Felhívta a szolgáltatóját, a Scottish Powert, hogy megkérdezze, miért fizet ennyit. A szolgáltató a villamos árammal működő készülékekre hárította a felelősséget. Elson hűtő-fagyasztót, tévét, vízforralót és tűzhelyet használt – emellett villannyal fűt, mint az a brit háztartások jelentős részére jellemző. Elson, aki Universal Crediten (rászorultsági alapú juttatás alacsony jövedelműeknek, munkanélkülieknek és álláskeresőknek – a szerk.) él, és takarítóként dolgozik, havonta 100 font (45 ezer forint) értékben vásárol élelmiszert, amelyet próbál beosztani lányai, a négyéves Tillie és a hároméves Eilidh, illetve saját maga élelmezésére. Elmondja: időnként nem reggelizik vagy ebédel, hogy lányainak legyen mit enniük.
„Nem tudok velük szép dolgokat csinálni” – fogalmaz; tehát nem tud minőségi időt tölteni gyermekeivel, „biztosítani nekik, amit egy anya jelenthet, mert minden időm arra megy el, hogy felhívjam a Scottish Powert, és minden pénzem rámegy a mérőórámra. Éjszakánként a fűtetlen lakásban gyertyákkal ücsörgök, ezek némi fényt és meleget adnak”.
Az asszony már két műszakban dolgozik: egy újabb, reggeli műszakot is elvállalt, hogy számláit kifizesse. Elmondja, hogy „havonta talán négyszer használom a tűzhelyemet – szombatonként, hogy valamit főzzek, hétköznapokon csak a mikrohullámú sütőt használom. Hetente háromszor a nagyszülőknél vacsorázom, ott mosok, fürdetem a gyerekeket, és hazaviszem őket, amikor a lefekvés ideje van”.
Méregzöld tarifák
Nem jártak jobban az egekbe szökő villanyszámlák helyett más alternatívákat kereső, a megújuló energiáról szóló, hangzatos propagandának felült britek sem. Tömegek kötöttek „megújuló energiát” értékesítő cégekkel szolgáltatási szerződést. Csakhogy a zöldenergiát ígérő szolgáltatók ügyfelei hoppon maradtak. Megdöbbenve értesültek arról, hogy az ő villanyszámlájuk is emelkedik. Sőt, többet kell fizetniük, mintha a normál villanyszolgáltatóknál maradtak volna – írja a The Guardian.
Az ügyfelek nem értik, miért emelkedtek ennyire az általuk fizetendő áramárak, amikor a szél- vagy naperőművek üzemeltetési költségei csak kismértékben drágultak
– fűzi hozzá a vezető brit lap.
A Guardian példaként hozza Suzanne Taylor esetét, aki a So „megújulóenergia-szolgáltatóval” kötött szerződést. Taylort most arról tájékoztatták, hogy szolgáltató megduplázza napi fix tarifáját: a villanyáram ára egységenként 16 pennyről 32 pennyre (72 forintról 144 forintra) fog emelkedni.
A cég nem mással, mint a földgáz árának világpiaci emelkedésével indokolta ezt a változtatást. „A So honlapján az áll, hogy a cég a szolgáltatott villamos energia 100 százalékát megújuló forrásokból biztosítja – miért befolyásolnák a gázárak?” – teszi fel a kérdést a The Guardian.
Egyharmadnyi valóság
Az új energiatarifák több mint felét ma már „zöldként” forgalmazzák. Összesen kilencmillió ügyfél váltott olyan ajánlatokra, amelyek megújuló forrásokból származó ellátást ígérnek – fűzi hozzá a lap, rámutatva: sokan nem tudják, hogy mivel a nagy-britanniai energiaszolgáltatók a nemzeti energiahálózatra támaszkodnak az áram elosztásában, nem áll módjukban ellenőrizni az általuk értékesített energia forrását.
A szükséges energiát ebben a hálózatban gyűjtik össze, és amikor a kereslet meghaladja a megújuló energiaforrások rendelkezésre állását, a brit országos hálózat gázzal termelt elektromos energiával biztosítja a kínálatot – írja a Guardian.
Átlagosan a hálózatból származó villamos energiának csak körülbelül egyharmada származik megújuló forrásokból, míg több mint egyharmadát földgázzal működő erőművekben termelik meg. A fennmaradó rész egyéb forrásokból, például atomenergiából származik – ismerteti a lap az úgynevezett zöldenergia eredetét.
