Berlin nem fél elmélyíteni a kapcsolatokat Kínával

Bár egyes uniós tagállamok tartanak Berlin különutas gazdaságpolitikájától, a német üzleti érdek továbbra is fontosnak tartja a Kínával való kétoldalú kapcsolatok erősítését, nem meglepő tehát, hogy Olaf Scholz kancellár az első nyugati vezető, aki a koronavírus-járvány kitörése óta Pekingbe látogat. Moldicz Csaba, a Mathias Corvinus Collegium Külgazdasági Műhelyének vezetője a Magyar Nemzetnek ezzel kapcsolatban elmondta: ezért is érdekes olvasni azokat a rosszindulatú cikkeket, amelyek azt próbálják bizonygatni, hogy Kína felvásárolja Közép-Európát, miközben Peking mostanáig nagyságrendekkel többet fektetett be Németországban.

A német kancellár a nyugati vezetők közül az első, aki Pekingbe utazik nem sokkal azután, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) 20. kongresszusán harmadszorra is megválasztották Hszi Csin-ping kínai elnököt a párt főtitkárává, lehetővé téve, hogy a 69 éves politikus megkezdje újabb ötéves ciklusát.

Olaf Scholz mai napon kezdődő kétnapos vizitjével kapcsolatban az elmúlt hetekben több uniós vezető is óvatos kritikát fogalmazott meg, legutóbb az uniós állam- és kormányfők október közepén megrendezett csúcstalálkozóján, amelyen a balti államok egyértelművé tették: a Berlin által kezdeményezett kétoldalú diplomáciai találkozó rontja az Európai Unió azon célkitűzését, hogy az uniós blokk „egy hangon” beszéljen Kínával.

Az ő érdekük, hogy megosztottak legyünk. A mi érdekünk, hogy egységesek legyünk

– mondta Kaja Kallas észt miniszterelnök, nagy egyetértésben lett és litván kollégájával.

Macron is szívesen lenne „Európa hangja”

Azonban az, hogy Scholz egyedül megy Kínába, valószínűleg még a balti államok vezetőinél is jobban bosszantja Emmanuel Macront: a Le Monde című francia lap írt arról elsőként, hogy Párizs szerette volna, ha Macron és Scholz közösen utazik Pekingbe, és együtt képviselik közösen „Európa hangját”, a franciák ráadásul más időpontot − nem néhány nappal a KKP kongresszusa után, ezzel is legitimizálva Hszi hatalmát − szorgalmaztak volna. Scholznak azonban úgy tűnik, más elképzelései vannak, ami nem meglepő annak fényében, hogy Kína számára Németország a legfontosabb uniós partner, Macron ráadásul már több fórumon is azt hangoztatta: „újra kell gondolni az EU–Kína kereskedelmi párbeszédet”.

Moldicz Csaba, a Mathias Corvinus Collegium Külgazdasági Műhelyének vezetője lapunk megkeresésére elmondta: noha az Európai Unió a Kínához fűződő kapcsolatát korábban stratégiai partnerségként jellemezte, az elmúlt években már csak PCR angol rövidítéssel írták le, amely az együttműködő partnert („partner”), a gazdasági versenytársat („competitor”) és rendszerszintű vetélytársat („rival”) láttatja Kínában. A Kína-szakértő szerint a nemzetközi feszültségek növekedése és az EU drámaian átalakuló Kína-képe okán az Európai Külügyi Szolgálat által készített legújabb elemzés már totális versenytársnak írja le Kínát, amely az együttműködés korlátozott lehetőségével rendelkezik csak.

Ez a leírás nem igazán azt mutatja meg, hogy Kína mit jelent az EU-nak vagy akár Magyarországnak, sokkal inkább az amerikai külpolitikai érdekek tükröződését lehet benne látni. A kérdés persze, hogy a jelentésnek ezt a megfogalmazását elfogadják-e később az EU külügyminiszterei

 – magyarázta a szakérő.

