Kárpátalján szinte nem telik el nap temetés nélkül. A háborúban már legalább 35 magyar vagy magyar kötődésű katona veszítette életét, de valószínűleg valós számuk ennél is magasabb. Szatmári Volodimir is egy volt közülük, tavaly május 11-én áldozta életét a fronton. Megrázó halálát most özvegye idézte fel a Kárpáti Igaz Szó című kárpátaljai magyar lapnak adott interjúban.
Szatmári Ruszlana elárulta, hogy a háború kitörésekor fiuk éppen sorkatonai szolgálatát töltötte, ezért az első hetekben érte aggódtak a legjobban. Férje még nyugtatta is, hogy a sorkatonákat aligha viszik harcolni, és legalább kiképezték rá, hogyan kell fegyvert forgatni.
Volodimirban aztán április végén fogalmazódott meg az az elhatározás, hogy nem ülhet odahaza ölbe tett kézzel, miközben a fia a hadseregben szolgál.
Hamarosan bevonult, a 101-es kárpátaljai területvédelmi alakulathoz került, ahol felderítőként szolgált. Az első időszakban Donyeck megyében, Popaszne és Kramatorszk térségében állomásoztak, majd Luhanszk megyébe vezényelték át őket. De járt Herszon megyében is, azaz a legforróbb pontokon. Szumi megyében voltak, amikor életét vesztette – sorolta, milyen frontszakaszokon harcolt a férje. Szatmári Ruszlana azt is elárulta az interjúban, hogy a férfi holttestét csak másfél hónappal a halála után szállították haza, azonosításához DNS-vizsgálatot kellett végezni.
Volodimir két gyermeket hagyott hátra. Fiuk, Dmitro most lesz 21 éves, édesapja halála után leszerelték. A lányuk, Sztefánia május 17-én tölti be a 13. életévét.
A teljes interjút itt olvashatja, az özvegy mesélt arról is, mikor találkozott és beszélt utoljára férjével, hogyan értesült halálhíréről, és hogy fel lehet-e bármennyire készülni a legrosszabbra.
Borítókép: Szatmári Ruszlana a férje sírjánál az ungvári temetőben (Fotó: Kárpáti Igaz Szó)
