– Megjelent az Európai Bizottság által kiadott 2024. téli gazdasági előrejelzés. Az EU jelenlegi vezetésének gazdasági célja lényegében az, hogy nem számítanak az energiaárak, a gazdák, lényegében semmi, csak hogy Oroszország csődbe menjen. A jelentés alapján sikeres Brüsszel törekvése?
– Az elmúlt másfél év tanulságai alapján az európai gazdaságra vonatkozó növekedési kilátásokat rendre lefelé kellett módosítani, míg az orosz gazdasági kilátásokat rendre fölfelé.
Legutóbb január végén adta ki a jelentését a Nemzetközi Valutaalap, amiben 1,1-ről 2,6 százalékra növelte Oroszország gazdasági kilátásait. Ezzel párhuzamosan a csütörtökön megjelent bizottsági elemzésben 1,3-ról 0,9 százalékra módosították az EU gazdasági kilátásait.
Ezek fényében abszurd, hogy az Európai Bizottság egyszerre dolgozik a 13. és 14. szankciós csomagon. A gazdasági nehézség, amibe az Európai Unió sodródott, az – ahogy számos nemzetközi elemző rámutat – jelentős részben a szankcióknak a következménye.
Bebizonyosodott sajnos, hogy ezeknek a szankcióknak az orosz kárait szisztematikusan felülbecsültük, az európai kárait szisztematikusan alulbecsültük.
Ebből az következik, hogy érdemes lenne a szankciós politikán változtatni.
– A sajtóban megjelenő információk szerint a 13. szankciós csomagban jelentős teret kaphatnak kínai és indiai vállalatok is. Már nemcsak Oroszországtól akarja magát elvágni az EU, hanem más jelentős partnerektől is?
– Az EU szankciós politikájának fókuszában már a 11. csomag óta nem Oroszország, hanem a „harmadik országok”, elsősorban Kína állnak.
Ez azt is jelenti, hogy a büntetőintézkedések egyre kevésbé érintik az orosz gazdaságot, Európára viszont még a korábbiaknál is nagyobb veszélyt jelentenek.
Az Európai Unió legnagyobb importpartnere és második legfontosabb exportpiaca Kína, így a kereskedelmi konfliktus eszkalációja rendkívüli kockázatokat hordoz magában. Az európai gazdaság nagyon súlyos károkat szenvedhet, ha a kereskedelmi kapcsolatok visszaesnek.
– A jelentésben a kelet-európai térség kilátásai kifejezetten jók. Mire következtethetünk, hogyan változhat a jövőben a térség szerepe?