A németekhez érkezik a legtöbb kínai befektetés

Moldicz Csaba hozzátette, Macron általánosságban szereti azt az álláspontot képviselni, hogy az EU „egy hangon” lépjen fel a nemzetközi tér bizonyos szereplőivel, de mindig felmerül a kérdés, hogy mégis kinek a hangja tudja képviselni a 27 tagállam egymástól olykor különböző érdekeit. A szakértő szerint ugyanis teljesen világos, hogy például Németországnak és Franciaországnak eltérő érdekei vannak Kínával kapcsolatban.

Ha megnézzük, hova érkeznek a kínai befektetések, azt látjuk, hogy az Európai Unió tagállamai közül Németország toronymagasan vezet

– magyarázta a kutató, hozzátéve: ezért is érdekes olvasni azokat a rosszindulatú cikkeket, amelyek azt próbálják bizonygatni, hogy Kína felvásárolja Közép-Európát, miközben Peking mostanáig nagyságrendekkel többet fektetett be Németországba. Mint mondta, Németországban jellemzően a stratégiailag fontos ágazatokba érkeznek kínai befektetések, ilyen például a német ipar gerincét adó autóipar, miközben a franciaországi vagy akár az olaszországi beruházások inkább a mezőgazdasági vagy turisztikai szektorokban érhetők tetten, amelyek bár szintén fontosak, de nem stratégiai jelentőségűek.

Moldicz Csaba kitért arra is: nem mellékes szempont az sem, hogy egyetlen olyan uniós tagállam van, amelynek olyan területen is van érdekeltsége, ahol Kínával közvetlen – kereskedelmi vagy technológiai – összetűzésbe kerülhet, ez pedig Franciaország. – Elég csak az egykori francia gyarmatokra gondolni Afrikában, tekintve, hogy Kína az elmúlt időszakban előretört a fekete kontinensen, az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében pedig arra törekszik, hogy az erőforrások, illetve a növekedő piacok megszerzésének reményében növelje az együttműködést az afrikai országokkal – vázolta a szakértő.

A pragmatikus viszony segíti a diverzifikációt

A balti államok Kína-politikájában bekövetkezett 180 fokos fordulat a szakértő szerint elsősorban azzal magyarázható, hogy mindhárom, Oroszországgal határos országra külső nyomás helyeződik, mégpedig elsősorban az Egyesült Államok irányából. – Az ő stratégiai érdekük a biztonság megteremtése, és az egyetlen állam, amely ezt garantálni tudja nekik Oroszországgal szemben, az az Egyesült Államok – vélte a kutató, hozzátéve: a rövid távú geopolitikai érdekek felülírják azokat a gazdasági érdekeket, amelyek a Kínával való együttműködést helyeznék előtérbe.

Magyarországgal kapcsolatban a szakértő hangsúlyozta: figyelembe véve, hogy milyen hatalmas kínai beruházások indulnak hazánkban, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a keleti nyitás haszontalan lett volna, hiszen a stratégiának kézzelfogható sikerei vannak.

Ennek legutóbbi példája a valaha volt legnagyobb, mintegy 3000 milliárd forint összértékű Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL) beruházása, amely közvetlenül kilencezer új munkahelyet hoz létre Debrecenben

 – emlékeztetett Moldicz Csaba. Hozzátette: Magyarország és Kína között kiegyensúlyozott, pragmatikus és a magyar gazdasági érdekek figyelembevételére épülő külpolitikát lehet látni, amelynek legfőbb érdeke a diverzifikáció. – A diverzifikációra márpedig nagy szükség van a kereskedelemben és a befektetések terén, de említhetnénk akár a pénzügyi forrásokat is. Gondoljunk csak a Brüsszellel való vitánkra a koronavírus-járvány utáni helyreállítást segítő uniós alap forrásainak lehívására vonatkozóan. A későbbiekben akár az ilyen helyzetek miatt is felértékelődhet a Kínával való pragmatikus viszonyunk – emelte ki Moldicz Csaba.

Borítókép: Olaf Scholz még Hamburg polgármestereként találkozott utoljára Hszi Csin-pinggel (Forrás: Patrik Stollarz/AFP via Getty Images)