Ha a jelenlegi ukrán válság kezelhetetlenné válik, valóban fennáll egy új fegyveres konfliktus veszélye Európában – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Elkhan Nuriyev, a bécsi L&M Politikai Kockázat és Stratégiai Tanácsadó cég vezető szakértője. A kutatóval az orosz–ukrán feszültség enyhítését célzó múlt heti európai tárgyalásokról, valamint az európai biztonsági helyzetről beszélgettünk. Elkhan Nuriyev 2021-ben a Külügyi és Külgazdasági Intézetben a Think Visegrad agytröszt vendégkutatójaként dolgozott.
– A múlt heti tárgyalások nyomán miért nem került közelebb a NATO, Európa, valamint Oroszország egy közös kompromisszum kialakításához?
– Nem meglepő, hogy a legutóbbi genfi, brüsszeli és bécsi tárgyalások nem hoztak kézzelfogható eredményeket. Főleg azért nincs áttörés, mert Oroszország és a Nyugat még mindig nem hajlandó kompromisszumot kötni számos stratégiai kérdésben. Ezért a fő cél kezdettől fogva a párbeszéd kialakítása volt a két fél között, annak ellenére, hogy eltérően viszonyulnak az európai biztonság jövőjéhez. A lényeg itt az, hogy a NATO–Oroszország–EU háromszög jelenlegi bonyodalmai közepette ezek a különbségek egyértelmű hatást gyakorolnak a szomszédos partnerországokra azzal, hogy a törésvonalak egyre jobban szélesednek, és az eurázsiai régió kormányait oldalválasztásra kényszerítik.
A következő hónapokban vagy akár években Oroszország és a Nyugat számára nehéz lesz közös nevezőre jutni fontos kérdésekben, különösen egy ilyen nagyon bonyolult geopolitikai helyzetben, amely részben a háború sújtotta Ukrajna körül, valamint az eurázsiai térség egészében bontakozik ki.
A kihívás tehát az lesz, hogy találjanak magukban erőt ahhoz, hogy folytassák a párbeszédet a jelenlegi feszültségek enyhítésére és a konszenzus kialakítására. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, Oroszországnak, az Egyesült Államoknak, valamint az EU-nak, a NATO-nak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) sokkal nagyobb komolyságot és rugalmasságot kell mutatniuk a vitás kérdésekben, továbbá erősebb politikai akaratot kell tanúsítaniuk a biztonsági tárgyalásokon.
– Ön szerint jogos Oroszország részéről az a felvetés, hogy azért vonták össze csapataikat Ukrajna határaihoz közel, mert a NATO túlságosan is közel került az orosz határokhoz az elmúlt harminc évben?
– Szerintem a Nyugat nem érti Oroszország logikáját a mostani válsággal kapcsolatban. A lényeg az, hogy a NATO jövőbeni bővítési tervei Ukrajnára és Grúziára vonatkozóan valóban megdöbbentették Moszkvát, amely már korábban is aggódott a keleti, Oroszország határai felé irányuló terjeszkedés miatt. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár legutóbbi nyilatkozata Ukrajna és Grúzia jövőbeli NATO-tagságáról pedig különösen aggasztó Vlagyimir Putyin orosz elnök számára, aki tart egy esetleges nyugati katonai beavatkozástól a posztszovjet térségben. Ez jelentősen elmélyítette a bizalmatlanságot Oroszország és a Nyugat között.
Nyilvánvaló, hogy a Kreml egyre inkább egzisztenciális fenyegetésként tekint Ukrajna nyugati támogatására, azt állítva, hogy a szomszédos országot oroszellenessé tették, amit a NATO felhasználhat Oroszország megtámadására. Putyin látja Ukrajna csatlakozásának lehetőségét a NATO-hoz, és a szövetség által odatelepített fegyverek vörös vonalat jelentenek Oroszország számára. Miután az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei fokozták katonai tevékenységüket a Fekete-tenger térségében, ez arra késztette Oroszországot, hogy változtasson katonai pozícióján a posztszovjet területeken, amelyeket mindig is befolyási övezetének tekintett. Ez magyarázza a csapatok összevonását és katonai eszközök telepítését is az ukrán határ közelében.
Valójában az orosz katonai tevékenység válasz arra, amit Moszkva a NATO egyre növekvő jelenlétének lát Ukrajnában, amelynek csatlakozását a tömbhöz erősen ellenzi.
A Kreml számára az, hogy a NATO behatol az orosz területekre, Oroszország kirekesztését jelenti az európai biztonsági térből.
