Oroszország az elmúlt pár napban győzedelmeskedett a globális olajpiacok feletti befolyásért vívott harcban, miután a szankciós céllal bevezetett árplafon felett adta el a kőolajat, derül ki a The Wall Street Journal (WSJ) cikkéből.
Az amerikai lap az Argus Media adatszolgáltató cég adataira hivatkozva azt írja, hogy ez volt az első alkalom, hogy az Urals olajtípus ára átlépte a 60 dolláros hordónkénti árplafont azóta, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei tavaly decemberben bevezették az új szankciós politikát.
Ez gyakorlatilag azt jelzi, hogy az orosz vezetésnek, ha csak részben is, de sikerült alkalmazkodnia a megszorításokhoz.
Az orosz olajra kivetett ársapka a nyugati gazdasági nyomásgyakorlás része, amely Oroszország legfontosabb bevételi forrását célozza annak érdekében, hogy elapassza az orosz vezetés háborúra fordítandó forrásait, mindeközben pedig arra ösztönzi az orosz olajtermelőket, hogy továbbra is lássák el kőolajjal a piacot, hogy ne nőjön az infláció világszerte.
A magasabb árak ugyanis növelik Oroszország olajexport-bevételeit, amelyek a múlt hónapban a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az egy évvel ezelőtti szintnek alig több mint a felére estek vissza. Az ársapka, az orosz olajra Európa által elrendelt embargó és a kivitel közelmúltbeli visszaesése mind hozzájárult ahhoz, hogy csökkenjen Oroszország nyersolajból származó idei adóbevétele.
Az orosz nyersolaj áremelkedéséhez hozzájárult a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) által végrehajtott termeléscsökkentés is, amelyhez Moszkva is csatlakozott, az Urals típusú orosz nyersolaj pedig további lökést kapott azáltal, hogy megnövekedett az ázsiai kereslet, miután az orosz olajtermelők kiszorítják a szaúdi olajat.
Amint arról a Bloomberg korábban beszámolt, annak dacára, hogy Ukrajna lerohanása után a világ legnagyobb olajkereskedői megtagadták az együttműködést Oroszországgal, Moszkva továbbra is sikeresen exportál olajat a világpiacokra.
A tavalyi év utolsó négy hetére vonatkozó statisztikák szerint hat teljesen új, azelőtt ismeretlen olajkereskedő vállalat egyik napról a másikra vált a globális nyersanyagpiac kiemelkedő szereplőjévé. A szóban forgó hat hongkongi és dubaji székhelyű cég együttesen naponta 1,4 millió hordónyi orosz nyersolajjal kereskedett, ez akkora mennyiség, ami fedezi az Egyesült Királyság vagy Olaszország teljes szükségletét és több, mint amennyit az olyan gigacégek, mint a Trafigura Group vagy a Vitol Group a háború kitörése előtt kezeltek.