Szinte egyetlen rakétacsapást sem hajtunk végre anélkül, hogy ne egyeztetnénk előtte az amerikaiakkal
− fogalmazott a The Washington Post amerikai napilapnak egy neve elhallgatását kérő ukrán tisztviselő. Azt már a háború kezdete óta tudni lehetett, hogy Washington és szövetségesei, valamint Kijev között szinte folyamatos az információmegosztás az orosz csapatok mozgásáról, a különböző lőszer- és utánpótlásraktárak, valamint kritikus infrastruktúrák elhelyezkedéséről, azonban azt, hogy ennyire mélyen és részletekbe menően érintett a Pentagon a konfliktusban, még sosem ismerték el nyilvánosan. Ezt jól mutatja az is, hogy a lap által megkeresett amerikai tisztviselő sokkal árnyaltabban beszélt a témáról, mint azt ukrán kollégái tették.
Az ukránok felelősek a célpontok felkutatásáért, rangsorolásáért, majd végső soron annak eldöntéséért, hogy mely célpontokat támadnak meg. Nincs szükségük az Egyesült Államok jóváhagyására, nem veszünk részt az objektumok kiválasztásában, sem azok megtámadásában
− idézi a The Washington Post Patrick Rydert, a Pentagon szóvivőjét.
Hol az igazság?
A lapunk által megkeresett szakértők szerint az igazság valahol a két fél állítása között lehet: az amerikaiak nem mondják meg minden egyes rakétacsapásnál, hogy mikor, mivel és hova lőjenek az ukránok, azonban valószínűleg nagyobb szerepük és ráhatásuk van a cél meghatározásában a bevallottnál. − Az amerikaiak a rendelkezésükre álló információk nagy részét átadják Ukrajnának. Washington szerepe elsősorban a célmeghatározásban jelentős, a különböző műholdas GPS-rendszerek pontosabb adatokkal szolgálnak, mint az ukrán felderítő rendszerek − húzta alá Kis-Benedek József.
A biztonságpolitikai szakértő ugyanakkor nem tartja elképzelhetőnek, hogy kizárólag az amerikaiak engedélyével hajthatna végre rakétacsapásokat az ukrán haderő.
Az amerikai lapnak nyilatkozó ukrán tisztviselő szerint a következőképpen zajlik a folyamat: az ukrán egységek azonosítják a célpontot, melyet ki akarnak lőni, majd ezeket az információkat továbbítják az amerikaiaknak, akik aztán pontos koordinátákat küldenek vissza, valamint arról is tájékoztatják szövetségesüket, hogy szerintük érdemes-e megtámadni az adott objektumot vagy sem. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense lapunknak elmondta, ez többek közt azért lehet így,
mivel a HIMARS és más nagy hatótávolságú rakétarendszerekhez szükséges precíziós lőszerek méregdrágák, ezért sem az ukránok, sem az amerikaiak nem szívesen kockáztatnak.