Még tavaly novemberben fogadta el az Országgyűlés azt a határozatot, amellyel hozzájárult a Magyar Honvédség részvételéhez a Maliban és kisebb részben Nigerben tevékenykedő Takuba alkalmi harci kötelékben. Az akkori parlamenti határozat szerint a jelenleg nyolc európai országot tömörítő, Franciaország által vezetett misszióban legfeljebb 80 – váltási időszakban 160 – fős, a szükséges technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátott katonai kontingenssel vehet részt 2023. december 31-ig.
Van rizikó a válságövezetben
A tavaly véget érő afganisztáni misszió után tehát újra egy „forró” válságövezetben teszik próbára képességeiket a magyar honvédek – erről, valamint a Maliban, illetve az Afrikát Szenegáltól Szudánig keresztülszelő, a Szaharától délre fekvő Száhel-övezetben felmerülő biztonsági kockázatokról rendezett konferenciát hétfőn a Mathias Corvinus Collegium és a Migrációkutató Intézet. Mint azt a Dzsihadisták és kék emberek című kerekasztal-beszélgetésen Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka kifejtette: a régióban jelen van egy ENSZ békefenntartó misszió, az Európai Unió Mali-missziója, a legújabb pedig a Takuba alkalmi harci kötelék, amelyhez Magyarország is csatlakozott. „Egy misszió sikere nagyban függ attól, hogy a befogadó nemzet mennyire akarja azt” – fogalmazott a parancsnok, aki a misszió fontossága mellett azt is hangsúlyozta:
„jelentős tapasztalatra tehetnek szert a magyar honvédek, de a misszió nem csak szakmailag jelent sokat: a magyar katonák a szó legnemesebb értelmében segíteni mennek az övezetbe”.
A gyarmatosító politika csődje a Száhel
Ruszin-Szendi Romulusz és a kerekasztal-beszélgetésen szintén részt vevő Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos egyébként a közelmúltban meg is látogatták a Száhelben szolgálatot teljesítő magyar katonákat. Maróth Gáspár rendkívül fontosnak nevezte azokat a beszélgetéseket, amelyek során a katonák elmondták, mire lenne még szükségük, hogy feladatukat maximálisan el tudják látni. A kormánybiztos ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: nem a katonákon múlik az eredmény vagy az eredménytelenség. A Száhel-övezetben az látható, hogy a korábbi missziók nem voltak eredményesek, hiszen a konfliktus kiterjedtebbé vált, egyre több országot érint, a katonák mindeközben visszaszorultak, a régióban nőtt a radikalizmus és a bizonytalanság is.