Újra a magyar választásokat támadja a The New York Times

Kovács Zoltán államtitkár angol nyelvű blogjában rántotta le a leplet a baloldali lap hazugságairól.

Fotó: Kurucz Árpád

Még hányszor fogják újra elővenni ezt az elfogult történetet? Minden négy évben szökőév van. Minden négy évben vannak parlamenti választások Magyarországon. A New York Times pedig minden négy évben ír egy „nagyon komoly” cikket a manipulált magyarországi választásokról

− írta Kovács Zoltán a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára angol nyelvű blogján. Az államtitkár az amerikai baloldali napilap hírportálán tegnap megjelent, a vasárnapi országgyűlési választások tisztaságát támadó cikkre reagálva kiemeli, hogy négy évvel ezelőtt ugyanezzel a felütéssel, ugyanezektől a szerzőktől − Patrick Kingsley és Novák Benjámin − jelent meg egy szintén Magyarországot bíráló írás a választásokat megelőzően. Akkor a választókerületek átrajzolását kifogásolták, azonban éppen a budapesti egyes körzet példáján keresztül mutatták be a választási rendszer „igazságtalanságát”. 

Ezzel csak az a probléma, hogy 2018-ban ezt a választókerületet az ellenzék nyerte − mutatott rá Kovács Zoltán.

A rendszer és a kormány bírálata mellett a The New York Times cikke elsiklik számos, a választások körüli ellenzéki botrány fölött. 

Ezen a héten korábban a magyar választópolgárok az ország történelmének talán legnagyobb kampánycsalásának lehettek szemtanúi. A korábbi baloldali kormány kulcsfiguráinak tulajdonában lévő DatAdat cég a Facebookot kihasználva, illegálisan gyűjtött adatokból készített adatbázist, melynek következtében közel egymillió választópolgár kapott kampányüzeneteket anélkül, hogy ebbe beleegyezett volna. Ez a kampánytörvény és az európai adatvédelmi szabályok súlyos megsértése

− mutatott rá az államtitkár, aki hozzátette; erről például egy szó sem esik a New York Times írásában. Ahogy arról sem, hogy szintén ezen a héten két nagy konzervatív hírportál oldalát is feltörték, ezeken pedig rágalmazó üzeneteket tettek közzé. A Fidesz weboldala szintén hekkertámadás áldozatául esett az elmúlt napokban.

A hatpárti ellenzéki koalíció tagja a szélsőjobboldali Jobbik, melynek vezetősége nem veti meg a náci karlendítés használatát, és egyéb elítélendő antiszemita megjegyzéseket sem. A New York Times erről még sem ír − emeli ki Kovács Zoltán.

Márki-Zay Péter antiszemita kijelentéseket tesz a Fideszben lévő zsidók számáról, valamint rasszista és bizarr − szerinte aranyos − vicceket mond Stevie Wonderről, a vakságról és a feketékről (Az ellenzék miniszterelnöke egyébként az „n-betűs szót” is használta). A magyar választópolgárok látják mindezt, ezért is olyan alacsony Márki-Zay támogatottsága. Vajon a New York Times látja ezt? Nem éppen.

− hangsúlyozta az államtitkár.

Az objektivitás és az ellenzéki botrányok bemutatása helyett a baloldali amerikai lap tenyerén hordozza a hatpárti koalíció tagjait. A cikkben Dobrev Klárát is idézik (ugyanakkor azt elfelejtik megemlíteni, hogy Gyurcsány Ferenc felesége), aki azt állítja, hogy a kormány által kiküldött kampányüzenetek illegálisak lennének. 

Amit nem lehet megtudni a cikkből, hogy azok, akik ezeket megkapták, feliratkoztak a levelezőlistára, tehát beleegyeztek ebbe.

A cikk szerzői a gyermekvédelmi népszavazást is úgy állítják be, mint az LMBTQ-közösség elleni támadást, holott csupán arról van szó, hogy a magyar választópolgárok eldönthetik, kinek a felelőssége a gyermekek szexuális felvilágosítása − írta Kovács Zoltán. 

A négy évvel ezelőtti íráshoz hasonlóan most is központi téma a választási kerületek aránytalan átrajzolása, valamint a többségi választási rendszer igazságtalansága. Az államtitkár cikkében kiemeli, hogy a New York Times által megkérdezett szakértők − a Political Capital és a V-Dem politikai elemző intézetek − egyáltalán nem függetlenek, a Political Capital szakértői szorosan kapcsolódnak az előző szocialista kormányhoz, a V-Dem pedig Soros György befolyása alatt áll. 

„Az előző két választáson a Fidesz a szavazatok kevesebb mint felét kapta, mégis kétharmados többséget szerzett” − idézi Kovács Zoltán a sokat hallott baloldali vádat. Amit azonban nem említenek meg, hogy ez amiatt van, mivel a magyar választási rendszer többségi, és nem arányos. Akárcsak a brit vagy az amerikai szisztéma, ezeket azonban elfelejtik bírálni a nemzetközi baloldali sajtó újságírói.

A New York Times felkészíti olvasóit arra, ami sokként fogja érni őket vasárnap. Miután Orbán Viktor miniszterelnök és a kormánypártok nyernek április harmadikán − ahogy az várható −, az olvasók azt gondolhatják, hogy ez nem csupán azért van, mert a magyar emberek a jelenlegi kormányfőt támogatják és nem szeretik az ellenzéket. Nem nyerhetett azért, mert Orbán Viktor határozottan irányítja az országot háború idején is, előmozdítva a stratégiai nyugalmat a NATO-ban és az Európai Unióban egyaránt. Az újabb győzelem oka biztosan nem az, hogy az ellenzék megint nem tudott alkalmas jelölteket állítani és győztes programot összerakni. Nem. A New York Times olvasói abban a tudatban követik majd a fejleményeket, hogy a magyarországi választásokat biztosan elcsalták.

− zárta gondolatait Kovács Zoltán.

Borítókép: Illusztráció (Kurucz Árpád)