Mark Rutte holland miniszterelnök a közelmúltban egy rádióinterjúban jelentette be, hogy a NATO-főtitkári poszt „nagyon érdekes”. Ezt egybeolvasva azzal, hogy kormánya júliusi összeomlását követően úgy döntött, szeretne eltávolodni a belpolitikától, tisztább képet kapunk arról, milyen tervei vannak a jövőre.
Kormányzati reakció még nem érkezett Rutte törekvéseire, de a Politico értesülései szerint széles körű támogatásra számíthat majd, bár 31 tag egyhangú támogatásának megszerezéséhez kemény lobbitevékenységet kell még folytatni, különösen az Egyesült Államokkal.
Egyelőre az ügyben megkérdezett amerikai szenátoroktól túl sok hátszelet nem kapott, hisz jelentős részük azt sem tudta, ki a holland kormányfő.
Az viszont, hogy 13 éve vezeti az EU ötödik legnagyobb gazdaságát azt jelenti, hogy van már tapasztalata Donald Trumppal, így esetleges visszatérésével nem lenne ismeretlen vizeken.
Ami miatt mégis megértő fülekre találhat a holland vezető lobbizása, az az, hogy szilárd Oroszország-ellenes álláspontja és Ukrajna mindenekfeletti támogatása jól ismert a háború eleje óta.
Amire viszont többen is felhívják a figyelmet, hogy a NATO-nak az 1949-es megalakulása óta nem volt női vezetője, és azt rebesgetik, hogy most megtörnék a jeget. Ez bizonyára nem hajtja a holland malmára a vizet.
Egyelőre tehát korai, hogy pontosan megítéljük Rutte valós esélyeit, de az bizonyos, hogy a versenybe beszállt.
