Amióta augusztus elsején kukoricával megrakodva kifutott Odesszából a Razoni, csütörtökig 237 másik szállítóhajó követte, összesen 5,5 millió tonna élelmiszerrel a rakterükben. Az ENSZ és Törökország közreműködésével tető alá hozott megegyezés értelmében az élelmiszert szállító hajók szabadon elhagyhatják az orosz blokád alá vont ukrán kikötőket, egy meghatározott vonalon elhajózhatnak Isztambulig, ahonnét viszont csak azután folytathatják útjukat, hogy a világszervezet emberei, illetve török, ukrán és orosz szakemberek átvizsgálták a rakományt.
Az eddigi tapasztalatok alapján a körülményesnek tűnő módszer működik: biztonsági incidensre sem került sor, miközben mostanra a fekete-tengeri gabonafolyosón jobb napokon 8-12 szállítmány is útnak indul.
A háború előtti forgalmat persze aligha érik el, de a folyamat jól láthatóan egyre gördülékenyebb: az elmúlt két hétben annyi áru futott ki, mint azt megelőzően másfél hónap alatt. A tervek szerint a rendszer csúcsteljesítménye havi ötmillió tonna rakomány lehet.
Ukrajnát a világ egyik éléskamrájaként tartják számon; korábban a búza 10 százaléka, az árpa 13 százaléka, a kukorica 15 százaléka, a napraforgóolaj fele innen származott. Így – különösen az elszálló inflációval párosulva – jogos volt a félelem, hogy az ukrán gabona kiesésével éhínség fenyeget, különösen a legkiszolgáltatottabb országokban. Úgy tűnik, hogy a gabonafolyosó megnyitása ezen a problémán valamelyest enyhített, de önmagában nem oldotta meg. Vlagyimir Putyin orosz elnök már a kezdetekben felrótta, hogy az ukrán gabonát valójában az Európai Unió kapja, nem pedig a rászoruló afrikaiak.
Ez a kijelentés teljesen nem állja meg a helyét, de az tény, hogy az ukrán élelmiszereknek 45 százaléka magas jövedelmű országokban, 38 százalék azon belül is az Európai Unióban köt ki.
Az ENSZ szeptember közepi részletes adatai – de a trendek azóta is változatlanok – szerint az unióban a legnagyobb felvásárló Spanyolország (13 százalék), őket követi Hollandia (8 százalék), majd Olaszország (7 százalék). A közepes jövedelmű országoknak nagyjából 27 százalék jut, amin alapvetően két ország, Törökország (19 százalék) és Kína (7 százalék) osztozik. Az alacsony jövedelmű országok pedig mindössze 28 százalékot kapnak. A legnagyobb partnerük közülük Egyiptom (10 százalék) illetve Irán és India (egyenként 5 százalékkal).
Az olyan, éhínség által leginkább veszélyeztetett országok, mint például Szomália vagy Jemen, viszont az ukrán élelmiszer-szállítmányoknak csak töredékét, egyenként legfeljebb 1 százalékát kapják.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ukrajna kereskedelmi partnerei alapvetően nem változtak, az arányok a háborút megelőzően is hasonlóak voltak. A rakomány célországa sem feltétlenül azonos a fogyasztás helyszínével, például a Törökországba vagy Dzsibutiba érkező gabona egy részét feldolgozás után továbbszállították Szomáliába és Jemenbe. Ezen kívül Kijev még a jelenlegi nehéz helyzetben is adományként ajánlott fel néhány kisebb rakományt Etiópiának és Szomáliának, ami jól nem lakat mindenkit, de az ukrán jó szándékot mindenképpen jelzi. Emellett a gabonafolyosó megnyitásának is köszönhető, hogy szilárdabb lett a globális élelmiszerbiztonság, aminek hatására az élelmiszerek egy részének áremelkedése megállt, sőt csökkenni kezdett.
Kérdés viszont, hogy mi lesz a megegyezés jövője. A megállapodást 120 naponként kell felülvizsgálni, tehát november második felében dönthetnek a folytatásról.
Borítókép: a Razini, az első szállítóhajó, amely kifuthatott Odesszából. (Fotó: Metin Aktas)
Orosz–ukrán háború 
