatnak kapcsolatban egymással, többek között lehetnek jelen koncerteken, üzleti tárgylásokon vagy iskolai órákon.)
Thierry Henry Fotó: Terján Nóra
Az indulatokat fokozta, mikor Thierry Henry futballsztár közölte, „a közösségi média cégek a gyűlölet nyomán tesznek szert bevételre”. Amy Poehler színésznő úgy kommentálta a helyzetet, hogy a közösségi média olyan, mint „New York zsúfolt utcája felett kinyitni az ablakot és kikiabálni: szerintetek csinos vagyok? De miért érdekel ez minket, miért hallgatunk a válaszra?” Majd rögtön felelt is: „mert közösségi állatok vagyunk”.
A megszólalók egyetértettek, hogy ez nem lehet mentség az ész nélküli viselkedésre. Michael Isikoff, a Yahoo oknyomozó újságírója szerint például csökkenteni kell a Twitteren töltött időt, mert baj, ha a közösségi média határozza meg az ember véleményét. Alan Boehme, a H&M technológiai vezetője úgy gondolja, hogy nem metaverzumra van szükség, mert az kizárja a valóságot, hanem hiperverzumra, amely összehozza fizikai és az online létet. H&M ezért dolgozik olyan testscanelésre alkalmas ruhán, hogy ne avatárral, hanem valós személyiségünkkel vehessünk részt az online térben.
A szintén a H&M-nél dolgozó Christopher Wylie – aki korábban a Facebooknál a Cambridge Analytica botrány szivárogtatója volt –, arra hívta fel a figyelmet, hogy nem követhetjük ész nélkül az internet kínálta lehetőségeket. „Gondoljuk el milyen lenne egy házban élni, amelyet láthatatlan algoritmusok kísértenek. Jelenleg olyan jövőt építünk, amelyet algoritmusok uralnak, anélkül, hogy figyelembe vennénk, hogyan hatnak az emberre” – mondta el az egyik panelbeszélgetésen. Garry Kasparov sakknagymester ezért igyekezett felhíni mindenki figyelmét, hogy „olyan korban élünk, mikor az online bűnözés túllépte az egymilliárd dolláros határt”. A mesterséges intelligencia és az általa gyűjtött adatmennyiség, illetve a tömeges megfigyelés olyan mennyiségű információt szolgáltat, amely soha nem látott manipulációra ad lehetőséget.
Ezt szabályozni kell vagy legalábbis kellene. Ám ez az a pont, amelyet Paddy Cosgrave, a Web Summit alaptó igazgatója úgy jellemzett, mint „a pillanat, amikor egy Tarantino film véget ér, és mindenki, aki eddig barát volt, hirtelen egymás ellen fordítja fegyverét”. A probléma ugyanis a szólásszabadság, az állami szabályozás, a felhasználók személyes döntései és a cégek érdekei között feszülő sokszereplős ellentét. Milyen alapon korlátozza az állam az egyes felhasználók szólásszabadságát? Hogyan dönthető el meddig terjedhet egy cég profitmaximalizálási érdeke? Kinek kell vigyáznia a fogyasztóra? Az államnak, a cégnek vagy az illetőnek saját magának? Megannyi kérdés, amelyre a 128 országból érkező több mint 42 ezer résztvevő 1333 beszélgetésen próbált választ találni.
Kasparov egy nemrég megjelent felmérésre hivatkozott, amely szerint jelenleg az emberiség 43 százaléka él olyan országban, amelyben korlátozzák az online kommunikációt. 75 százalékot letartóztathatják bizonyos tartalmak publikálásért, 72 százalékot meg is ölhetik ezért. A másik oldalon ott áll Frances Haugen állítása, amely szerint Etiópia százmilliós lakosságának etnikai villongásait a közösségi médiában terjedő szabályozatlan tartalmak erősítik. A szólásszabadság korlátozása tehát kényes kérdés.
