Lengyelországban meredeken nő a külföldiek száma

Az elmúlt néhány évben a lengyel városok és települések utcáin szemlátomást megnőtt a külföldiek száma. Nincs ebben semmi különös, hiszen Lengyelország ebben az időszakban több százezer, idegenből érkező embert fogadott be, köztük munkavállalókat a hiányzó munkaerő pótlására, de valódi háborús menekülteket is. Azonban nagy különbség van egyfelől a Délkelet-Ázsiából érkezett, keményen dolgozó vendégmunkások és a háború elől menekülő, a lengyel társadalomba integrálódni akaró ukránok, másfelől az afrikai vagy közel-keleti illegális bevándorlók között, akiket idáig csak képeken lehetett látni, amint rozoga csónakjaikon partot érnek Olaszországban vagy Spanyolországba – írja legutóbbi számában a Sieci konzervatív hetilap.

Fotó: NurPhoto via AFP

Június 3-án egy Németországgal foglalkozó lengyel újságíró, Aleksandra Fedorska nyilvánosságra hozta azt a német szövetségi rendőrségtől kapott információt, mely szerint idén január 1. és április 30. között 5621 olyan illegális határátlépőt regisztráltak, akik a lengyel–német határon át érkeztek Németországba. Közülük 3578 személyt visszatoloncoltak Lengyelországba. Mi lett velük? Hová kerültek? Kik ők? Ezekre a kérdésekre az újságírónő máig nem kapott választ. Viszont a lengyel határőrség Fedorska megkeresésére azt közölte, hogy 188 külföldit vett át. A német és lengyel hatóságok közötti óriási számbeli különbségre azóta sincs válasz.

Az említett migrációs szejmvitán a belügyminiszter-helyettestől is megkérdezték, hogy miben látja a különbség okát? Ő viszont egy újabb számot említett: szerinte a német hatóságok 532 embert küldtek vissza, akik közül csak hatan folyamodtak menedékjogért Lengyelországban.

Németország számára természetesen összehasonlíthatatlanul nagyobb problémát jelent a migráció, mint Lengyelországnak. A Die Welt múlt héten nyilvánosságra hozott információi szerint Németországban az év kezdete óta 103 467-en folyamodtak menedékjogért. Hatvan százalékuk szírnek, afgánnak vagy töröknek mondta magát.

Felmerül a kérdés: Lengyelország miért fogadja vissza engedelmesen a Németországból visszatoloncolt embereket? Miért nem követel egyértelmű bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a „lyukas lengyel határőrizeti rendszer” miatt juthattak be Németországba? Miért Varsónak és miért nem Berlinnek kell ezt bizonyítania? Különösen annak fényében, hogy a német Willkomenskultur politikája vezetett ide. Végül is Berlin hozta Európára ezt a csapást más országok, köztük Lengyelország balliberális köreinek aktív támogatásával.

Minszk és Moszkva hibrid migrációs művelete is ennek következménye, ahogyan egy 21 éves lengyel őrmester, Mateusz Sitek migráns általi halálra késelése és – csak az idei évben – több mint félszáz lengyel határőr és őket támogató katona megsebesítése a lengyel–fehérorosz határon – a lengyel nemzetvédelmi minisztérium adatai szerint, melyeket a Dziennik Gazeta Prawna lengyel lap tett közzé június 6-án. Ehhez járulnak a határvédelemre elköltött milliárdok és az a megalapozott kétség, hogy Lengyelország biztonságos hely marad-e, vagy olyan lesz, mint Anglia, Németország és Belgium, ahol egy nő este egyedül már nem mehet ki a parkba kocogni.

Most derül ki, hogy milyen fontos lett volna az októberi parlamenti választásokkal egyidejűleg tartott népszavazás, melynek egyik kérdése az uniós migrációs csomagra vonatkozott. A referendumot Tusk torpedózta meg, miután az eredményes ellenkampány miatt nem sikerült elérni az érvényességhez szükséges 50 százalékot. Miért volt olyan fontos az akkori ellenzéki vezető, mai miniszterelnök számára, hogy a lengyelek ne vegyenek részt a népszavazáson? Nyilvánvalóan azért, mert tudta, hogy az a mandátum, amelyet a választóktól kap a kormányzáshoz, nem teszi lehetővé a határozott magatartást Berlinnel és Brüsszellel szemben. Sok lengyel választó pedig most kénytelen szembesülni akkori meggondolatlanságának következményeivel – állapítja meg a lengyel hetilap.

Borítókép: Egyre több illegális migráns veszi célba a lengyel határkerítést (Fotó: NurPhoto via AFP/Maciej Luczniewski)