Az ellenőrizetlen migráció exponenciális növekedésének egyik oka a keleti határokat ostromló, a fehérorosz–orosz hibrid hadviselés részét képező illegális bevándorlás, a másik pedig a nyugati, különösen német migrációs politika, amelynek az elmúlt nyolc év jobboldali kormányzása idején Lengyelország több-kevesebb sikerrel ellenállt. Két hete a szejmben az ellenzéki jobboldali Jog és Igazságosság párt frakciójának kezdeményezésére vitát tartottak a migrációról. Maciej Duszczyk belügyminiszter-helyettes fogadkozott, hogy Lengyelországot nem fenyegeti a nyugat-európai menedékkérők kényszerű áthelyezése. Mindamellett elismerte, hogy az Európai Unió által elfogadott migrációs csomag veszélyt jelent az ország számára. „A szolidaritás abban a formában, ahogyan javasolják, természetesen nem különösebben hasznos számunkra. Arra kell törekednünk, hogy soha ne lépjen életbe” – mondta a 15 uniós tagország koalíciójára hivatkozva, amelyek ellenezték a paktumot, és közös levelet is írtak az ügyben.
Felmerül azonban a kérdés: ha a kormány migrációval foglalkozó magas rangú tisztségviselője szerint a migrációs paktum nem hasznos Lengyelország számára, miért bizonygatta a miniszterelnök, hogy nagyszerű megoldás, amellyel csak nyerhet az ország? Donald Tusk a május 14-i kormányülésen azzal dicsekedett, hogy kormányának a tárgyalásokon olyan előírásokat sikerült a dokumentumba foglaltatnia, amelyek nyomán az „sokkal kevésbé veszélyes, mint kezdetben volt”.
Lengyelország a migrációs csomag kedvezményezettje lesz, nem kell fizetnünk, és nem kell befogadnunk egyetlen migránst sem más országból, az Európai Unió nem fog ránk erőltetni semmiféle migránskvótát
– állította. Gabriel Attal francia miniszterelnök azonban ezzel homlokegyenest ellentétesen nyilatkozott: „Ez a szolidaritás nem Franciaországot, nem a francia településeket fogja érinteni, hanem azokat az országokat, amelyek jelenleg elutasítják a menedékkérőket – Kelet-Európa országait […] Sikerült rászorítanunk őket egy olyan megállapodás aláírására, amely kimondja: vagy befogadjátok a migránsokat, mint Franciaország, Spanyolország és Olaszország, vagy fizetni fogtok a határok védelméért”.
Május 14-én a kelet-lengyelországi Podlaskie vajdaság bialystoki központi hivatala levelet intézett valamennyi vajdasági hivatalhoz azzal a kéréssel, hogy jelöljenek meg olyan helyeket, amelyek felhasználhatók lennének abban az esetben, ha külföldiek tömegesen érkeznének a Lengyel Köztársaság területére. A levél, melyet két nappal a június 9-i európai parlamenti választásokat megelőző kampánycsend előtt a jobboldali ellenzéki Szuverén Lengyelország párt egyik képviselője hozott nyilvánosságra, heves vitát váltott ki.
A vajdasági hivatal sietve magyarázkodott, hogy a levél tartalmát félreértették, nem illegális migránsokra vonatkozott, csupán a külföldiek elszállásolására szolgáló központok adatbázisát frissítették, amit rutinszerűen két-három évente elvégeznek.
Június 3-án egy Németországgal foglalkozó lengyel újságíró, Aleksandra Fedorska nyilvánosságra hozta azt a német szövetségi rendőrségtől kapott információt, mely szerint idén január 1. és április 30. között 5621 olyan illegális határátlépőt regisztráltak, akik a lengyel–német határon át érkeztek Németországba. Közülük 3578 személyt visszatoloncoltak Lengyelországba. Mi lett velük? Hová kerültek? Kik ők? Ezekre a kérdésekre az újságírónő máig nem kapott választ. Viszont a lengyel határőrség Fedorska megkeresésére azt közölte, hogy 188 külföldit vett át. A német és lengyel hatóságok közötti óriási számbeli különbségre azóta sincs válasz.
Az említett migrációs szejmvitán a belügyminiszter-helyettestől is megkérdezték, hogy miben látja a különbség okát? Ő viszont egy újabb számot említett: szerinte a német hatóságok 532 embert küldtek vissza, akik közül csak hatan folyamodtak menedékjogért Lengyelországban.
Németország számára természetesen összehasonlíthatatlanul nagyobb problémát jelent a migráció, mint Lengyelországnak. A Die Welt múlt héten nyilvánosságra hozott információi szerint Németországban az év kezdete óta 103 467-en folyamodtak menedékjogért. Hatvan százalékuk szírnek, afgánnak vagy töröknek mondta magát.
Felmerül a kérdés: Lengyelország miért fogadja vissza engedelmesen a Németországból visszatoloncolt embereket? Miért nem követel egyértelmű bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a „lyukas lengyel határőrizeti rendszer” miatt juthattak be Németországba? Miért Varsónak és miért nem Berlinnek kell ezt bizonyítania? Különösen annak fényében, hogy a német Willkomenskultur politikája vezetett ide. Végül is Berlin hozta Európára ezt a csapást más országok, köztük Lengyelország balliberális köreinek aktív támogatásával.
Minszk és Moszkva hibrid migrációs művelete is ennek következménye, ahogyan egy 21 éves lengyel őrmester, Mateusz Sitek migráns általi halálra késelése és – csak az idei évben – több mint félszáz lengyel határőr és őket támogató katona megsebesítése a lengyel–fehérorosz határon – a lengyel nemzetvédelmi minisztérium adatai szerint, melyeket a Dziennik Gazeta Prawna lengyel lap tett közzé június 6-án. Ehhez járulnak a határvédelemre elköltött milliárdok és az a megalapozott kétség, hogy Lengyelország biztonságos hely marad-e, vagy olyan lesz, mint Anglia, Németország és Belgium, ahol egy nő este egyedül már nem mehet ki a parkba kocogni.
Most derül ki, hogy milyen fontos lett volna az októberi parlamenti választásokkal egyidejűleg tartott népszavazás, melynek egyik kérdése az uniós migrációs csomagra vonatkozott. A referendumot Tusk torpedózta meg, miután az eredményes ellenkampány miatt nem sikerült elérni az érvényességhez szükséges 50 százalékot. Miért volt olyan fontos az akkori ellenzéki vezető, mai miniszterelnök számára, hogy a lengyelek ne vegyenek részt a népszavazáson? Nyilvánvalóan azért, mert tudta, hogy az a mandátum, amelyet a választóktól kap a kormányzáshoz, nem teszi lehetővé a határozott magatartást Berlinnel és Brüsszellel szemben. Sok lengyel választó pedig most kénytelen szembesülni akkori meggondolatlanságának következményeivel – állapítja meg a lengyel hetilap.
Borítókép: Egyre több illegális migráns veszi célba a lengyel határkerítést (Fotó: NurPhoto via AFP/Maciej Luczniewski)
