Berlin nem fél elmélyíteni a kapcsolatokat Kínával

Bár egyes uniós tagállamok tartanak Berlin különutas gazdaságpolitikájától, a német üzleti érdek továbbra is fontosnak tartja a Kínával való kétoldalú kapcsolatok erősítését, nem meglepő tehát, hogy Olaf Scholz kancellár az első nyugati vezető, aki a koronavírus-járvány kitörése óta Pekingbe látogat. Moldicz Csaba, a Mathias Corvinus Collegium Külgazdasági Műhelyének vezetője a Magyar Nemzetnek ezzel kapcsolatban elmondta: ezért is érdekes olvasni azokat a rosszindulatú cikkeket, amelyek azt próbálják bizonygatni, hogy Kína felvásárolja Közép-Európát, miközben Peking mostanáig nagyságrendekkel többet fektetett be Németországban.

Olaf Scholz mai napon kezdődő kétnapos vizitjével kapcsolatban az elmúlt hetekben több uniós vezető is óvatos kritikát fogalmazott meg, legutóbb az uniós állam- és kormányfők október közepén megrendezett csúcstalálkozóján, amelyen a balti államok egyértelművé tették: a Berlin által kezdeményezett kétoldalú diplomáciai találkozó rontja az Európai Unió azon célkitűzését, hogy az uniós blokk „egy hangon” beszéljen Kínával.

Az ő érdekük, hogy megosztottak legyünk. A mi érdekünk, hogy egységesek legyünk

– mondta Kaja Kallas észt miniszterelnök, nagy egyetértésben lett és litván kollégájával.

Macron is szívesen lenne „Európa hangja”

Azonban az, hogy Scholz egyedül megy Kínába, valószínűleg még a balti államok vezetőinél is jobban bosszantja Emmanuel Macront: a Le Monde című francia lap írt arról elsőként, hogy Párizs szerette volna, ha Macron és Scholz közösen utazik Pekingbe, és együtt képviselik közösen „Európa hangját”, a franciák ráadásul más időpontot − nem néhány nappal a KKP kongresszusa után, ezzel is legitimizálva Hszi hatalmát − szorgalmaztak volna. Scholznak azonban úgy tűnik, más elképzelései vannak, ami nem meglepő annak fényében, hogy Kína számára Németország a legfontosabb uniós partner, Macron ráadásul már több fórumon is azt hangoztatta: „újra kell gondolni az EU–Kína kereskedelmi párbeszédet”.

Moldicz Csaba, a Mathias Corvinus Collegium Külgazdasági Műhelyének vezetője lapunk megkeresésére elmondta: noha az Európai Unió a Kínához fűződő kapcsolatát korábban stratégiai partnerségként jellemezte, az elmúlt években már csak PCR angol rövidítéssel írták le, amely az együttműködő partnert („partner”), a gazdasági versenytársat („competitor”) és rendszerszintű vetélytársat („rival”) láttatja Kínában. A Kína-szakértő szerint a nemzetközi feszültségek növekedése és az EU drámaian átalakuló Kína-képe okán az Európai Külügyi Szolgálat által készített legújabb elemzés már totális versenytársnak írja le Kínát, amely az együttműködés korlátozott lehetőségével rendelkezik csak.

Ez a leírás nem igazán azt mutatja meg, hogy Kína mit jelent az EU-nak vagy akár Magyarországnak, sokkal inkább az amerikai külpolitikai érdekek tükröződését lehet benne látni. A kérdés persze, hogy a jelentésnek ezt a megfogalmazását elfogadják-e később az EU külügyminiszterei

 – magyarázta a szakérő.

A németekhez érkezik a legtöbb kínai befektetés

Moldicz Csaba hozzátette, Macron általánosságban szereti azt az álláspontot képviselni, hogy az EU „egy hangon” lépjen fel a nemzetközi tér bizonyos szereplőivel, de mindig felmerül a kérdés, hogy mégis kinek a hangja tudja képviselni a 27 tagállam egymástól olykor különböző érdekeit. A szakértő szerint ugyanis teljesen világos, hogy például Németországnak és Franciaországnak eltérő érdekei vannak Kínával kapcsolatban.

