Jacek Karnowski: A pénz az ellenzéki médiához vándorol

– Ha az ember elkezd szembeszállni a fősodorral, késznek kell állnia arra, hogy nagy árat fizet a túlélésért – mondta lapunknak Jacek Karnowski. A Sieci lengyel jobboldali hetilap főszerkesztőjét a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nemzetközi konferenciáján kérdeztük a lengyel médiahelyzetről.

20230125 Budapest A Mathias Corvinus Collegium (MCC) második nemzetközi médiakonferenciája fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet képen: Jacek Karnowski, a Fratria és a Sieci hetilap főszerkesztője Fotó: Teknős Miklós

– Milyen jobboldali sajtótermékeket olvashat még a lengyel polgár? 

– A Gazeta Polskát vagy a szintén hetilap Do Rzeczyt, noha a pandémia óta ők tovább haladtak a jobboldali irányba, inkább már a Konföderáció párthoz állnak közel. 

– Mára a médiavállalatok nyereségessége olyan, korábban ismeretlen tényezőktől is függ, mint a Facebook-algoritmusok. Fenntarthatónak látja-e anyagilag a konzervatív médiát? 

– Amíg van olvasó, bevétel is van valamennyi. Három-négyszázezer online egyedi látogatónk van, és hetente 30-40 ezer példányt értékesítünk a nyomtatott lapból. Vannak hirdetési bevételeink állami vállalatoktól is, amelyek ugyanakkor az ellenzéki médiában ugyanúgy hirdetnek. De azért a magánszektorból is hirdetnek nálunk, mint jobboldali véleményformáló lapnál. 

– Hátrányos megkülönböztetést említett. Önt is LMBTQ-ellenesnek könyvelték el. Mi a túlélés kulcsa a mai médiaközegben? 

– Antibárminek elkönyveltek már. Ha az ember elkezd szembeszállni a fősodorral, késznek kell állnia arra, hogy nagy árat fizet a túlélésért. El kell fogadni a nagy nyomást. Messzire, az elitekhez, az egyetemekhez, a nemzetközi összeköttetésekhez, az üzleti világhoz, a véleményformálókhoz vezet ez a kérdés. Magyarországon is hasonló a helyzet az ellenzéki vezetésű nagyvárosokkal, hiába van régóta hatalmon a Fidesz. Nagyon óvatosnak is kell lenni. Kis hiba is elég ahhoz a jobboldalon, hogy valaki a süllyesztőbe kerüljön. Az elitek könnyebben boldogulnak. De kapunk azért pozitív visszajelzéseket is, és annak is vannak jelei, hogy a munkánk érezteti a hatását a lengyel közéletben.

A 2015-ös parlamenti választás óriási áttörést jelentett, olyat, mint önöknél a 2010-es. A budapesti gyorsról beszéltünk akkor.

– Idén is parlamenti választásokat tartanak Lengyelországban. Hogyan ítéli meg a lengyel sajtó a nemzeti-konzervatív kormánypártok politikáját?  

– Ez a kormány fő gondja. Ha megkérdezik az embereket, hogy támogatják-e a kormánynak ezt vagy azt a politikáját, akkor 70 százalékuk mellé áll, miközben a negatív sajtóvisszhang szélsőséges érzelmeket kelt a társadalom egyes rétegeiben, ahol egyszerűen gyűlölik a Jog és Igazságosság vezető kormányerőt. Különösen az ellenzéki térfélen nagyfokú az agresszivitás, embereket próbálnak megfélemlíteni, egyes csoportok egyenesen utaznak a jobboldali politikusokra. Ebben a közegben kell kitartanunk.

– Néhány mondatot most lengyelül és magyarul is váltottunk, de a legkényelmesebben mégis angolul beszélve érezzük magunkat. Lengyelként, aki az Országút című folyóiratban írt a Balatonról, illetve a visegrádi kormányfők vitáját is vezette Varsóban, hogyan látja, eléggé érdeklődik a két nép ma egymás nézőpontja iránt? Megértik a lengyelek a háborúval kapcsolatos magyar álláspontot?

– Térségünk egyre népszerűbb és divatosabb Lengyelországban. Könyveket olvasnak róla az emberek, vannak a térségre szakosodott intézetek, és Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet is nagyszerű munkát végez ebben. Megváltozott a helyzet azokhoz az időkhöz képest, amikor főleg a Nyugat felé fordult az érdeklődés. A háború brutális, de ne a nézetkülönbségek kiélezésére összpontosítsunk most, hanem a kontaktusaink fenntartására!

Borítókép: Jacek Karnowski, a Sieci lengyel jobboldali hetilap főszerkesztője (Fotó: Teknős Miklós)