A megszólalók többsége dicsérte az uniós általános adatvédelmi rendeletet, ám voltak, akik szerint az kevés. Uniós tisztségviselők a Web Summiton jelentették be, hogy az unió további szabályozással kívánja rákényszeríteni a tech cégeket a társadalmi felelősségvállalásra. Craig Federighni, az Apple ritkán megjelenő szoftverfejlesztési vezetője nemtetszését fejezte ki az európai szabályozások miatt, amelyek például megengedik majd felhasználóknak, hogy az App Store helyett a webről is töltsenek le applikációkat. Steve Clemons, a The Hill szerkesztője odáig merészkedett, hogy Európa azért nem lesz a következő Facebook vagy Instagram otthona, mert túl sokat szabályoz. A korábbi brit külügyminiszter, Lord Peter Mandelsen úgy reagált, hogy „ugyanazt látjuk a tech iparban, amit korábban a japán autógyártással, amitől féltünk. Rá kellett jönnünk, hogy az ide jövő cégeknek el kell fogadniuk az európai szabályokat.” Brad Smith, a Microsoft elnöke úgy vélte, „ha egy cég túl nagyra nő, akkor a demokratikus folyamatoknak vissza kell venniük az irányítást a nagyvállalatok felett. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy idomuljunk ehhez.”
A vállalatok alkalmazkodása a klímaváltozás kapcsán is előkerült. Dan Jeavons, a Shell alelnöke például arról beszélt, hogyan halad az olajóriás a megújuló energiaforrások irányába a „digitális ikertestvére” segítségével. Így erőművet, finomítót vagy egyéb építményt a fizikai létrehozás előtt először digitálisan építenek fel, hogy megfelelően tesztelve biztosítsák a kedvezőbb környezetvédelmi adatokat. A kriptovaluták esetében hasonló változás van folyamatban. Bányászatuk eddig komoly energiaterhelést jelentett, most azonban több startup is jelentkezett a fenntarthatóbb termelés érdekében. A húsfogyasztás csökkentésére pedig a Juicy Marbles hozta el boszorkánykonyhájából a meglepően jó ízű és állagú vegánhúst.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által kivitt nyolc magyar startup között is akadt a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal foglalkozó startup. De bemutatkozott többek között mezőgazdasági, orvosi vagy HR-megoldásokat kínáló cég is. Az idén több ország képviselte központilag startupjait, köztük Nagy-Britannia, Német-, Francia- és Olaszország, Brazília, Katar, Tunézia. A legtöbb startupot a britek vitték ki, a németek 25 céggel képviseltették magukat, így az az NKFIH által bemutatott nyolc vállalkozása Magyarország arányaihoz képest szép számot képvisel.
A fenntarthatóság úgy tűnik csak a lisszaboni közlekedőknek nem volt érdeke. A konferencia négy napja alatt ugyanis kétszer sztrájkoltak a metró dolgozói, így a résztvevők többsége kénytelen volt taxival vagy magánsofőr alkalmazás segítségével eljutni a festői, de a belvárostól távol eső helyszínre. Szerencsére a kellemetlenséget a többség portugálos könnyedséggel viselte, kijelentve, hogy a Web Summit olyan, mint egy jéghegy: csak nyolcada látszik a folyamatoknak, így lehet jövőre a közlekedési káoszt megoldó startupok viszik majd a prímet.
Magyar kapcsolatok
Az idén nyolc vállalkozás utazhatott ki kormányzati támogatással a Web Summitra, és legalább három saját költségen vett részt az eseményen. Halmai Miklós nagykövettel beszélgettünk a tapasztalatokról.
– Az idén minden korábbinál nagyobb érdeklődés mutatkozik Lisszabonban a hazai cégek iránt. Hogy sikerült ezt elérni?
– Mindenki örül, hogy a tavalyi online rendezvény helyett most élőben találkozhatunk. A Web Summit lényege a személyes kapcsolat, a fiatal startupperek olyan vállalkozók előadásait hallgathatják, és olyan vállalkozókkal találkozhatnak, akiktől tanulhatnak. Ez az online térben nem megvalósítható. Másrészt, Birkner Zoltán a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke két évvel ezelőtt elhatározta, hogy több támogatást kell nyújtani a magyar vállalkozóknak a lisszaboni megjelenéshez, így a konferencia első napján nyolc startup számára nyitott standot az NKFIH. A megnyitón más magyarok is megjelentek, így az idén tizenegy hazai vállalkozást tudtunk meghívni arra a nagykövetségi rendezvényre, ahol potenciális befektetőkkel találkozhatnak.
– Az utóbbi években igen sikeressé váltak a portugál startupok. Mi a helyi ökoszisztéma titka?
– Portugáliának kiváló startup-támogató rendszere van, külön államtitkárság foglalkozik a digitalizációval. Kiemelten kezelik a szektort, így van mit tanulni az országtól. Gyakori probléma, hogy az európai nemzeti piacok kicsik egy vállalkozás fejlődéséhez, így Portugália az Egyesült Államokba vitt ki jónéhányat. Ennek köszönhetően, öt-hat, nemrég még startupként indult cég ma már dollármilliárdokat ér. A magyar ökoszisztémának is jót tesz az állami támogatás, az idei esemény sikere pedig jó hivatkozási alap a még nagyobb magyar részvételhez jövőre.