Emiatt Oroszország garanciákat kért arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok és a NATO kötelezettséget vállaljanak arra, hogy sem Ukrajnában, sem más posztszovjet országokban nem telepítenek katonákat és nem folytatnak semmilyen katonai tevékenységet.
– Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter arról beszélt nemrégiben, hogy Európa közelebb van a háborúhoz, mint az elmúlt harminc évben bármikor. Ez csupán retorika vagy tényleg közel állunk a háború kitöréséhez?
– Úgy gondolom, hogy az Európában jelenleg zajló számos regionális konfliktus mellett az igazi kockázat az, hogy egy újabb eszkaláció egy újabb világháború kitöréséhez vezethet. Ez a legfontosabb dolog, ami ellen szerintem a világnak védekeznie kell. Előfordul, hogy a nagyhatalmak nem ismerik fel teljes mértékben tetteik következményeit, ami szükségtelen eszkalációhoz vezet. Ez azt jelenti, hogy több ország és még több fegyver belekeveredik a konfliktusba, majd mielőtt a világ vezetői megfékeznék azt, már kialakult a teljes körű háború.
Ha a jelenlegi ukrán válság kezelhetetlenné válik, valóban fennáll egy új fegyveres konfliktus veszélye Európában, még úgy is, hogy a legtöbb ország a világjárvánnyal, valamint a növekvő gazdasági problémákkal küzd.
Úgy gondolom azonban, hogy mind Oroszország, mind a nyugati hatalmak legfelsőbb vezetői tudatában vannak ezeknek a kockázatoknak, hiszen minden bizonnyal visszatekintenek a történelemre, tanulnak országaik tapasztalataiból, és igyekeznek megbizonyosodni arról, hogy valóban óvatosan kezelik a különféle regionális konfliktusokat, amelyek a mai világban játszódnak.
– Az elmúlt hónapokban nagyon feszült lett a helyzet Európában. Hogyan látja, milyen események vezettek idáig és miért éppen most alakult így?
– Igen, az elmúlt években az európai helyzet valóban rendkívül aggasztóvá vált, valamint nagyon bizonytalanná, továbbá tele van új biztonsági fenyegetésekkel. Ennek oka elsősorban az Ukrajnával kapcsolatban fokozódó feszültség, valamint a Nyugat és Oroszország közötti áthidalhatatlan ellentétek.
Még súlyosabb következményekkel járhat, hogy az ukrán határon fokozódó válság enyhítését célzó, európai fővárosokban múlt héten tartott diplomáciai tárgyalások kudarcot vallottak.
A biztonsági felfogások közötti szakadék olyan erős és széles, hogy a lehető legtöbb diplomáciai erőfeszítésre lehet szükség az eszkaláció enyhítéséhez és az egyértelmű kiút megtalálásához. Éppen emiatt elengedhetetlen a feszült időszakban a konstruktív párbeszéd folytatása a közvetlen és potenciálisan katasztrofális konfrontáció elkerülése végett.
A XXI. században egyértelműen látszik, hogy Oroszország és a Nyugat biztonsága nem garantálható, ha mindketten el vannak szigetelve egymástól. Sem Oroszországnak, sem a Nyugatnak nincs szüksége a hidegháború idejéhez hasonló biztonsági tömbök újbóli megjelenésére, amelyek komoly kockázatot jelentenek az európai stabilitásra nézve. Ehelyett a nemzetközi kapcsolatok új modelljére van szükségük, amely Európát egy jobb és biztonságosabb, átfogó biztonsági rendszerré alakítja.
Moszkva, Washington és Brüsszel még mindig megállapodhatnak, ha a múltbéli hibák következményeit figyelembe veszik, és meglátják az új idők jeleit és a változás értelmét.
Annak ellenére, hogy a megosztottság hangja továbbra is erős, az Oroszország és a Nyugat előtt álló új biztonsági környezet annyira instabil és kihívásokkal teli, hogy csak a folyamatos párbeszéd segíthet megoldást találni. De ezek a kihívások lehetőségekké változhatnak, ha Oroszország és a nyugati hatalmak felelősséget vállalnak és határozott lépéseket tesznek.
Borítókép: Elkhan Nurijev, a bécsi L&M Politikai Kockázat és Stratégiai Tanácsadó cég vezető szakértője Oroszország, Kelet-Európa és Közép-Ázsia területén (Fotó: Christina Anzenberger-Fink)
