Készen áll a Hezbollah egy háborúra Izrael ellen?

Ijesztő erőszakspirál alakult ki Izrael és a Hezbollah között: egymás után lépik át a korábban meghúzott vörös vonalakat. Habár egyik félnek sem érdeke a nyílt háború, ilyen feszült helyzetben elég egy hiba vagy félreértés, és az egész Közel-Kelet lángba borulhat. Milyen a hangulat Libanonban, mit gondolnak a palesztinkérdésről és mik az esélyei egy újabb fegyveres összecsapásnak? Dahrouge Elias libanoni–magyar kutatót, Közel-Kelet-szakértőt, a Siren Associates bejrúti nonprofit tanácsadó cég munkatársát kérdeztük.

Hirbet Szelm, 2024. január 9. Visszám al-Tavilt, a Hezbollah radikális libanoni síita szervezet elitalakulata, a Radván ezred egyik egységének parancsnokhelyettesét temetik a dél-libanoni Hirbet Szelmben 2024. január 9-én. Al-Tavillal egy izraeli légicsapás végzett Dél-Libanonban. MTI/AP/Huszein Malla Fotó: Huszein Malla

– Milyen a hangulat Libanonban a gázai háború árnyékában?

– Nem csak az árnyékában: október nyolcadika óta, ha csak közepes intenzitással is, de Libanon részese a háborúnak. Az ország déli részén, különösen a határ mentén konkrétan háborús a helyzet. Ez pedig a hangulaton is érezhető. 

Eleinte félelem uralkodott, felekezettől függetlenül mindenki attól tartott, hogy ide is átterjedhet a háború.

Az első hét után szinte minden itt élő külföldi hazatért. Aztán – ahogyan azt az ukrajnai esemény esetén is láttuk – az emberek lassan ehhez is hozzászoktak. Az év végén mindig több millió kivándorolt libanoni tér haza – nem volt ez másképpen idén sem. Talán nem volt olyan ünnepélyes a hangulat, mint szokott, és a félelem ott bujkált a szívekben, de mégiscsak hazalátogattak.

Dahrouge Elias libanoni–magyar kutató. Fotó: Dahrouge Elias

– Ha lehet általánosítani, egy átlagos libanoni hogyan vélekedik a palesztinkérdésről?

– Nehéz erre választ adni, hiszen a társadalom nagyon sokszínű, tizennyolc felekezetből áll. A palesztinkérdésben sincs teljes egység. Annyit azért el lehet mondani, hogy a többség a palesztinok mögött áll. Ennek nyilván történelmi, kulturális, gazdasági okai vannak. De saját érdekük is a konfliktus megoldása, hiszen az országban még mindig háromszáz-négyszázezer palesztin menekült él. Ha ők soha nem térhetnek vissza hazájukba, és „honosítanák” őket, az felboríthatná a fennálló kényes egyensúlyt. 

Ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint a többség ellene van, hogy Libanon beavatkozzon a gázai háborúba. 

Még a Hezbollahot támogató síitáknál is kevesebb mint fele alatti az arány. Valószínűleg az emberek úgy érzik, hogy előbb a saját gondjainkat kellene megoldani, hiszen az országban 2019 óta válság dúl – melyet a Világbank az elmúlt 150 év legsúlyosabb gazdasági krízisének nevezett –, és nem látszik a vége. Sokak szerint inkább a többi, jelentősebb arab államnak kellene komolyabb szerepet vállalnia.

– Kiszélesedhet a gázai háború egy Izrael és Hezbollah közötti összecsapássá?

– A Hezbollahnak nem volt más választása, október nyolcadikán bele kellett, hogy keveredjen a konfliktusba. Hiszen a narratívájuk évtizedek óta arról szól, hogy teljes mellszélességgel kiállnak a palesztinok mellett. 

Valójában azonban nem érdekük az eszkaláció. Ez nem az ő harcuk.

Nem az ő módszerük, ők a meglepetésre építenek, márpedig most lehetetlen lenne meglepni Izraelt. Hasonló módon Izrael aligha szeretne egy újabb nyílt frontot nyitni, van elég gondjuk Gázában. Legfeljebb Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek lenne jó, hogy időt nyerjen a felelősségre vonása előtt. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az fog történni, amit akarnak. Ilyen helyzetben akár szándéktalanul is nagyon könnyen történhet olyan, ami aztán megállíthatatlan lavinaként sodorja háborúba a feleket. Sajnos ebbe az irányba haladunk, egyre nagyobb ennek a forgatókönyvnek a kockázata. Viszont van esély a diplomáciai rendezésre is, ezért járt Izraelben és Libanonban is nemrégiben a közvetítéssel megbízott amerikai tisztségviselő, Amos Hochstein.

Visszám al-Tavilt, a Hezbollah radikális libanoni síita szervezet elitalakulata, a Radván ezred egyik egységének parancsnokhelyettesét temetik a dél-libanoni Hirbet Szelmben 2024. január 9-én. Al-Tavillal egy izraeli légicsapás végzett Dél-Libanonban. Fotó: MTI/EPA

– Mi kellene a helyzet elfajulásához?

– Izrael és a Hezbollah között vannak egyfajta ki nem mondott vörös vonalak. Ennek első foka az volt, hogy csak körülbelül két-három kilométeres mélységben és kizárólag katonai célpontokra mérnek csapást. Ezt aztán gyorsan megszegte mindkét fél. Ezután következett egy óriási ugrás az eszkalációban, mikor január elején egy izraeli csapás Bejrútban végzett a Hamász egy vezetőjével. Sokat elárul, hogy 2006 óta nem fordult elő olyan, hogy Izrael a libanoni fővárosban csapjon le. Erre a Hezbollah is ellentámadást indított: több mint negyven rakétát lőttek ki, egy nagyon fontos izraeli bázist is találat ért. Néhány napra rá az izraeliek a Hezbollah egyik parancsnokát likvidálták. Nem váratott magára a megtorlás, ismét észak-izraeli célpontokat lőttek. 

Látható tehát egyfajta eszkalációs spirál.

– Az izraeli vezérkari főnök azt mondta: ahogy Gázában harcolnak, úgy Libanonban is tudnak harcolni. A Hezbollah vezetője pedig többször megtorlással fenyegetett. Akkor ez inkább csak narratíva?

– Ahogy a mondás tartja, amelyik kutya ugat, az nem harap. Igen, ez mindkét fél részéről inkább csak narratíva. Csak fenyegetőznek. Nem állítom, hogy ha tehetnék, nem támadnának. De egy háború túl nagy pusztítással járna. Ez egyiküknek sem érdeke.

– Egyébként a Hezbollahnak megvan hozzá az ereje, hogy felvegye a kesztyűt Izraellel szemben?

– A Hezbollah közelebb áll egy hadsereghez, mint egy milíciához. Több mint százezres rakétaarzenállal, köztük precíziós fegyverekkel rendelkezik. Harcosai éles konfliktusokban, köztük a szíriai polgárháborúban edződtek. Évtizedek óta erre készülnek. Szóval alighanem készen állnának egy háborúra. Libanon viszont nem áll készen.

Borítókép: A Hezbollah harcosai parancsnokuk temetésén Libanonban (Fotó: MTI/AP/Huszein Malla)