Tusványos a békemisszió következő állomása

Jövő héten nyitja meg kapuit a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, vagyis Tusványos, amelynek idei mottója: „Jobb pályán”. A mottó jelentéséről, jelentőségéről, a párbeszéd és a béke fontosságáról beszélgettünk Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével, a szabadegyetem alapítójával.

Fotó: Hegedüs Róbert

– A párbeszédet említette. A párbeszéd fontossága nekünk, Magyarországon már régóta nyilvánvaló, különösen a szomszédainkkal a külhoni magyarok miatt. Láttuk azt is, hogy a párbeszéd eredményre vezet, elég csak arra gondolnunk, hogy soha nem volt ilyen jó a kapcsolatunk Szerbiával, mint most. A miniszterelnök úr békemissziója is rávilágított a párbeszéd fontosságára, arra, hogy nem szabad elzárni a kommunikációs csatornákat. De úgy tűnik, Donald Trump is az ellene elkövetett merényletkísérlet után a párbeszéd felé fordult, hiszen egy, a Biden-kormányzatot kritizáló beszéd helyett inkább egy nemzetegyesítő beszéddel készült a jelöltállító gyűlésre. Mit üzen ez a világnak?

– Rendkívül fontos mozzanatra hívta fel a figyelmet, a Trump-bejelentésre, miszerint a konvenciós beszédét átírta, és nem a konfrontációra, hanem a nemzeti egységre kívánja helyezni a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy 

éhezi a világ a közös nevezők képviseletét, annak a polarizációnak a feloldását, amibe belesüllyedt a politika az egész nyugati világban, de itt nálunk, Magyarországon is. 

Ennek a polarizációnak a föloldása nehéz akkor, amikor egy ilyen sokk éri a politikai életet, amikor elszabadul az erőszak. Láthatjuk, hogy visszajönnek a politikai merényletek korszakából ismert reflexek – mert volt merénylet Reagan ellen, II. János Pál pápa ellen, Margaret Thatcher ellen –, amiket már elfelejtettünk, de újra itt vannak.

Robert Fico szlovák miniszterelnök után most Donald Trump ellen volt egy olyan támadás, ami után nyugodtan mondhatjuk, hogy csak az Úristen kegyelmének köszönhető, hogy ma egyáltalán érdemben tudunk arról beszélni, hogy a Trump által képviselt nemzeti egység, amelyet most megfogalmazott, helyreállhasson és megvalósulhasson az Egyesült Államokban. És lehessen adott esetben ennek egy kisugárzó hatása a nyugati kultúrkörbe, Európa irányába, ahol továbbra is azt láthatjuk, hogy a militáns, az elkerülhetetlen konfliktusnak a tézisei mennyire meghatározó módon vannak jelen. Én ebből a szempontból tartom fontosnak a miniszterelnöki békemissziót, Magyarország békemisszióját, hiszen a magyar politika ezt sok hangon próbálja megjeleníteni.

– Úgy fogalmazott a sajtótájékoztatóján, hogy a békemisszió már most sikeres. Miben látja annak sikerességét?

– Én úgy vélem, hogy azáltal már most sikeres a békemisszió, hogy nagyon sok vita, nagyon sok reflexió, nagyon sok elhatárolódás és jó néhány támogatás is övezte azt. Elérte a célját, sikerült a monoton egyhangúságot, az elkerülhetetlen katonai konfrontáció narratíváját meghekkelni. Ez mindenféleképpen már most sikerként könyvelhető el. Az elkövetkezendő időszakban az a feladatunk, hogy ezen az úton haladjunk tovább. Hasonló, talán nem annyira látványos dolog, hogy már a NATO washingtoni jubileumi csúcstalálkozójának a záródokumentumában is megjelenik az – megjegyzem, magyar kezdeményezésre –, hogy fönn kell tartani Oroszországgal a párbeszédet, annak ellenére, hogy Oroszország agressziót követett és követ el, annak ellenére, hogy fenyegetést jelent a nemzetközi biztonságra és a nemzetközi békére. De mindezek ellenére bekerült ebbe az zárónyilatkozatba, hogy fönn kell tartani a kommunikációs csatornákat. A NATO-csúcstalálkozó másnapján a két védelmi miniszter, az orosz és az amerikai tárgyalt is egymással.

– A magyar európai uniós elnökségnek szintén nagy szerepe lehet Európa jövőjének alakításában, fontos célokat fogalmazott meg Magyarország. Rengetegen kiállnak hazánk mellett, de sokan kritizálják is az elnökséget, sőt bojkottálnák azt. És ugyanígy támadják a Patrióták Európáért frakciót is. Mire számíthatunk a jövőben?

– A párbeszéd is egészen addig csak egy szép gondolat, amíg nem kapcsolódik hozzá erő. 

A párbeszéd mögött is kell, hogy legyen egy erős akarat. 

Fontos, hogy a harmadik legjelentősebb erő vagyunk az EP-ben. És ha sikerül egy erős stratégiai szövetséget kiépíteni az ECR-rel, Giorgia Meloniék frakciójával – akivel egyébként nagyon szoros és jó kapcsolatot ápolunk most is –, ha tudunk híd lenni a két közösség között, akkor még nagyobb befolyásra tehetünk szert.

Ha tudunk ennek a politikai családnak a megerősödésében tartalmi értelemben is gondolkodni, tudunk közös nevezőket kialakítani, sikerre tudunk vinni adott esetben egy-egy kezdeményezést, akkor többen lesznek azok, akik Emmanuel Macronhoz hasonlóan azt mondják, hogy a párbeszéd nemcsak joga Orbán Viktornak, egy ország miniszterelnökének, hanem adott esetben nélkülözhetetlen összetevője annak, hogy megtaláljuk a megoldást is. Azért emelem ki őt, mert a nagyobb tagállamok vezetői közül ő volt az, aki kibeszélt abból a kórusból, amit az Európai Bizottság megenged magának. A bojkottkezdeményezés egyébként alapvetően nem Magyarországot, hanem az Európai Uniót sújtaná, ezért is tartom egy kontraproduktív javaslatnak.

– Visszatérve Tusványosra: egy ekkora rendezvénynek, amely hagyományosan a válaszokat keresi, eszmecserére ad lehetőséget úgy, hogy a politikai élet sok szereplője megfordul ott, milyen szerepe lehet abban a jövőkeresésben, amit említett?

– Az idei Tusványos a békemisszió fontos állomása lesz – ezt nyugodtan kijelenthetjük.

Borítókép: Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, a szabadegyetem alapítója az idei tusványosi nyári szabadegyetem programjairól tartott sajtótájékoztatón. Balról Tárnok Mária magyarországi főszervező, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány kuratóriumi elnöke, jobbról Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)