Ha megnézzük, hova érkeznek a kínai befektetések, azt látjuk, hogy az Európai Unió tagállamai közül Németország toronymagasan vezet

– magyarázta a kutató, hozzátéve: ezért is érdekes olvasni azokat a rosszindulatú cikkeket, amelyek azt próbálják bizonygatni, hogy Kína felvásárolja Közép-Európát, miközben Peking mostanáig nagyságrendekkel többet fektetett be Németországba. Mint mondta, Németországban jellemzően a stratégiailag fontos ágazatokba érkeznek kínai befektetések, ilyen például a német ipar gerincét adó autóipar, miközben a franciaországi vagy akár az olaszországi beruházások inkább a mezőgazdasági vagy turisztikai szektorokban érhetők tetten, amelyek bár szintén fontosak, de nem stratégiai jelentőségűek.

Moldicz Csaba kitért arra is: nem mellékes szempont az sem, hogy egyetlen olyan uniós tagállam van, amelynek olyan területen is van érdekeltsége, ahol Kínával közvetlen – kereskedelmi vagy technológiai – összetűzésbe kerülhet, ez pedig Franciaország. – Elég csak az egykori francia gyarmatokra gondolni Afrikában, tekintve, hogy Kína az elmúlt időszakban előretört a fekete kontinensen, az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében pedig arra törekszik, hogy az erőforrások, illetve a növekedő piacok megszerzésének reményében növelje az együttműködést az afrikai országokkal – vázolta a szakértő.

A pragmatikus viszony segíti a diverzifikációt

A balti államok Kína-politikájában bekövetkezett 180 fokos fordulat a szakértő szerint elsősorban azzal magyarázható, hogy mindhárom, Oroszországgal határos országra külső nyomás helyeződik, mégpedig elsősorban az Egyesült Államok irányából. – Az ő stratégiai érdekük a biztonság megteremtése, és az egyetlen állam, amely ezt garantálni tudja nekik Oroszországgal szemben, az az Egyesült Államok – vélte a kutató, hozzátéve: a rövid távú geopolitikai érdekek felülírják azokat a gazdasági érdekeket, amelyek a Kínával való együttműködést helyeznék előtérbe.

Magyarországgal kapcsolatban a szakértő hangsúlyozta: figyelembe véve, hogy milyen hatalmas kínai beruházások indulnak hazánkban, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a keleti nyitás haszontalan lett volna, hiszen a stratégiának kézzelfogható sikerei vannak.

Ennek legutóbbi példája a valaha volt legnagyobb, mintegy 3000 milliárd forint összértékű Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL) beruházása, amely közvetlenül kilencezer új munkahelyet hoz létre Debrecenben

 – emlékeztetett Moldicz Csaba. Hozzátette: Magyarország és Kína között kiegyensúlyozott, pragmatikus és a magyar gazdasági érdekek figyelembevételére épülő külpolitikát lehet látni, amelynek legfőbb érdeke a diverzifikáció. – A diverzifikációra márpedig nagy szükség van a kereskedelemben és a befektetések terén, de említhetnénk akár a pénzügyi forrásokat is. Gondoljunk csak a Brüsszellel való vitánkra a koronavírus-járvány utáni helyreállítást segítő uniós alap forrásainak lehívására vonatkozóan. A későbbiekben akár az ilyen helyzetek miatt is felértékelődhet a Kínával való pragmatikus viszonyunk – emelte ki Moldicz Csaba.

Borítókép: Olaf Scholz még Hamburg polgármestereként találkozott utoljára Hszi Csin-pinggel (Forrás: Patrik Stollarz/AFP via Getty Images)