Amikor halál hullott az égből

A skóciai Lockerbie-re zuhant repülőgép roncsai között 270 ember, köztük négy magyar lelte halálát harmincöt évvel ezelőtt, 1988. december 21-én. A nyomozás, majd az évtizedeken keresztül húzódó jogi eljárások során a líbiai titkosszolgálatot nevezték meg a merénylet kitervelőjeként, de az üggyel kapcsolatban máig sok a kérdőjel.

A Policeman walks away from the cockpit of the 747 Pan Am airliner that exploded and crashed over Lockerbie, Scotland, 22 December 1988. The flight was on route for New York with 259 passengers on board. All 243 passengers and 16 crew members were killed as well as 11 Lockerbie residents. In 2003, Libya admitted responsibility for the deaths of the 270 victims of the Pan Am 103 bombing. (Photo by ROY LETKEY / AFP) Fotó: AFP/ROY LETKEY

Egy hűvös decemberi estén egy skóciai kistelepülés lakói épp vacsorához készülődtek, amikor szokatlan zajra lettek figyelmesek. A hang egyre közeledett és erősödött, végül valamivel este hét óra után egy Boeing 747-es repülőgép csapódott be Lockerbie-ben, több házat letarolva.

A PanAm légitársaság Londonból New Yorkba tartó 103-as járatának fedélzetén tartózkodó 259 ember azonnal meghalt, és hasonló végzet várt a földön tizenegy helyi lakosra, akik otthonára zuhant a gép.

A legtöbb áldozat az Egyesült Államokból származott, de összesen 21 ország gyászolta a halottait, akik között négy magyar állampolgár is volt. A Lockerbie-be érkező több mint ezer rendfenntartó és nyomozó a világ legnagyobb bűnügyi helyszínével szembesült, hiszen a gép roncsai több mint kétezer négyzetkilométeren szóródtak szét.

A vizsgálatot végzők csakhamar robbanás nyomaira bukkantak az egyik csomagszállító konténer maradványain. A skót rendőrök és az FBI ügynökei megállapították, hogy a robbanószerkezetet egy rádiómagnóban rejtették el.

Eleinte Iránt, illetve a palesztinokat gyanúsították a merénylet elkövetésével – az áldozatok hozzátartozói között akadnak, akik máig ezt a verziót tartják leghihetőbbnek.

A nyomozás eredménye és az ügy bírósági tárgyalása azonban Líbiát jelölte meg a mészárlás mögött álló országként.

Fotó: AFP/Roy Letkey

Kalandos nyomozás

A nyomozók munkája regénybe illő fordulatokat tartogatott. Néhány megperzselődött ruhadarab címkéi vezették el őket Máltára, ahol a tengerparti Sliema egyik ruhaüzletének tulajdonosa történetesen emlékezett arra, hogy néhány héttel korábban egy líbiai férfi vásárolt a megadott márka termékeiből. Mint mondta, azért emlékezett rá, mert viszonylag sok, véletlenszerűen összeválogatott darabot vásárolt.

1991 februárjára a nyomozóknak már gyanúsítottja is volt egy Abdelbaszet al-Megrahi nevű líbiai férfi személyében. Amikor a fotóját megmutatták a máltai ruhaboltosnak, ő felismerni vélte al-Megrahit. Egyéb adatok azt mutatták, hogy a líbiai férfi Máltán tartózkodott a vásárlás időpontjában.

A másik fontos nyomot egy megégett inggallérba beágyazódott apró zöld áramkörilap-darabka szolgáltatta, amelyről a CIA, valamint a német és a svájci hatóságok segítségével kiderült, hogy egy svájci cég által gyártott időzítő darabja. A cég adott el az időzítőből Líbiának, ráadásul az egyik tulajdonos személyesen is ismerte al-Megrahit.

A máltai belépési adatok tüzetes átvizsgálása után azt is megtudták a nyomozók, hogy al-Megrahi a robbantás előtti napon, 1988. december 20-án ismét Máltára érkezett, másnap viszont már távozott is egy másik férfi társaságában, akit Abu Agila Maszudként azonosítottak. A gyanú szerint ő készítette a gyilkos robbanószerkezetet, és jelenleg – 35 évvel a tragédia után – az Egyesült Államokban vár a tárgyalására.

1991 novemberében derült ki, hogy al-Megrahi a líbiai titkosszolgálat embere volt, és Lamen Kalifa Fimával együtt ő felelt azért, hogy a bombát tartalmazó bőrönd eljusson Máltáról a németországi Frankfurtba, ahol felkerült a PanAm Londonba induló csatlakozó járatára, ott pedig a New Yorkba tartó gépre.

Végeláthatatlan jogi eljárások

Mivel Moammer Kadhafi líbiai diktátor nem volt hajlandó kiadni al-Megrahit és egy társát, aki szintén gyanúsítottként szerepelt, az ügy évekre megakadt. Végül az ENSZ segítségével sikerült tető alá hozni egy megállapodást, amelynek értelmében egy skót bíróság tárgyalta az ügyet egy Hollandiában található korábbi amerikai légibázison.

A bíróság al-Megrahit elítélte, a másik vádlottat, Fimát viszont felmentették.

2003. augusztus 15-én Líbia végül elismerte a merénylet tényét, és egy az Egyesült Nemzeteknek címzett levelében felelősséget vállalt a robbantásért, majd kétmilliárd dollár ellentételezést fizetett a bűncselekmény miatt. A beismerés hatására az ENSZ feloldotta a Líbia ellen a merénylet miatt bevezetett szankciókat.

2009-ben a skót kormány egészségügyi okok miatt szabadon engedte a végstádiumú rákkal diagnosztizált al-Megrahit, aki végül 2012-ben hunyt el.

Kadhafi bukása után felcsillant a remény, hogy végre fény derülhet az ügy addig homályban maradt részleteire, de a polgárháború kitörésével ez gyorsan elillant. 

A hatóságok látókörébe került ugyanakkor egy újabb gyanúsított: az az Abu Agila Maszud, akit fentebb már megemlítettünk.

Ő más bűncselekmény miatt már börtönben ült Líbiában, és az amerikai hatóságok szerint nem csak azt vallotta be, hogy ő készítette a 270 életet kioltó pokolgépet, de egy berlini diszkó elleni merényletben játszott szerepéről is beszélt. 2022 decemberében kiadták az Egyesült Államoknak, ahol jelenleg a tárgyalására vár.

Lockerbie tragikus történetének még harmincöt év után sem látszik a vége.

Borítókép: Rendőr a Lockerbie tragédia helyszínén (Fotó: Roy Letkey/AFP)