Magyar forrásvíz a sivatag közepén

Hazánk gasztronómiája szinte az egész világon ismert, a dubaji világkiállításon azonban csupán bónusz, hogy a magyar pavilont eddig felkereső több mint ötszázezer embernek lehetősége volt megkóstolni tradicionális ízeinket is. A Makovecz-hagyatékot tükröző épület központi témája ugyanis a világ legfontosabb és legféltettebb természeti kincseként számontartott víz, amelynek kultúrájába látványos installációkon keresztül nyerhetünk betekintést.

„Rajongok a magyar gasztronómiáért, és az itteni étterem sem okozott csalódást, a magyar pavilon viszont egy teljesen ismeretlen világba repített, nagyon élveztem” 

– magyarázza az étterem előtt Hászim a Magyar Nemzet helyszíni tudósítójának. 

Túl az ötszázezredik látogatón

„Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy sikerült egy olyan pavilont megalkotnunk, ami ilyen nagy sikerrel mutatja be Magyarországot a nagyközönség számára” – ezt már az Expo 2020 Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója mondja, aki szerint fontos eredmény, hogy már az ötszázezret is átlépte a magyar pavilon látogatóinak száma. 

„Az októberi megnyitó óta eltelt négy hónapban körülbelül tízmillióan keresték fel a világkiállítást, ami az utazási kedvnek a koronavírus-járvány miatti alábbhagyása ellenére is szép számnak tekinthető, a statisztikák szerint pedig minden huszadik ember betér a magyar pavilonba is”

– magyarázza Tóth Andrea. Az expó egyébként három központi téma, a lehetőség, a fenntarthatóság és a mobilitás köré épül; a magyar pavilon utóbbiban található, mégpedig a kiállítás egyik központi helyszínének számító Al Wasl Plaza mellett. Ez nem mellesleg az első faszerkezetes épület, nem csupán a világkiállításon, hanem az egész Perzsa-öbölben; ez olyannyira ismeretlen megoldás volt ez idáig a helyi hatóságok előtt, hogy az építési engedély kiadását három hónapos szigorú tesztelési folyamat előzte meg. Az épületet magát pedig a 2011-ben meghalt Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, Makovecz Imre egykori tanítványa, illetve munkatársa, a szintén Ybl Miklós-díjas Csernyus Lőrinc álmodta meg. 

A kultúránkat is magunkkal vittük

A többszintes pavilon egyik különlegessége, hogy az építés során egyetlen csepp vizet sem használtak fel, így kapcsolódva nemcsak a mobilitáshoz, de az expó másik fő témájához, a fenntarthatósághoz is. Az egymást követő interaktív állomásokon megtudhatjuk például, hogy hogyan nézett ki hazánk harmincmillió évvel ezelőtt az akkori Pannon-tenger helyszínén kialakuló mostani Kárpát-medencében, és hogy milyen tektonikus mozgások idézték elő azt, hogy Magyarország ma ilyen gazdag vízkészlettel rendelkezik. Egy interaktív tükörteremben a vizeinkben megforduló ásványi anyagok mikroszkopikus alakjait is megtekinthetjük kinagyítva, a kiállítás ékköve pedig a dóm, ahol a termálvizek hangulatát idéző labdamedence várja az érdeklődőket. 

„A világkiállításon való sikeres részvétel számunkra nem csak azt jelenti, hogy minél több látogatót vonzzunk a helyszínre, 

fontos szempont volt az is, hogy megpróbáljunk gazdasági lehetőséget is biztosítani a magyarországi – különböző méretű – cégeknek, a pavilon így termékbemutatóknak és céges találkozóknak is helyt ad 

– magyarázza Tóth Andrea, aki mindent megtett azért, hogy a magyar kultúra széles palettáját is bemutassák az expón. A világkiállítás ideje alatt így több mint hétszáz magyar művész lép fel Dubajban, most hétvégén érkezik például a Csík Zenekar. 

A 35. világkiállítás méreteit tekintve egyébként a házigazda minden képzeletet igyekezett felülmúlni: Dubaj külterületén, az Abu-Dzabi határához közel lévő, 438 hektáros területen várják az érdeklődőket – Monaco kétszer, egy focipálya hatszázszor férne el a területén.

Fotók: Havran Zoltán