– Hogy alakult a keresztények helyzete a Közel-Keleten az elmúlt években?
– Jelenleg több arab országban, például Libanonban, Szíriában, Irakban és Jemenben is csökken a keresztények száma. Libanonban a jelentések szerint a keresztények száma 2020-ra a korábbi ötvenről 34 százalék alá esett. A Hezbollah milícia a szigorú öltözködési szabályok bevezetésével, a keresztények vidéki és városi területeken lévő ingatlanaikból való kilakoltatásaival, valamint a kormányban betöltött pozíciójával járult hozzá elvándorlásukhoz.
Nem sokkal jobb a helyzet Szíriában, ahol tíz évvel az Aszad elleni forradalom után hetven százalékkal csökkent a keresztények száma. A Szíriai Emberi Jogi Hálózat 2019-es jelentése szerint 2011 és 2019 között a különböző milíciák voltak a felelősek a keresztény templomok elleni támadások 61 százalékáért.
Ami Irakot illeti, a keresztények száma körülbelül 141 ezerre csökkent az 1987-es népszámlálás során regisztrált másfél millióhoz képest. Számos kisebbséget negatívan érintő esemény történt az elmúlt két évtizedben, és az alkoholt árusító keresztényeket is gyakorta vegzálják, holott ez utóbbi nélkülözhetetlen bevételi forrásuk. További problémát okoz, hogy a kisebbségek által lakott településeken – amelyeket az Iszlám Állam jelentősen megkárosított – elmaradtak az infrastrukturális fejlesztések és a munkalehetőségek is korlátozottak. Irakkal kapcsolatban annyi pozitívumot meg lehet említeni, hogy az átlag muszlim polgárok nem viseltetnek ellenérzésekkel az etnikai és vallási kisebbségek iránt, inkább a milíciák és szélsőséges csoportok követik el a jogsértéseket.
Jemenben az iráni támogatású húszi milícia keresztények meggyilkolására és elrablására, valamint az egyházi ingatlanok megrongálására és kifosztására irányuló kampányt folytatott a keresztény kisebbség megfélemlítése céljából. Zaklatták és megfosztották őket az egészségügyi szolgáltatásoktól, betiltották a Bibliát, valamint annak elégetésére buzdítottak. A húszik olyan iskolai tanterveket dolgoztak ki, amelyek keresztények és más vallási kisebbségek ellen uszítanak. Azóta a keresztények száma Jemenben negyvenezerről mindössze háromezerre csökkent.
– Hogyan kell elképzelni konkrét élethelyzetekben azt, hogy a keresztények milyen körülmények között élnek?
– A nem muszlim csoportok üldöztetése a legtöbbször nem állami szinten valósul meg. Komoly problémát jelent, hogy az egyes kormányok uralma és befolyása nem fedi le az adott ország teljes területét, ami az irányításukon kívül eső katonai szervezetek, azaz milíciák vagy terrorista csoportok megerősödéséhez vezet. Elég csak megemlíteni azt a Közel-Kelet legnagyobb keresztény közösségével (több mint tízmillió fő) bíró Egyiptomot, ahol a szélsőséges csoportok a központi kormánytól távol eső területeken számos merényletet hajtottak végre az elmúlt években.
Az arab országokban élő keresztények nem élnek sokkal különbözőbb életet, mint muszlim polgártársaik, de az időnként előforduló ellenük irányuló támadások jelentősen rontják életminőségüket. Ezenfelül tovább rontja a helyzetet több ország esetében is, hogy a szekuláris vezetés hiánya következtében a szélsőséges vallási gondolkodás túlzott befolyást gyakorol a közéletre, ami negatívan érinti a kisebbségi csoportokat.
– Mi tudná megváltoztatni a helyzetüket? A politika hogyan tudna segíteni?
– Az arab országokban a politikai hatalmat gyakorlók feladata megoldani a problémát. Ezt négy tényező egy időben történő megléte által tudnák elérni: infrastruktúra-fejlesztés, munkalehetőségek biztosítása, fizikai védelem megszervezése, kisebbségi jogok kiszélesítése. Emellett az időnként felerősödő keresztényellenes propaganda megszüntetésére is törekedniük kell. A jogvédők szerint viszont csak az okozna igazi javulást a keresztények helyzetében, ha az egyes csoportoknak autonómiát biztosítanának, például Irakban, de ennek az esélye szinte a nullával egyenlő.
– Mit tesznek a nemzetközi szervezetek?
– Több mint 360 millió olyan üldözött keresztény van a világon, akik jelenleg elnyomást és diszkriminációt szenvednek el. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik hívőből egyet érint ez a probléma. Egyesek erőszak és emberrablás áldozatai lesznek, míg mások munkájuk és megélhetésük elvesztését kockáztatják. Számos jótékonysági szervezet dolgozik a különböző országokban. Egészségügyi ellátást, oktatást és a mindennapi szükségletek kielégítését kínálják a bajba jutott embereknek. Mások azon dolgoznak, hogy eltöröljék vagy felülvizsgálják azokat az igazságtalan törvényeket, amelyek a keresztények mindennapi életét érintik. Mindenképpen kiemelendő a Hungary Helps Ügynökség tevékenysége is. Ők a Közel-Keleten olyan országokban hajtanak végre projekteket, mint Irak, Szíria, Jordánia, Libanon, Izrael és Palesztina. A program lényege, hogy helyben segítenek a Közel-Keleten élő keresztény és más kisebbségek, például a jezidik életkörülményein. Többek között javítják a szociális stabilitásukat, épületeket újítanak fel, iskolákat hoznak létre, munkalehetőséget teremtenek.
– Milyen következményekkel járhat Európára és a világra nézve az, ha nem változik semmi ebben a kérdésben?
Ha az ismertetett tendenciák folytatódnak, akkor továbbra is folytatódni fog a térség keresztényeinek elvándorlása. A célországok közé Nyugat- és Észak-Európa államai (például az Egyesült Királyság és Svédország), az Egyesült Államok, Kanada, valamint Ausztrália tartoznak. Tehát Európára elsődlegesen némi migrációs nyomás helyeződhet, de ez a folyamat már évtizedek óta zajlik, ami miatt hatalmas kolóniák jöttek létre az említett területeken. Továbbá az is problematikus, hogy a tapasztalatok szerint míg az első generációs közel-keleti keresztény menekültek még tartják szokásaikat és őrzik hagyományaikat, addig a másod- és harmadgenerációsoknál már visszaesés tapasztalható ebben a tekintetben. Közösségeik szétforgácsolódása hosszú távon kulturális sajátosságaik leépülésével járhat, ami a több ezer éves ősi keresztény csoportok megszűnését idézheti elő.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
