XII. Piusz 2.0? Rágalomhadjárat Szent II. János Pál pápa ellen

Sok a hasonlóság a XII. Piusz pápa (1939–1958 közötti egyházfő) elleni korábbi lejárató kampány és a II. János Pál (1978–2005) ellen csúcsra járatott jelenlegi rágalomhadjárat között. Egyes lengyel sajtóvélemények szerint nem sok hiányzik ahhoz, hogy a lengyel pápa a balliberális médiában egy „új XII. Piusz” legyen.

VATICAN-POPE Pope John Paul II salutes pilgrims after he sings a traditional Polish song during his weekly general audience on Saint Peter's Square in Vatican, 10 April 2002. AFP PHOTO GABRIEL BOUYS (Photo by GABRIEL BOUYS / AFP) Fotó: Europress/AFP/Gabriel Bouys

Lengyelországban nagy felháborodást keltenek a nem szűnő támadások a köztiszteletnek örvendő néhai pápa, a 20. századi lengyel és a közép-európai, sőt a világtörténelem egyik legnagyobb tekintélyű alakja ellen. Ezzel párhuzamosan a konzervatív médiában egymást érik a Karol Wojtyla mellett kiálló cikkek, nyilatkozatok, a néhai pápa védelmét sürgető felhívások.

A két vezető konzervatív hetilap, a Do Rzeczy és a Sieci is párhuzamot vont XII. Piusz és II. János Pál sorsa között. Felhívták a figyelmet, hogy a múlt század 60-as éveiig XII. Piusznak a második világháborúban tanúsított magatartását kifejezetten hősiesnek tekintették. Ez a közvélekedés azonban csorbát szenvedett a szovjet tömb titkosszolgálatainak lejárató akciója következtében. Mindmáig nem sikerült teljesen helyreállítani XII. Piusz jó hírnevét, annak ellenére sem, hogy történészek hitelesen cáfolták a róla szóló „fekete legendát”. Változatlanul találkozni lehet olyan véleményekkel, hogy „Hitler pápája” volt, holott mentette az üldözött zsidókat, és kész volt vállalni a legsúlyosabb következményeket is emiatt.

Ami ma II. János Pál körül zajlik, kísértetiesen emlékeztet XII. Piusz sorsára. Az a pápa, akit nem egészen két évtizede a 20. század kiemelkedő alakjaként búcsúztattak, aki hozzájárult a kommunizmus bukásához Európában, és az emberi jogokat védelmezte, sok mai fiatal számára gúny tárgya lett saját hazájában. Egyes társadalmi csoportokban általános meggyőződés az a teljesen alaptalan, a tényekkel szöges ellentétben álló vélekedés, hogy „eltitkolta a pedofíliát”.

Tavaly november végén Varsóban az Élet és Család Központja (CZR) nevű katolikus szervezet A védelmező védelmében címmel konferenciát rendezett. Nyilatkozatukban hangsúlyozták:

Az agresszió célja világos: a szent pápa tekintélyének lerombolásával diszkreditálni akarják a házasságról, a családról és az élet szentségéről szóló tanítását, és csapást akarnak mérni az egyház egészére. A támadás a legfontosabb értékek ellen valójában a halál civilizációjának az élet civilizációjával vívott harcát jelenti, egy olyan új rend megteremtésére tett kísérletet, amelyben a társadalmi életnek ezek a fundamentumai feledésbe merülnek.

A manipuláció és dezinformáció gyorsabban terjed a megrágalmazott személy ártatlanságának bizonyításánál és a helyreigazításnál.

A tekintély aláásásának sémája jól ismert: a kiemelkedő személyiség környezete elleni támadással kezdődik, és ha az sikerrel jár, következhet a célzott csapás magára a kiszemelt áldozatra.

Az utolsó lépés a hazugságok terjesztése filmekben, képes folyóiratokban, könyvekben és egyéb kulturális fórumokon. 

A Szovjetunió is ezt a forgatókönyvet alkalmazta az antikommunista XII. Piusz ellen,

akit az egyik fő ellenfelének tekintett. Már közvetlenül a háború vége után megpróbálkozott a lejáratásával, azt állítva, hogy kollaborált a nácikkal és közreműködött a zsidóüldözésben. Kevesen adtak hitelt ennek a primitív és agresszív rágalomnak, ennél valamivel többre volt szükség. De ehhez meg kellett várni, amíg a pápa meghal, hogy ne tudjon védekezni. Ugyanezt a módszert alkalmazzák II. János Pál ellen is. 

