– Megjelent az Európai Bizottság által kiadott 2024. téli gazdasági előrejelzés. Az EU jelenlegi vezetésének gazdasági célja lényegében az, hogy nem számítanak az energiaárak, a gazdák, lényegében semmi, csak hogy Oroszország csődbe menjen. A jelentés alapján sikeres Brüsszel törekvése?
– Az elmúlt másfél év tanulságai alapján az európai gazdaságra vonatkozó növekedési kilátásokat rendre lefelé kellett módosítani, míg az orosz gazdasági kilátásokat rendre fölfelé.
Legutóbb január végén adta ki a jelentését a Nemzetközi Valutaalap, amiben 1,1-ről 2,6 százalékra növelte Oroszország gazdasági kilátásait. Ezzel párhuzamosan a csütörtökön megjelent bizottsági elemzésben 1,3-ról 0,9 százalékra módosították az EU gazdasági kilátásait.
Ezek fényében abszurd, hogy az Európai Bizottság egyszerre dolgozik a 13. és 14. szankciós csomagon. A gazdasági nehézség, amibe az Európai Unió sodródott, az – ahogy számos nemzetközi elemző rámutat – jelentős részben a szankcióknak a következménye.
Bebizonyosodott sajnos, hogy ezeknek a szankcióknak az orosz kárait szisztematikusan felülbecsültük, az európai kárait szisztematikusan alulbecsültük.
Ebből az következik, hogy érdemes lenne a szankciós politikán változtatni.
– A sajtóban megjelenő információk szerint a 13. szankciós csomagban jelentős teret kaphatnak kínai és indiai vállalatok is. Már nemcsak Oroszországtól akarja magát elvágni az EU, hanem más jelentős partnerektől is?
– Az EU szankciós politikájának fókuszában már a 11. csomag óta nem Oroszország, hanem a „harmadik országok”, elsősorban Kína állnak.
Ez azt is jelenti, hogy a büntetőintézkedések egyre kevésbé érintik az orosz gazdaságot, Európára viszont még a korábbiaknál is nagyobb veszélyt jelentenek.
Az Európai Unió legnagyobb importpartnere és második legfontosabb exportpiaca Kína, így a kereskedelmi konfliktus eszkalációja rendkívüli kockázatokat hordoz magában. Az európai gazdaság nagyon súlyos károkat szenvedhet, ha a kereskedelmi kapcsolatok visszaesnek.
– A jelentésben a kelet-európai térség kilátásai kifejezetten jók. Mire következtethetünk, hogyan változhat a jövőben a térség szerepe?
– A gazdasági növekedési kilátások alapján bebizonyosodni látszanak azok a tendenciák, amikre sok elemző már korábban felhívta a figyelmet.
A közép-európai, kelet-európai térség geopolitikai és gazdasági jelentősége folyamatosan nő és felértékelődik.
Közelednek az európai parlamenti választások. A nagy kérdés, hogy ez a térség képes lesz-e megfogalmazni markánsabban saját magát. Ígéretes kezdeményezések voltak már korábban is, például a visegrádi országok együttműködése, és úgy tűnik, hogy ehhez a gazdasági fundamentumok is egyre inkább adottak, egyre inkább adottakká válnak.
Maguk az előrejelzések is azt sugallják, hogy az együttműködést érdemes lenne növelni annak érdekében, hogy az Európai Unió jövőjéről szóló politikai vitákban markánsabban megjelenhessenek a közép-európai országokból származó vélemények is.
– Amikor a bizottság már önmaga is úgy fogalmaz, hogy „az uniós gazdaság 2024-ben a vártnál gyengébb alapokon áll”, akkor várhatunk változást a jelenlegi gazdaságpolitikában?
– Ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok. Az elmúlt időszakban sem tűnt úgy, hogy a brüsszeli elit túlságosan érzékeny lenne a valós, akár saját adataiból következő megállapításokra. Az előrejelzésekkel párhuzamosan sorra jelennek meg a Politicóban a nyomásgyakorló cikkek, amelyek egy része azért veszi célkeresztbe Magyarországot, mert az alaposabb vizsgálatokat várna el az új szankciós csomag elfogadása előtt. Holott a gazdasági hadviselés alapszabálya, hogy a büntetőintézkedések bevezetését célszerű alaposan megtervezni, mert különben könnyedén visszafelé sülhetnek el, így a magyar elvárás kifejezetten észszerűnek tekinthető.
Látható, hogy a brüsszeli vezetés a politikai álláspontján egyelőre nem hajlandó változtatni. Úgy tűnik, hogy legközelebb az európai parlamenti választáson lesz lehetőségük az európai polgároknak arra, hogy politikai értelemben rákényszerítsék a brüsszeli elitet arra, hogy változtasson hozzáállásán.
– Ha az Európai Unió gazdaságáról beszélünk, nem kerülhetjük meg Németországot. A német előrejelzések nem fényesek. Jogosak az aggodalmak?
– Az Európai Bizottság adatai is azt bizonyítják, hogy nem megalapozatlanok azok az elmúlt hetekben elhangzott állítások, amelyek szerint Németország Európa beteg embere. A német gazdaság nagyon súlyos strukturális kihívásokkal küzd. Ezeknek a tünetei sorban érkeznek, a gazdatüntetések pedig az elégedetlenség szimbólumává kezdenek válni. A probléma, hogy a német nehézségek az egész Európai Unió és köztük hazánk elé is egy nagyon jelentős kihívást állítanak, hiszen Németország a közösség talán legfontosabb gazdasága. Az elmúlt hetekben az egyik legnagyobb ipari szövetség vezetője úgy nyilatkozott, hogy a német ipar lényegében megállt. A német vállalatok egyre nagyobb számban vándorolnak ki Németországból, és ezzel kapcsolatban már maga a gazdasági miniszter is megkongatta a vészharangokat.
A külügyminiszter, aki korábban az egyik leginkább szankciópárti képviselőnek számított Németországban, maga is beismerte néhány hónapja, hogy a szankciók nem érték el a kellő eredményeket, mert Oroszország gazdasága jobban teljesített, mint várták, Németország gazdasága pedig recesszióba került.
A kérdés, hogy a német kormány vajon mikor lesz hajlandó fordítani a hajón. A társadalom nagyon egyértelmű jelzéseket küld, hogy az irány rossz. Itt lenne az ideje egy pragmatikus fordulatnak Németországban, és annak, hogy elkezdjenek kifelé mászni a gödörből.
Borítókép: Hortay Olivér (Forrás: Facebook)
