„Mi nem állig fegyverben jelenünk meg”

Négy éve sincs, hogy Irakot hivatalosan felszabadították az Iszlám Állam rövid, de kegyetlen rémuralma alól. A győzelem azonban természetesen nem jelenti azt, hogy az országban ne leselkednének veszélyek, és ez alól a segélyszervezetek sem jelentenek kivételt. Mik a legfőbb fenyegetések, hogyan lehet ellenük védekezni, és lehet-e Irakból egy újabb Afganisztán? Szatmári Barnabással, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet iraki képviseletének vezetőjével és Makin Musztafával, a terepi biztonságért felelős munkatársával beszélgettünk.

Budapest Ökomenikus segélyszolgálat. Makin Musztafa, Szatmári Barnabás Fotó: Teknos

– Még csak nem is páncélozott járművekkel, felfegyverkezve közlekedtek?

Szatmári Barnabás: – A legtöbb civil szervezetnek nagyon szigorú előírásai vannak erre vonatkozóan. Természetesen mi nem használunk fegyvereket, de annak érdekében, hogy sikerrel és biztonságban hajthassuk végre a projektjeinket, szigorú biztonsági protokollt követünk, és időnként együtt kell működünk a katonasággal és rendőrséggel. Legyen szó régóta felszabadított vagy máig konfliktusos területekről, ez a szabály. Mi szeretnénk a közösség tagjai lenni, az viszont nem közvetítene túl jó üzenetet, ha állig fegyverben jelennénk meg. Azt akarjuk sugallani, hogy mi megbízunk bennük és ők is megbízhatnak bennünk. Ez az együttműködésünk alapja, enélkül segíteni sem lehet.

– És bíznak az irakiak a magyarokban, akikről addig sosem hallottak?

Makin Musztafa: – Mikor terepre megyek, először mindig elmagyarázom a helyieknek, kik azok a magyarok, mi az Ökumenikus segélyszervezet. De mára elég nagy nevünk van Irakban. A legtöbben tudják, kik vagyunk, hogy milyen sokat segítettek a magyarok.

Az egyik felújított egészségügyi központnál. A legtöbben tudják, milyen sokat segítettek a magyarok. Fotó: Ökumenikus Segélyszervezet.

– Az afganisztáni eseményeket látva, megismétlődhet ugyanez a forgatókönyv Irakban is?

Makin Musztafa: – Nem, teljesen kizárt. Irakban a helyzet stabil. Persze tudom, hogy az afgán kormányerőket is az amerikaiak képezték ki, de a kurd és iraki csapatok is sokkal felkészültebbek.

Szatmári Barnabás: – Sosem lehetünk biztosak abban, hogy egy olyan országban, amelyet évtizedek óta háború sújt, a munkánk örök életű lesz. De a célunk nem is ez. Mi azért dolgozunk, hogy humanitárius és fejlesztési programjainkkal alulról szervezve megerősítsük a társadalmat. Hiszünk abban, hogy ha tudunk perspektívát adni, ha a helyiek képesek emberhez méltó életet élni, akkor egy fegyveres milícia sem lesz képes olyan népszerűségre szert tenni, mint történt az Afganisztánban. 

– Milyen új programjaik vannak Irakban?

Szatmári Barnabás: – Az országban egyre több területen vagyunk jelen, de most Szindzsárra jobban koncentrálunk, mert a jazidi közösségnek itt van a legnagyobb szüksége segítségre. Két egészségügyi intézményt már helyreállítottunk, de igyekszünk más eszközöket is találni, hogy támogassuk a menekültek visszatérését. Itt még az alapvető életfeltételek sem adottak, a menedék, az ivóvíz, a mezőgazdaság újjáélesztése is fontos feladat. Viszont nehéz a terep, mert több érdek csap össze a régióban, máig rendszeresek a bombázások. Közben a Hungary Helps és a Külgazdasági és Külügyminisztériummal együttműködésben folytatjuk az üldözött keresztények megsegítését a Ninive-fennsíkon. Számukra az alapok már biztosítottak, biztonságban vannak, a következő lépés a munkahelyteremtés. A humanitárius szakaszból átlépünk a fejlesztési szakaszba, ami egy hosszabb távú folyamat.

Húszéves misszió

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 2001 óta van jelen Afganisztánban, és állandó helyi képviseletén keresztül több mint ötmilliárd forint értékben hajtott végre humanitárius, valamint fejlesztési programokat. A tálib hatalomátvétel nyomán kialakult biztonsági helyzetre való tekintettel a szervezet felfüggesztette munkáját Afganisztánban, és a magyar kormánnyal szoros együttműködésben biztonságba helyezte a képviselet helyi munkatársait és családtagjait – tájékoztatta lapunkat a segélyszervezet. Arra a kérdésre, hogy látják jövőjüket az országban, folytathatják-e húszéves missziójukat a tálib uralom alatt is, úgy válaszoltak, „a szervezet szorosan követi az afganisztáni fejleményeket, és nemzetközi partnereivel koordinálva vizsgálja annak a lehetőségét, hogyan tud a jövőben a térségben segítséget nyújtani”. Afganisztánban eddig az éves GDP nagyjából negyven százalékát nemzetközi segélyek jelentették, így a pénzcsapok elzárása a gazdaságot is óriási kihívás elé állítja. Az ENSZ egymilliárd dollárt gyűjtött össze nemrégiben egy donorkonferencián, sokan azonban megkérdőjelezik, hogy a pénz és és egyéb segélyek a megfelelő helyre kerülnek, nem pedig a szélsőségesekhez. (MN)