– A magyar külgazdasági stratégia hangsúlyos eleme a keleti nyitás, ám amikor erről beszélünk, a köztudatban elsősorban a Kína vagy Dél-Korea felé történő gazdasági közeledés van jelen, s jóval kevesebb szó esik a délkelet-ázsiai országokról. Van mit felmutatni ezen a téren is?
– Ez a térség sokáig periférikus területnek számított a magyar külpolitika, illetve külgazdaság számára, de körülbelül egy évtizede a délkelet-ázsiai régió is homloktérbe került a keleti nyitás részeként, mostanra pedig már az is látszik, hogy ennek megvannak az eredményei. Szingapúr jelenleg – London és New York után – a világ harmadik legnagyobb és legfontosabb pénzügyi központja, vagyis Hongkongot is maga mögé utasította – utóbbi mára lecsúszott a negyedik helyre. Ez a rangsor jó indikátora annak, hogy ez a „kis piros pont”, ahogy Szingapúrt gyakran becézik a nemzetközi médiában, mára a világgazdaság meghatározó, s egyben megkerülhetetlen központja lett, a régióban pedig geostratégiai és kereskedelmi értelemben is kulcsfontosságú pozíciót tölt be.
Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy az 5,5 millió lakosú városállam ma már Magyarországnak is az egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere a térségben.
Ettől még igaz, hogy a köztudatban jobban jelen vannak a Kelet-Ázsiából Magyarországra érkező nagy befektetések, pedig két nagy szingapúri befektető is jelen van hazánkban: az Orion és az elsősorban járműipari alkatrészek gyártásában érdekelt Patec Csoport. Utóbbi vállalat egyébként nemrég egy 1,7 milliárd forint értékű beruházásbővítését jelentett be Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.
– Orbán Viktor még 2014-ben a tusványosi beszédében – arra utalva, hogy hazánk mely országokkal való együttműködéstől várja a magyar gazdaság versenyképességének javulását – úgy fogalmazott: „Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.” Azóta eltelt közel egy évtized. Mondhatjuk, hogy jó nyomon járt a miniszterelnök, amikor Szingapúrt is a legfontosabb partnerek közé sorolta?