Hogyan lett a Ryanair-vezér Michael O’Leary milliomos azáltal, hogy megsértette az ügyfeleket

Michael O’Leary, a Ryanair-csoport vezérigazgatója nemrégiben élesen – több ízben a jó ízlés határait is átlépve – bírálta a magyar kormányt és a polgári-nemzeti adminisztráció egyes képviselőit a háborús (gazdasági) válság negatív következményeinek enyhítését célul kitűző, a magyar embereket és háztartásokat óvó intézkedés, az extraprofitadó bevezetése miatt. A válságadó célja, hogy a bankoknál és a nagyvállalatoknál realizálódó extraprofitot elvonva, az így befolyt összeget a lakossági és a nemzeti érdekek alapján felhasználva lehessen enyhíteni az orosz–ukrán konfliktus, valamint az arra adott elégtelen európai uniós válaszok kritikus hatásait. Írország egyik leggazdagabb embere, a közel egymilliárd dolláros vagyonnal rendelkező O’Leary azonban a lakosság védelmét középpontba helyező kormányzati felfogással szembehelyezkedve ostobaságnak nevezte az intézkedést, és az annak kapcsán jelentkező költségeket a fogyasztókra kívánta ráterhelni. Nem ez az első eset, hogy a Ryanair-vezér megbotránkoztató kijelentéseivel hergeli a nyilvánosságot, bírálja a demokratikus felhatalmazással rendelkező államvezetések legitim döntéseit vagy gondolja azt, hogy az érvényben lévő szabályok rá nem vonatkoznak. Ezek a megnyilvánulások visszatérő eszközei O’Leary üzletpolitikájának, és közös jellemzőjük, hogy kizárólag a pénz és a profitmaximalizálás hajtja őket – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.

ALITALIA-M-A/RYANAIR HLDGS Fotó: ALESSANDRO BIANCHI Forrás: Reuters/ALESSANDRO BIANCHI

A Ryanair 1991-ben azzal robbant be a piacra, hogy alacsonyabb jegyárakkal kezdett dolgozni, növelte a járatok gyakoriságát és megszüntetett mindenféle felesleges költséget.

Ennek azonban volt egy sajátságos velejárója:

a Michael O’Leary által vezetett cég véget vetett mindenféle szolgáltatásnak a fedélzeten, és megszüntette azokat az útvonalakat, amelyek nem voltak nyereségesek. 

Ezt a politikát valójában a Southwest Airlines által sikeresen végrehajtott stratégia ihlette, és egy 

példátlan dolgot fedezett fel a piacon: az ügyfél az olcsó árakat részesítette előnyben a szolgáltatásokkal szemben. 

Ez az üzleti stratégia katapultálta a vállalatot, és arra kényszerítette a többi riválist, hogy ők is adják lejjebb a színvonalat, és hozzanak létre olcsó lehetőségeket a repülésre.

A Ryanair világossá tette, hogy az embereket nem érdekli annyira, hogy repülés közben ételt kapjanak, mint inkább az, hogy a jegy sokkal olcsóbb. 

Természetesen ez a vállalat is szenvedett el késéseket és lemondásokat, és ezekben az esetekben mutatta meg a legkeserűbb arcát: nem fizetett kártérítést, és nem kínált például szendvicset az ügyfeleknek. 

O’Learynek egy nap elege lett abból, hogy a panaszokat hallgassa, és a „Nem fizetünk visszatérítést” című kiadvánnyal rendezte az ügyet. 

Nem fogsz visszatérítést kapni, úgyhogy ráfáztál.

Valójában O’Leary maga is nagyon érdekes módon a feje tetejére állította az értékesítés utáni szolgáltatással kapcsolatos érvelését: a legjobb ügyfélszolgálatot adták, amely abból állt, hogy a legalacsonyabb árakat kínálták a piacon. Ki tagadhatja ezeket a bizonyítékokat?