– Az idei esemény fontos témája az online munkavégzés. A hazai cégek jórésze azonban ezt nem preferálja. Nemzetközi környezetben ez mennyire negatívum?
– Számos munkavállaló már csak akkor ír alá, ha heti három napot otthonról dolgozhat. Az online kapcsolattartás ugyanakkor úgy lehet működőképes, ha a felek már találkoztak élőben. Meg kell találni az egyensúlyt, hiszen klikkelni és telefonálni bárhonnan lehet, csapatban dolgozni, ötleteket megvalósítani azonban csak személyesen. A startupoknak pedig ez a legfontosabb.
Vészhelyzeti oktatás
A pandémia megváltoztatta munkavállalási és a tanulási szokásinkat is. Jeff Maggioncalda, a Coursera vezetője szerint lehetőségeink kulcsa az online lét.
– Kilenctől-ötig dolgozó cégnél kezdte karrierjét, milyen érzés egy teljesen online vállalkozást vezetni?
– Huszonhét évesen alapítottam egy online befektetési céget, ahol 18 évig dolgoztam. A feleségemmel nagyon korán lettünk szülők, így sosem utaztunk vagy éltük az újdonsült házasok életét. 18 év után a feleségem mondta, hogy ideje utazni. Az egyik hely, ahova elmentünk Barcelona volt, ahol egy mesterséges intelligencia konferencián hallottam a Coursera alapítóját. Akkor még fogalmam sem volt a cégről, négy hónappal később azonban csengett telefon, akarok-e jelentkezni igazgatónak. Mondtam, hogy mindenképp. Végig az irodai munka mellett érveltem, nem gondoltam jónak a heti egy nap otthoni munkavégzést sem. Azt hittem a közös gondolkozás, a csapatmunka csak az irodából lehetséges. Aztán jött a pandémia, haza kellett mennem nekem is, és rá kellett jönnöm, milyen hatékony vagyok. Ráadásul, ha az ember elvárja, hogy munkatársai bejárjanak, maximum 10-16 kilométeres körzetben tud válogatni. A távoli munkavégzés sokkal olcsóbb és nagyobb diverzitást biztosít. 2021 eleje óta az amerikai belépők kétharmada távolról dolgozik.
Jeff Maggioncalda Fotó: Terján Nóra
– Mennyire látszik hosszú távúnak a pandémia hatása az online tanulásban?
– 47 millió felhasználóról 77-re nőtt a tanulni vágyók száma a pandémia során. Jelenleg 92 millió felhasználónk van. A növekedés nem olyan gyors az idén, mint tavaly volt, de sokkal nagyobb, mint 2019-ben. Strukturális változás folyik a tanulásban éppúgy, mint a munkavégzésben, mindkettő egyre inkább az online térbe kerül, ami a világ lakossága szempontjából kiegyenlítő hatású.
– A pandémia alatt a diákok online tanultak, de sokan nem szerették. Mennyire érzik hatékonynak a tanulást a Coursera hallgatói?
– A pandémia alatt az egyetemi professzorok nagy része ugyanazt csinálta, mint a jelenléti oktatásban, csak nem a táblánál állt, hanem a kamera előtt. Azonban az online és jelenléti oktatás ugyanúgy más, mint a film és a színház. Ha valaki fog egy kamerát és felmegy vele a színpadra, az nem lesz jó mozi. Az online oktatásban rövidebb etapok vannak, interaktív kvízek, csoportmunkák, nemcsak kétórás előadások. Egy online kurzus nagyobb rugalmasságot kínál, könnyebb munka mellett végezni és sokszor olcsóbb is. 35 olyan diplomát állítunk ki, amelyeken csak a partneregyetem szerepel, a Courserát sehol említik, mivel az egyetem kurzusait, az egyetem professzoraival végezték el hallgatók. Így a munkáltatok sem tudják, hogy diploma online született. Érezni néhány országban bizonyos ellenkezést az online oktatás kapcsán. Amerikából több kurzusunk van, de ahogy egyre több diploma érhető el, csak idő kérdése, hogy Európában is rájöjjön mindenki, ugyanazt a minőséget kaphatja egy jó egyetem online kurzusán, mint élőben.
Borítókép: Nikolaj Coster-Waldau színész a Web Summiton (Fotó: Terján Nóra)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
