A Centre for Policy Studies (CPS) jelentése, amelynek társszerzője Robert Jenrick volt brit bevándorlási miniszter, megállapította, hogy a Konzervatív Párt által az országra kényszerített rekordszintű bevándorlás – annak ellenére, hogy a Brexit után a külföldiek beáramlásának csökkentését ígérte a lakosságnak – nem járt gazdasági növekedéssel. A dokumentum kapcsán Nigel Farage, a Brexit atyjaként is emlegetett politikus élesen bírálta a kormány bevándorlási politikáját egy televíziós műsorban.
Míg a tömeges migráció globalista támogatói azzal érvelnek, hogy növeli az adóbevételeket és emeli a teljes GDP-t, vagyis az egy főre jutó bruttó hazai terméket, és ezzel beszédtémát ad a kormányoknak, addig egyénileg más a helyzet.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint, miközben az Egyesült Királyság GDP-je tavaly 0,1 százalékkal nőtt – rekordszintű bevándorlás közepette –, az egy főre jutó GDP 0,8 százalékkal csökkent, ami drasztikusan elmarad a G7 országcsoport 1,2 százalékos átlagától, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban volt a második legmagasabb a népességnövekedés, ami nagyrészt a tömeges migrációnak köszönhető.
Ha az általunk tapasztalt nagyarányú migráció valóban olyan nagyszerű a gazdaságnak, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért nem látjuk ezt az egy főre jutó GDP-adatokban
– tette fel a kérdést a CPS jelentése.
Az agytröszt megjegyezte, hogy bár Boris Johnson korábbi miniszterelnök Brexit utáni bevándorlási reformjai azt ígérték, hogy a rendkívül szelektív, készségalapú bevándorlásra összpontosítanak, a rendszer a gyakorlatban lehetővé tette, hogy olyan külföldiek tömege érkezzen az országba, akik vagy nem dolgoznak, vagy alacsony bérű munkakörökben helyezkednek el.
A jelentés megállapította, hogy az elmúlt öt évben az Egyesült Királyságba nem uniós országokból érkezett nettó kétmillió bevándorlónak mindössze tizenöt százaléka érkezett az országba azzal a fő céllal, hogy dolgozzon.
A jelentés azt is megállapította, hogy a bevándorlásnak óriási ára van. A Spanyolországból érkező migránsok például átlagosan negyven százalékkal többet keresnek, mint a Pakisztánból vagy Bangladesből érkező bevándorlók. Eközben a Közel-Keletről, Észak-Afrikából vagy Törökországból érkező 25 és 64 év közötti migránsok csaknem kétszer nagyobb valószínűséggel voltak úgynevezett „gazdaságilag inaktívak”, mint a brit anyanyelvűek.
Amellett, hogy az átlagos britek nem részesülnek gazdasági előnyökben, a tömeges migrációnak költségei is vannak a külföldiekre fordított közszolgálati források és a folyamatosan növekvő kereslet miatt az ingatlanpiacon felszálló infláció formájában. A tömeges migráció szintén főszerepet játszott a lakbérek drágulásában: a becslések szerint 2022-ben átlagosan tíz százalékkal nőttek a lakbérek a migránsok beáramlása miatt.
A lakhatási költségek mesterséges felhajtásán túl a kormány tömeges migrációs programja a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatra (NHS) is komoly terheket rótt: a háziorvosi rendelők száma 2011 és 2021 között csak négy százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság lakossága 6,6 százalékkal nőtt, ami szintén főként a migrációnak köszönhető.
