Interjú a volt ukrán külügyminiszterrel: Meg tudunk majd állapodni Magyarországgal

– Nemcsak optimista vagyok, hanem teljesen biztos is abban, hogy mire a végrehajtáshoz érünk, meg tudunk majd állapodni – mondta lapunknak a kárpátaljai magyarokat sújtó ukrán oktatási törvényről Pavlo Klimkin, akit a Mathias Corvinus Collegium tegnapi konferenciáján kérdeztünk. Ukrajna 2014 és 2019 közötti külügyminisztere ugyanakkor több ponton nem értett egyet a magyar állásponttal, és a mostaninál is több támogatást várna hazánktól.

20230321 Budapest MCC Pavlo Klimkin ukrán politikus Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Alapvetően nem osztom ezt a véleményt, sőt veszélyesnek is tartom. Ha leállunk, ugyan mi lesz Ukrajnával, hol van akkor a területi integritásunk, és vajon miért kaphat jutalmat Putyin Ukrajna lerohanásáért, mi lesz a megszállt területen élő népességünkkel? Erkölcsileg, politikailag és mentális értelemben is szent jogunk, hogy tovább harcoljunk Ukrajnánkért. Itt elvekről is szó van. Sőt Közép-Európáért is harcolunk, mert Putyin már a háború előtt emelte a tétet, amikor az 1997-ben érvényes biztonsági határvonalakra utalt.

– Valóban úgy gondolják, hogy ebben a háborúban vissza tudják szerezni az elveszített területeiket? Vagy értelmetlenül halnak meg még tíz- és százezrek, mire kiderül, hogy nem? 

– Miért, öt vagy tíz év múlva Magyarország készen állna rá, hogy katonai támogatást nyújtson nekünk? Ahhoz, hogy távol tartsuk Oroszországot, katonai potenciállal kell rendelkeznünk. Miért is harcolnánk, ha nem azért, hogy visszaszerezzük a területeinket? De van a dolognak egy másik oldala is: a katonai fellépés mellett folyamatos gazdasági nyomást kell gyakorolni Oroszországra. El kell rettenteni Putyint vagy bárki mást attól, hogy más országokat rohanjon le.

– Ön szerint nem kellene gazdasági kapcsolatokat építenünk Oroszországgal? 

– Két külön dolog árucikkeket, termékeket beszerezni, valamint stratégiai kapcsolatokat kialakítani. 

– Mint például Magyarország annak a paksi atomerőműnek a bővítésével, amely áramellátásunk jelentős részét biztosítja? 

– Igen, szerintem ez a projekt nem vezet sehová, csak odakötik magukat az oroszokhoz. Természetesen az önök dolga, hogyan döntenek ebben. Németország is sokáig függött Oroszországtól. 

– Ön jelenleg nem aktív politikus. De azt hallottam, innen egyenesen a Bem rakpartra, a Külügyminisztériumba vezet az útja egy megbeszélésre. Kivel tárgyal és miről? 

– Jó dolog újra látni barátokat, akiket évek óta ismerek. De nem hivatalos találkozóról van szó, csak egy kávézásról. Ezért nem is fedném fel, hogy kiket keresek fel. (Az MTI későbbi közlése szerint Klimkint Magyar Levente parlamenti államtitkár fogadta.)  

– Azért kérdezem, mert a magyar kormányt nyugtalanítja, ahogy a kijevi vezetés a kárpátaljai magyarokat kezeli. Magyarország emiatt hosszabb ideje nem is teszi lehetővé, hogy összeüljön Brüsszelben a NATO–Ukrajna-tanács. Az oktatási törvényről, a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségéről, legújabban már az anyanyelvi oktatás visszaszorításáról van szó. Ön ebben Zelenszkij elnök álláspontját vallja? 

– A fő probléma ma az: az ukrán gondolkodást befolyásolja annak érzete, hogy a magyarok mennyire állnak ki mellettünk Oroszországgal szemben. Lehet, hogy ez egy érzet, és lehet, hogy tartamilag is így van, mindenesetre problémát okoz. De az oktatási törvényre rátérve a helyzet az – és erre jól emlékszem a miniszteri időszakomból –, hogy különbözőképp értelmezzük ezt a jogszabályt. Márpedig nem hiszem, hogy önöknek lenne igazuk. Hadd szögezzem le teljesen világosan: nem akarjuk, hogy a kárpátaljai magyarok kevésbé legyenek magyarok, és bármit is feladjanak az identitásukból. Meg akarjuk őrizni Kárpátalja többnemzetiségű jellegét. Nem akarjuk azt sem, hogy a kárpátaljai magyarok kizárólag ukrán oktatásban részesüljenek. De meg akarjuk adni a lehetőséget mindenkinek, hogy tudjon annyit ukránul, hogy azzal boldogulni tudjon az egész országban a belátása szerint. Persze aztán mindenki azt kezd az életével, amit akar. Eljöhet ide, Budapestre, vagy elmehet máshová is, Kijevbe vagy Kanadába. Nem arról van szó, hogy ukránul kelljen olvasni a szépirodalmat, de a földrajzi alapfogalmakkal azért nem árt tisztában lenni. Szerintem tehát végső soron a törvény pontos értelmezése a kérdés. Tárgyalóasztalhoz kell ülnünk, és meg kell vizsgálnunk az oktatási törvényt: nekünk is meg kell tennünk eközben egy utat, és önöknek is.  

– Meg is mondja a saját kormányának, hogy többet kell tennie a megállapodás érdekében? 

– Megmondom. De nemcsak optimista vagyok, hanem teljesen biztos is abban, hogy mire a végrehajtáshoz érünk, meg tudunk majd állapodni.  

Tárgyalások következnek Kijevben. Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára Pavlo Klimkin volt ukrán külügyminisztert fogadva többek között elmondta: súlyos viták terhelték a magyar–ukrán kapcsolatrendszert, elsősorban az ukrajnai magyar kisebbség jogi helyzete körül. Magyar Levente kiemelte: áttekintették, hogy milyen lépéseket tudnak tenni a kapcsolatok rendezése érdekében. – Megállapítottuk, hogy áthidalhatatlan akadályok nem állnak ennek útjába. Elsősorban a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetére vonatkozó kérdéseket kell elrendezni, de ennek minden esélyét adottnak látjuk – jelentette ki az államtitkár, aki elmondta: április elején Kijevben végiglátogatja azokat a partnereket, akiktől részben azt várja, hogy ebben a kérdésben előre tudnak mozdulni. (MTI) 

Borítókép: Pavlo Klimkin volt ukrán külügyminiszter (Fotó: Mirkó István)