De az ügyfélszolgálat kényes kérdésén túl a vezérigazgató mindenekelőtt pragmatikus ember, és projektjének sikerét olyasvalamire alapozta, amit már korábban kitaláltak: a költségek minimálisra csökkentésére és annak biztosítására, hogy ezek mindig a riválisaié alatt legyenek. 

Aztán jobban vagy akár rosszabbul is végezhették tevékenységüket, de minden egyes repüléssel nyertek.

A Ryanair valójában Európa legjövedelmezőbb légitársaságává válhatott volna. Mindazonáltal mindennek megvan a határa és a régóta szenvedő ügyfelek türelme sem végtelen. A „sovány tehenek” megérkeztek, és velük együtt érkeztek az olyan olcsó riválisok, mint az Easyjet és más társaságok, amelyek ugyanazokkal a kártyákkal játszottak. Már nem voltak egyedül a piacon, és olyan fiatal vállalatokkal kellett versenyezniük, amelyek ugyanazokat az elveket alkalmazták – írja a Tűzfalcsoport.

Mint minden cégnek, a Ryanairnek is emelnie kellett a jegyárakon néhány hónappal ezelőtt. Először is a világjárvány, majd később az üzemanyag árának emelkedése arra kényszerítette, hogy olyan vulgáris dolgot tegyen, mint a költségek növekedésének áthárítása az ügyfelekre.

Michael O’Leary arrogáns, trágár és személyes támadósokban is megnyilvánuló stílusa nem számít nóvumnak a nemzetközi sajtóban, legyen szó akár állami vagy nemzetközi intézményekről, egyéb szervekről vagy versenytársakról. Az ír milliárdos nevezte már bolondnak az Európai Bizottságot, erőszakolónak a repülőtér-üzemeltető BAA-t, baromnak a British Airways-t, és szólított fel erőszakra az utazási irodákkal szemben.

A Ryanair vezére emellett gyakorta gondolja úgy, hogy rá nem vonatkoznak az érvényben lévő szabályok. Az ír üzletember korábban taxirendszámot és mérőórát szereltetett fel luxus Mercedesére annak érdekében, hogy a – közlekedési szabályokat megkerülve – a buszoknak és a taxiknak fenntartott sávban kerülhesse ki a városi forgalmat. A visszaélés óriási közfelháborodást váltott ki Írországban, az eset kapcsán még Seamus Brennan, az ír kormány akkori, közlekedésért felelős minisztere is megszólalt, elítélve a rosszhiszemű magatartását.

A botrány ellenére azonban O’Leary később sem hagyott fel a nyilvánosság megtévesztésével; 2007-ben a légitársaság szén-dioxid-kibocsátásával kapcsolatban vezette félre a közvéleményt, amikor – az ehhez szükséges információk és számadatok hiányában – egy sajtótájékoztató keretein belül valótlanul állította, hogy légitársasága felére csökkentette a szén-dioxid-kibocsátását. Szakértői vizsgálatok később bebizonyították, hogy kijelentése nem állja meg a helyét, ráadásul a számítások arra is rámutattak, hogy a vállalat károsanyag-kibocsátása az adott időszakban nemhogy csökkent, hanem éppen ellenkezőleg, tendenciózusan emelkedett.

Bár O’leary később beismerte, hogy hibázott, ugyanakkor tény, hogy már többször hangot adott annak, hogy bosszantani kívánja a környezetvédőket, sőt egy korábbi kijelentésében velük szemben is erőszak alkalmazására buzdított.

Azt, hogy a Ryanair-vezér milyen mértékben helyezi az üzleti érdeket az emberiességi és a morális szempontok elé, azt a konkrét esetekben az ügyfelekhez és a légitársaság alkalmazottaihoz való hozzáállása is egyértelműen szemlélteti.

