– Milyen jobboldali sajtótermékeket olvashat még a lengyel polgár?
– A Gazeta Polskát vagy a szintén hetilap Do Rzeczyt, noha a pandémia óta ők tovább haladtak a jobboldali irányba, inkább már a Konföderáció párthoz állnak közel.
– Mára a médiavállalatok nyereségessége olyan, korábban ismeretlen tényezőktől is függ, mint a Facebook-algoritmusok. Fenntarthatónak látja-e anyagilag a konzervatív médiát?
– Amíg van olvasó, bevétel is van valamennyi. Három-négyszázezer online egyedi látogatónk van, és hetente 30-40 ezer példányt értékesítünk a nyomtatott lapból. Vannak hirdetési bevételeink állami vállalatoktól is, amelyek ugyanakkor az ellenzéki médiában ugyanúgy hirdetnek. De azért a magánszektorból is hirdetnek nálunk, mint jobboldali véleményformáló lapnál.
– Hátrányos megkülönböztetést említett. Önt is LMBTQ-ellenesnek könyvelték el. Mi a túlélés kulcsa a mai médiaközegben?
– Antibárminek elkönyveltek már. Ha az ember elkezd szembeszállni a fősodorral, késznek kell állnia arra, hogy nagy árat fizet a túlélésért. El kell fogadni a nagy nyomást. Messzire, az elitekhez, az egyetemekhez, a nemzetközi összeköttetésekhez, az üzleti világhoz, a véleményformálókhoz vezet ez a kérdés. Magyarországon is hasonló a helyzet az ellenzéki vezetésű nagyvárosokkal, hiába van régóta hatalmon a Fidesz. Nagyon óvatosnak is kell lenni. Kis hiba is elég ahhoz a jobboldalon, hogy valaki a süllyesztőbe kerüljön. Az elitek könnyebben boldogulnak. De kapunk azért pozitív visszajelzéseket is, és annak is vannak jelei, hogy a munkánk érezteti a hatását a lengyel közéletben.
A 2015-ös parlamenti választás óriási áttörést jelentett, olyat, mint önöknél a 2010-es. A budapesti gyorsról beszéltünk akkor.
– Idén is parlamenti választásokat tartanak Lengyelországban. Hogyan ítéli meg a lengyel sajtó a nemzeti-konzervatív kormánypártok politikáját?



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!