Bár a koronavírus-világjárvány és az ukrajnai háború okozta sokk kiszorította a nemzetközi sajtóorgánumok címlapjairól, a közel 12 éve tartó szíriai polgárháború még mindig nem ért véget: a konfliktus – igaz, szórványosan, de – folytatódik, az Egyesült Államoknak pedig továbbra is mintegy 900 katonája állomásozik a közel-keleti országban, hogy folytassák az Iszlám Állam elleni hadműveleteket a Szíria északkeleti részének nagy részét ellenőrzésük alatt tartó kurd erőkkel.
Tavaly a szíriai konfliktusban 3825-en haltak meg, ami az áldozatok éves számát tekintve az eddigi legalacsonyabb a polgárháború kitörése óta, s noha az erőszak az elmúlt években alábbhagyott, elemzők szerint nincs semmi garancia arra vonatkozóan, hogy ez a tendencia idén is folytatódni fog, hiszen országszerte maradtak olyan lokális gyújtópontok, amelyek a helyi politikai tényezők függvényében bármikor – újra – robbanhatnak.
A polgárháborúban ráadásul az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (SOHR) civil szervezet szerint legkevesebb 606 ezer ember vesztette életét 2021-ig bezárólag, miközben közel hétmillióan hagyták el menekültként az országot; többségük most is a szomszédos Jordániában, Libanonban vagy Törökországban várja, hogy végre hazatérhessen, miközben több százezren Európa felé vették az irányt a jobb élet reményében.
Egyvalami azonban bizonyosan változott az elmúlt években, mégpedig Bassár el-Aszad nemzetközi megítélése:
a korábban páriának minősített szíriai elnök ugyanis úgy tűnik, egyre inkább szalonképessé válik – legalábbis az arab világban.
Bár a nyugati országok – élükön az Egyesült Államokkal – egyelőre elutasítják a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét Damaszkusszal, és kitartanak a szíriai kormány ellen elrendelt szankciók mellett, Aszad mára már koránt sincs annyira elszigetelve, mint a polgárháború első éveiben. Január első napjaiban például Abdalláh bin Zajid Ál Nahajan sejket, az emírségek külügyminiszterét fogadta a szíriai elnök Damaszkuszban, miközben Aszad személyesen tavaly márciusban járt utoljára az Egyesült Arab Emírségekben. Néhány hete Recep Tayyip Erdogan török elnök is arról beszélt, hogy végre asztalhoz ülne szíriai kollégájával, hogy „elősegítse a szíriai békét és stabilitást”. Erdogan ráadásul egy háromoldalú török–szíriai–orosz elnöki csúcstalálkozóra is javaslatot tett Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, aki pozitívan fogadta a felvetést.
Az emírségek nyitottsága egyébként aligha meglepő: lapunk is írt róla, az olajmonarchia – Bahreinnel együtt – 2019-ben nyitotta újra a 2012 elején bezárt nagykövetségét Damaszkuszban. 2021-ben aztán Jordánia, Libanon és Egyiptom is tett egy lépést Aszad felé: a Deutsche Welle összeállítása emlékeztet, a három arab ország energetikai minisztere megállapodott szíriai kollégájukkal, hogy Bejrút Szírián keresztül fog egyiptomi gázt és jordániai áramot importálni. II. Abdullah jordán király – aki az arab vezetők közül elsőként szólította fel lemondásra Aszadot a polgárháború elején – alig egy éve már telefonon egyeztetett a szíriai elnökkel, miközben mostanra Irak, Omán és Algéria is szorgalmazza, hogy vegyék vissza Szíriát az Arab Ligába, miután 2011-ben felfüggesztették a tagságát a 22 tagú szervezetben.
Christopher Phillips, a londoni Queen Mary Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora ugyanakkor a Deutsche Wellének arról beszélt: érdemes fenntartásokkal kezelni Erdogan nyitását Aszad felé, hiszen egy török–szíriai békének továbbra is jelentős akadályai vannak – leginkább Idlibben és Észak-Szíriában, vagyis azokon a területeken, amelyeket Törökország jelenleg is ellenőrzése alatt tart. A szakértő ennek ellenére is úgy véli,
ami a diplomáciai rehabilitációt illeti, Aszadnak sikerült győznie, „hiszen a háború végig arról szólt, ő irányítja-e Szíriát, és a helyzet az, hogy továbbra is az ő irányítása alatt van az ország nagy része”
– vélekedett Phillips, aki szerint katonai értelemben a szíriai ellenzék ma már nem egy életképes alternatíva, még ha ehhez az ország jelentős részét el is kellett pusztítani.
Borítókép: A szíriai polgárháború előtt Aszad (jobbra) és Erdogan (balra) gyakran találkozott, és köztudott volt, hogy baráti viszonyt ápoltak (Forrás: AFP/Getty Images/Bulent Kilic)