Mindkét esetben olyan erkölcsileg bukott egyházi személyek segítségéhez folyamodtak, akik együttműködtek a kommunista titkosszolgálatokkal. A XII. Piusz ellen indított dezinformációs hadjárat esetében ez többek között a román jezsuita Francisco Josif Pal volt, akit a Securitate szervezett be 1950-ben.

A balliberális Gazeta Wyborcza a Karol Wojtylát támadó legutóbbi cikkében többek között Anatol Boczek katolikus pap vallomására hivatkozott, aki a lengyel kommunista titkosszolgálat (SB) ügynöke volt.

Vitában állt a krakkói kúriával, és igyekezett befeketíteni azt. Gyönge erkölcsű személyiség volt, és alkoholizmussal is küzdött. Akárcsak a román jezsuita, ő is jelentett más paptársairól is.

Bevált forgatókönyv, hogy a célszemélyt először csak közvetve támadják. Így járt el Rolf Hochhuth A helytartó című, a 60-as évek elején közzétett, nagy visszhangot kiváltó drámájában, amelyben XII. Piuszt Hitler iránti rokonszenvvel vádolta meg. Maga a pápa nem jelenik meg a darabban, de a szerző egyértelműen azt sugallja, hogy vétkes a nácikkal való kollaborációban. Ugyanezt a módszert alkalmazta Marcin Gutowski, az amerikai tulajdonú TVN lengyel televízió munkatársa is a Don Stanislao című riportfilmjében. Bár a vádaskodások középpontjában Stanisław Dziwisz, II. János Pál személyi titkára áll, a szerző azt sejteti, hogy a pápa is belekeveredett egyes ügyekbe.

XII. Piusz befeketítésében John Cornwell Hitler pápája című könyve hozta meg az áttörést. Nagyon erős a cím, a két szó megragad az emlékezetben, és súlyosan megbélyegzi a megtámadott személyt. A brit újságíró bőségesen használt olyan meghamisított, hiteltelen anyagokat, melyek egy részét még a KGB dezinformációs sejtjei készítettek. A cím, a téma és a borítólap annyira sikeres volt, hogy a könyvet szétkapkodták. A címlapon Eugenio Pacelli (a későbbi XII. Piusz) látható, amint tisztelgő német katonák gyűrűjében kiszáll egy limuzinból. Csakhogy ez a jelenet nem a hitleri Harmadik Birodalom idején, hanem a Weimari Köztársaság alatt játszódik, amikor a későbbi pápa apostoli nunciusként szolgált Németországban. Az olvasók többsége azonban ilyen apróságokat észre sem vesz, és a kép olyan képzetet kelt bennük, mintha a pápát a hitleristák csodálata övezné.

Hasonlóan problematikus az Agora (a Gazeta Wyborcza kiadója) által megjelentetett, Ekke Overbeek holland újságíró által írt, Maxima culpa – Amit az egyház II. János Pálról eltitkol című könyv is. A szerző arról próbálja meggyőzni az olvasókat, hogy Karol Wojtyla érsekként tudott a krakkói kúriánál történt állítólagos pedofilesetekről, de nem lépett fel ellenük. A holland újságíró a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) dokumentumaira hivatkozik, de nyilvánvalóan nincs tisztában a Lengyel Népköztársaság valóságával, és nem veszi figyelembe a kommunista állambiztonság provokációit és manipulációit, amelyeket az egyház lejáratására módoltak ki.

A II. János Pál elleni rágalmak kapóra jönnek azoknak, akik az abortuszt, az eutanáziát és a különféle mai társadalmi kísérleteket támogatják, de nem tudnak mit kezdeni a lengyel pápa nagyságával. A pedofília eltussolásának vádja az ellenfél lejáratásának egyszerű módja.

Cornwell könyve XII. Piusz állítólagos náci kollaborációjáról számos film alapjául szolgált. Még egy, a Vatikánt rágalmazó játékfilmet is forgattak Amen címmel (2002) Costa Gavras rendezésében. Holott az igazság épp az ellenkezője annak, amit a könyv sugall: XII. Piusz kivette a részét a zsidómentésből, együttműködött a szövetségesekkel, és nem hagyta el Rómát a bombázások idején sem. II. János Pál pedig harcolt a kommunista rezsimmel, küzdött az egyház megújításáért és a visszaélésektől való megtisztításáért. Overbeek ugyan – Cornwell-lel ellentétben – semmilyen komoly újságírói teljesítménnyel nem dicsekedhet, de könyvét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szerencsére – állapítja meg a Sieci szerzője – Lengyelországban megvannak azok az intézmények és közösségek, amelyek sokkal erőteljesebben védelmezik II. János Pált, mint ahogy ez XII. Piusz esetében történt.

Borítókép: II. János Pál pápa 2002-ben. (Fotó: AFP/Gabriel Bouys)