− Németország és az európai államok egy olyan békerendtől függnek, melynek fenntartását nem tudják saját maguk garantálni − fogalmazott Christine Lambrecht német védelmi miniszter. A szociáldemokrata politikus hozzátette, Európa nem várhatja el Washingtontól, hogy a továbbiakban is olyan mértékű védelmet nyújtson, mint eddig, főleg azért, mivel az Egyesült Államok figyelme egyre inkább a csendes-óceáni térségre koncentrálódik.
A konklúzió egyértelmű: nekünk, európaiaknak, s legfőképp németeknek többet kell tennünk annak érdekében, hogy akkora katonai erőt tudjunk felmutatni, minek hatására más államoknak eszébe sem jut megtámadni minket
− zárta gondolatait Lambrecht. Az amerikai függőségből adódó problémákat nem csak a német védelmi miniszter látja tisztán, Emmanuel Macron francia államfő többször is felszólalt az Európai Unió közös védelmi képességének növelése, valamint a hadiipar fejlesztése mellett annak érdekében, hogy a tagállamoknak ne kelljen külső vállalatokhoz fordulniuk a beszerzések során. − Nem számíthatunk mások védelmére sem a szárazföldön, sem tengeren, sem a levegőben, sem az űrben, sem pedig a kibertérben. Ebből a szempontból új szintre kell emelnünk védelmünket − hangsúlyozta Macron az ukrajnai háború kitörését követően márciusban.
A francia államfő beszédeiben gyakran emlegeti az „európai stratégiai autonómiát”, mely szerinte az államok haderejeinek összehangolt működésével és a hadiipari együttműködés fokozásával érhető el.
Ennek ellenére a valóság teljesen más képet mutat. Ugyan az európai országok fegyverimportja a Stockholm International Peace Research Institute svéd elemzőintézet adatai szerint 2017 és 2021 között 13 százalékkal növekedett a 2012–2016 közötti időszakhoz képest, Washington Európába irányuló fegyvereladásainak aránya csak 2020-ban 45 százalékot nőtt az előző évhez képest. Az Egyesült Államokéhoz képest az európai hadiipar − melyben sokan az autonómia kulcsát látják − jóval fejletlenebb, ezt jól mutatja az is, hogy a világ legjobb húsz hadiipari vállalata között mindössze öt európai szerepel − az első öt helyen pedig csak amerikaiak.
Berlin az ukrajnai háború hatására ambiciózus haderő modernizációs tervet fogadott el: 100 milliárd eurót különítenének el a védelmi költségvetésre. Ezzel Németország az európai védelem egyik vezetőjévé léphetne elő, azonban kétséges, hogy ez mire lesz elég. Németország Kijevnek nyújtott katonai támogatásának egy részét úgynevezett körcserés megoldással orvosolja, azaz azoknak az államoknak biztosít fegyverrendszereket, melyek hajlandók a sajátjukat Ukrajnának adni. Azonban a pótlásra sok esetben nem került sor a megadott időpontban, Berlin emiatt többek között Varsóval is összerúgta a port. A Kijevnek nyújtott támogatást ezenfelül a német haderő felszereltsége is megsínyli:
Christine Lambrecht még júliusban arról beszélt, már nem tudnak több hadi eszközt biztosítani az ukránoknak, mivel a Bundeswehr ezáltal nem tudja ellátni alapvető feladatát, azaz Németország védelmét.
Németország és Franciaország mellett a NATO keleti szárnyán Lengyelország is intenzív fegyverkezésbe kezdett az elmúlt években, első számú fegyverkereskedelmi partnere pedig nem más, mint az Egyesült Államok. A háború kirobbanását követően ez csak tovább fokozódott, a lengyel vezetés már amerikai nukleáris fegyverek Lengyelország területére telepítéséről is beszélt.
Mindezek mellett még nem esett szó a Kijevnek nyújtott katonai támogatás tényleges mértékéről: a Kiel Institut für Weltwirtschaft német elemzőintézet adatai szerint Washington közel 25 milliárd dollárnyit ajánlott fel eddig Ukrajnának, míg Németország 1,2 milliárd, Franciaország pedig mindössze 233 millió dollárnyit. A hangzatos diplomáciai kijelentésekkel ellentétben tehát a két európai nagyhatalom sokkal kisebb mértékben járult hozzá Ukrajna védelméhez, annak ellenére, hogy az ukránok honvédő háborúját sokszor Európa háborújaként emlegetik.
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök (balra), Olaf Scholz német kancellár (középen) és Joe Biden amerikai elnök (Fotó: AFP/DPA/Sven Hoppe)
