– Iránban hogyan tálalta a média a Hamász támadását, az izraeli civilek elleni kegyetlenségekről is hírt adtak?

– Iránban több forrásból tájékozódnak az emberek: egyrészt a hivatalos csatornákról, másrészt a külföldről működtetett ellenzéki médiából, illetve a közösségi oldalakról, ahol féllegálisan ugyanúgy fent vannak. Szóval aki akarja, az Iránban sincs elzárva az információtól. A hivatalos iráni média palesztinbarát. Ezen belül a kormányzati vagy szorosan ahhoz köthető sajtó egyfajta hőstettként ábrázolta a Hamász támadását, és nem tett említést a civilek elleni kegyetlenkedésekről. Narratívájuk az volt, hogy a Hamász a palesztinok mindennapos szenvedéseit torolta meg és visszavágtak a többek között Iránt is ért izraeli szabotázsakciókért. Emellett felhánytorgatták az Ábrahám-megállapodásokat, hogy Izrael rendezi kapcsolatait az arab államokkal a palesztinkérdés megoldása nélkül. Ugyanakkor jelentek meg olyan cikkek is reformista lapokban, amelyekből azért érthetővé vált, hogy durva, erőszakos támadás történt. Néhány írás pedig egyenesen azt elemezte, miért nem népszerű a palesztinok ügye az iráni társadalom körében.
– És miért nem?
– Mert egy átlag iráni nem érez túl sok közösséget a palesztinokkal. A lakosság vallásosabb, Nyugat-ellenes rétege, tehát körülbelül harmaduk lehet, aki szimpatizál velük. A tömegek nem igazán értik, mi dolguk ezzel az üggyel. Sokan pedig arra is emlékeznek, hogy a Szaddám Huszein-féle Irak elleni háborúban palesztin önkéntesek harcoltak Irán ellen.
– Azóta mennyire harcias a retorika?
– Egyfelől harcias, másfelől óvatos. Az iráni politikai vezetés egyértelműen az iszlám világ egységét sürgeti Izraellel szemben.
Azt azt is egyértelművé tették, hogy nem akarják nyíltan megtámadni Izraelt, nem akarnak belekeveredni a katonai konfliktusba, csakis akkor, ha őket nyíltan megtámadják.
Sőt a korábbi elnök, Haszan Róhani arra is figyelmeztetett, hogy még az úgynevezett proxymilíciákkal is vigyázni kell, mert ha ezek véletlenül amerikai katonákat ölnek meg, akkor azzal Irán is célponttá válhat. Olyan iráni véleményt is olvastam, hogy valójában Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök akarja Iránt belerángatni egy háborúba, hogy ezzel terelje el a figyelmet saját botrányairól.