Parasztcsaládból a Nobel-békedíjig – Évszámok és képek Gorbacsov életéből

Hosszan tartó betegség után, életének 92. évében kedden elhunyt Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió első és utolsó elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkára, a XX. század történelmének egyik legfontosabb alakítója. Évszámokban idézzük fel életének és karrierjének legfontosabb állomásait.

Former Soviet president Mikhail Gorbachev cheers up participants, as French international chess grandmaster Vladislav Tkachiev plays blind in Moscow on April 3, 2012 a simultaneous match against Russian politicians. AFP PHOTO/ ALEXANDER NEMENOV (Photo by ALEXANDER NEMENOV / AFP) Fotó: AFP

1931.: Mihail Szergejevics Gorbacsov a sztavropoli határterület Privolnoje nevű falujában, egy parasztcsaládban született március 2-án.
1946.: Belépett a Komszomolba, a kommunista ifjúsági szövetségbe.
1950.: Beiratkozott a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára. Később agrárközgazdász diplomát is szerzett.
1952.: Belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP).
1953.: Feleségül vette az egyetemen filozófiát hallgató Raisza Tyitarenkót. Egy lánygyermekük született. Raisza 1999-ben leukémiában halt meg.

Feleségével, Raiszával a tokiói Disneyland-ben 1992-ben. (Fotó: AFP/Yoshikazu Tsuno)

1955.: Visszatért Sztavropolba. A Komszomolban lassan, de biztosan lépkedett felfelé a ranglétrán. Egyre jobb kapcsolatot ápolt a Kommunista Párt befolyásos vezetőivel, akik megbíztak benne. Azonosulni tudott Nyikita Hruscsov politikájával, a sztálinizmus bűneivel való szembenézéssel.
1970.: A sztavropoli határterület pártbizottságának első titkára lett. Többször tagja volt Nyugat-Európába utazó szovjet delegációknak. Ezek a látogatások is befolyásolták reformpárti nézeteit.
1971.: Beválasztották a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságába (SZKP KB).
1980.: Már teljes jogú állandó tagként vehetett részt a legfelső pártgrémium, a Politikai Bizottság (Politbüro) ülésein.
1982.: Jurij Andropov pártfőtitkársága idején – akivel szoros kapcsolatot ápolt – egyre fontosabb politikai szerepet kapott, gyakran ő elnökölte a Politbüro üléseit, nyugati vezetőkkel találkozott. 1984 decemberében, miután Londonban találkoztak, Margaret Thatcher azt mondta róla: „Kedvelem Gorbacsov urat. Tudunk együttműködni”.
1985.: Viktor Csernyenko halála után, március 11-én az SZKP KB őt választotta főtitkárrá. Szovjet viszonylatban szokatlanul fiatalon, ötvennégy éves korában ért a csúcsra. Irányításával a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, a demokratizálódás kibontakozásáig.

Berlinben 1986-ban. (Fotó: TASS/AFP)

1986.: Az SZKP XXVII. kongresszusán meghirdette a peresztrojkát (átalakítást), a gazdasági-politikai élet gyökeres átszervezését.
1987.: Ronald Reagan amerikai elnökkel közösen aláírta az INF-szerződést a közepes és rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról. Négy évvel később George Bush amerikai elnökkel írták alá az atomleszerelést célzó START egyezményt.

Ronald Reagan amerikai elnökkel a washingtoni szovjet nagykövetségen 1987 decemberében. (Fotó: AFP/Jerome Delay)

1988.: Meghirdette a glasznoszty (nyilvánosság) jelszavával a politika társadalmi ellenőrzését. Ugyanebben az évben jelentette be, hogy a Szovjetunió szakít a Brezsnyev-doktrínával, és lehetővé teszi a keleti blokk országainak, hogy saját belügyeiket meghatározzák. Ez oda vezetett, hogy Kelet-Európa számos forradalmat élt meg, amelyek eredményeképpen a kommunizmus végleg összeomlott.
1989.: Máltán George Bush amerikai elnökkel lezártnak nyilvánították a hidegháború korszakát.
1990.: Gorbacsovot választották a Szovjetunió első – és mint utóbb kiderült utolsó – elnökévé. Ugyanebben az évben megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás kiemelte érdemeit a kelet–nyugati kapcsolatok átalakulásában, továbbá abban, hogy a szovjet társadalom nagyobb nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez.

1991.: Az augusztusi moszkvai puccskísérletet a pártfőtitkári tisztség elvesztése árán még ugyan túlélte, ám ekkor már a puccsisták ellen fellépő Borisz Jelciné volt a tényleges hatalom. Gorbacsov december 25-én lemondott a Szovjetunió elnöki tisztségéről.
1992.: Megalapította a társadalmi, gazdasági és politikai kutatásokat támogató nemzetközi alapítványát.

A Gorbacsov Alapítványnak helyet adó moszkvai épületben 1992-ben. (Fotó: AFP/Vitaly Armand)

1996.: Részt vett az elnökválasztáson, a szavazatok csupán 0,5 százalékát szerezte meg.
2001.: Létrehozta az Oroszországi Szociáldemokrata Pártot, amelynek 2004-ig vezetője volt.

2011.: Oroszország legmagasabb kitüntetésével, a Szent András apostolról (Andrej Pervozvannij) elnevezett érdemrenddel, Münchenben Franz Josef Strauss-díjjal tüntették ki.

Angela Merkel német kancellárral és Lech Walesa volt lengyel államfővel a berlini fal leomlásának huszadik évfordulóján a német fővárosban 2009-ben. (Fotó: AFP/Leon Neal)

2014.: Bár gyakran bírálta Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz elnököt, támogatta a Krím félsziget annektálásáról szóló népszavazást, mondván: a kommunista párt annak idején az emberek megkérdezése nélkül adta oda a Krímet Ukrajnának, most maguk az emberek korrigálták a hibát.
2021.: Kilencvenedik születésnapján Putyin a modern kor egyik legkiválóbb államférfijának nevezte Gorbacsovot. Az utóbbi években sokat betegeskedett, több ízben műtötték, szellemileg viszont friss maradt, és nyomon követte a világban zajló politikai eseményeket.

Borítókép: Mihail Gorbacsov Moszkvában 2012-ben. (Fotó: AFP/Alexander Nemenov)