A zöldtarifákat kínáló vállalatok – a lap kérdésére – nyakatekert érveléssel indokolták eljárásukat: kijelentették, hogy a bevételt jellemzően a megújuló energiaforrásokba fektetik. „Ily módon a meglévő hálózatot használjuk, és lassan lecseréljük a nem megújuló forrásokból származó energiát megújuló forrásokra, ami még mindig a legjobb megoldás, amit megtehetünk anélkül, hogy egy rivális nemzeti energiahálózatot építenénk” – áll például a So cég közleményében.
Kész átverés!
Egy másik, szintén „zöldenergiát” kínáló szolgáltató, a Good Energy azt mondja, hogy bár az általa szállított teljes energiát több mint 1900 termelőből álló közösségtől vásárolt villamos energiával fedezi, és a befektetéseiket közvetlenül a megújuló energiaforrások növekedése érdekében teszik meg, mégis hatással vannak árképzésükre a nagykereskedelmi árak.
Amikor hiány van – fogalmaz a cég a Guardiannak küldött közleményében –, kereskedelmi csapatunknak a nagykereskedelmi piacon kell szétnéznie.
A lap által idézett fogyasztóvédők arra figyelmeztetnek, hogy az embereket félrevezethetik a szolgáltatók, amelyek úgy értékesítenek több forrásból, köztük fosszilis és atomenergiából származó energiát, hogy csak a megújulóktól származó energiarész értékesítéséről beszélnek. Josie Wexler, az Ethical Consumer kutatója kijelenti:
Az Ofgem energiaszabályozó hatóságnak sokkal őszintébben kellene a vállalatokat arra kényszerítenie, hogy mit jelent valójában a száz százalékban megújulóként értékesített energiaszolgáltatás.
A fent idézett hölgy, Taylor úgy érzi, hogy nemcsak becsapták a váratlan áremeléssel, de még félre is vezették a szolgáltatott energia forrását illetően. „A So Energy igenis nagyon világosan azt mondja, hogy minden energiája zöld” – mondja. „Az, hogy a szolgáltatók állítólag kénytelenek a nemzeti energiahálózatot használni, lehet, hogy igaz, de ez nem egyértelmű egy átlag fogyasztó számára, ha éppen nem az energiabizniszben tevékenykedik.”
Kimenekülne lakásából
Az etikai kifogásoknál jóval súlyosabb gondjai vannak Kirsten Downernak. Az Ecotricity energiaszolgáltató ügyfele épp úgy pokrócokban fagyoskodva, sapkában nyilatkozik otthonában a lap munkatársainak, mint a Mirror című lap cikkében idézett családanya. Novemberben a szolgáltató 29 százalékkal emelte meg az általa használt „economy 7-es” tarifájú villamos energia egységárát.
Az asszony egy délkelet-londoni kétszobás lakásban, él amelyen egy albérlővel osztozik.
Áramszámlája 480 fonttal (217 867 forint) évi 2362 fontra (1 072 090 forint), azaz egy számára, mint a lapnak fogalmazott, megfizethetetlen összegre emelkedett.
„Annyira aggasztanak ezek az áremelkedések, hogy már azt fontolgatom, hogy elköltözöm otthonomból, ahol húsz éve élek” – panaszkodott Downer, aki azt is elmondta, hogy fajlagos költségei tavaly ősszel negyven százalékkal emelkedtek, és a legutóbbi havi áramfogyasztása 311 font volt (141 160 forint), szemben a néhány évvel ezelőtti 90 fonttal (40 850 forint).
Downer kifakad: a sajtó szinte csak azokról a családokról beszél, akiket megvéd az áprilisban bevezetett árplafon. „De mi lesz a hozzám hasonló fogyasztókkal, akik zöldtarifára váltottak, és most ilyen összegeket fizetnek?
Megpróbáltam olcsóbb szolgáltatóra váltani, de azt mondták, hogy már nem vesznek fel új ügyfeleket, ami azt jelenti, hogy itt ragadtam a megfizethetetlen számlákkal
– teszi hozzá kétségbeesetten.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Képernyőkép (Fotó: Híradó.hu)