Az izlandi Eyjafjallajökull tűzhányó 2010-es kitörésekor, a vulkanikus folyamatok hatására vastag hamufelhő borította be Európa légterét, ami komoly repülésbiztonsági kockázatot jelentett, így a légiforgalmi irányítás a légtér lezárása és a légi közlekedés leállítása mellett döntött. O’Leary határozottan tiltakozott – az állítása szerint – „teljesen szükségtelen” döntés ellen, és önös üzleti érdekből biztonságosnak minősítette a repülést. Az esettel összefüggésben megszületett későbbi tanulmány azonban kimutatta, hogy az intézkedések hiányában a repülőgépek komoly szerkezeti károsodása következhetett volna be, ami a balesetveszély közvetlen kockázatával járt volna együtt.

A Tűzfalcsoport cikkéből kiderül az a közismert tény, hogy a Ryanair személyzetének szerény körülmények között kell végeznie a munkáját annak érdekében, hogy a vállalat alacsony szinten tudja tartani a jegyárakat. 

A koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború miatt bekövetkező válságok mindenkitől áldozatot követeltek meg és rendkívüli döntéseket igényeltek. O’Leary azonban a pandémia és az orosz agresszió idején is kizárólag az üzleti szempontokat mérlegelve bírálta a demokratikus legitimációval rendelkező államvezetések döntéseit. A brit kormányt pánikvezérelt idiótának nevezte a járvány okán meghozott korlátozó intézkedések miatt, amelyek természetüknél fogva negatívan érintették vállalatának üzleti érdekeit.

Nemrégiben pedig a magyar kormányt és a polgári-nemzeti adminisztráció egyes képviselőit bírálta élesen – többször a jó ízlés határait is átlépve – a háborús (gazdasági) válság negatív következményeinek enyhítését célul kitűző, a magyar embereket és háztartásokat óvó intézkedés, az extraprofitadó bevezetése miatt. A válságadó célja, hogy a bankoknál és a nagyvállalatoknál realizálódó extraprofitot elvonva, az így befolyt összeget a lakossági és nemzeti érdekek alapján felhasználva lehessen enyhíteni az orosz–ukrán konfliktus és az arra adott elégtelen európai uniós válaszok kritikus hatásait.

O’Leary azonban a lakosság védelmét középpontba helyező kormányzati felfogással szembehelyezkedve, indokolatlannak és több mint ostobaságnak nevezte az intézkedést, amely állítása szerint „káros hatással lesz a légi közlekedésre”. 

Az ír légitársaság az extraprofitadó kapcsán jelentkező költségeket a fogyasztókra kívánta ráterhelni, hiszen állításuk szerint az új adónem „megmagyarázhatatlan módon hasonlítja a veszteséges légi közlekedési iparágat a rendkívül nyereséges olaj- és energiaipari vállalatokhoz.” A vezérigazgató dühében egészen odáig ment, hogy idiótának nevezte a magyar kormány gazdaságfejlesztésért felelős miniszterét, amely megnyilvánulás szintén bejáratott üzletpolitikai eszköz O’Leary részéről, hiszen az előbbiekben ismertetett trágár megszólalások mellett korábban hasonló stílusban bírálta saját országának vezetőjét is, amikor úgy fogalmazott, hogy „tiszteletlen a hatalommal szemben, és szerinte Írország miniszterelnöke egy barom”. Friss hír azonban, hogy a légitársaság extraprofitadóval összefüggésben megfogalmazott állításaival ellentétbe, a Ryanair 170 millió eurós nettó nyereséget ért el a júniusig tartó három hónapban, a kapacitás pedig idén nyáron 115 százaléka volt a Covid előtti időszaknak.

A fentiek világosan megmutatják, hogy a Ryanair-vezért minden körülmények közepette – legyen az pandémia, gazdasági válság, háborús vagy egyéb hátrányos helyzet – kizárólag a minél nagyobb haszon elérése hajtja, amelynek érdekében semmitől sem riad vissza, és amely az ő világában a normális emberi érzéseket és megnyilatkozásokat is képes felülírni.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Michael O’Leary, a Ryanair-csoport vezérigazgatója (Fotó: Reuters/Alessandro Bianchi)