Az orosz–ukrán háború árnyékában, az őszi amerikai elnökválasztás előtti és a megújuló Európai Bizottság időszakában kialakult globális hatalmi vákuum Peking és Tajvan régóta fennálló ellentétére is rávilágít – írja Világgazdaság. Tajvan nemcsak a nagyobb ellenféllel szembeni védekezés tanulságait vonja le, hanem aktívan tesz is védelme érdekében.
Washington Tajpej elsődleges külföldi fegyverforrása, és bár az Egyesült Államok az egy Kína-elv mentén nem ismeri el a sziget függetlenségét – és így hivatalos diplomáciai kapcsolatokat sem tart fent –, mégis – egy törvény miatt – biztosítja Tajvannak az önvédelemhez szükséges eszközöket. Emiatt pedig Peking rendszeresen és határozottan elítéli Washingtont.
Nem fog Kína ebben a helyzetben sem akcióba kezdeni, ennek semmi jele nincsen – mondta egy esetleges kínai invázióról Salát Gergely, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.
Nincsenek csapatösszevonások, illetve a kínai globális politika is szünetet tart. Megpróbálják megvárni, hogy ki lesz az újabb amerikai elnök, akivel majd együtt kell működniük a következő négy évben. Az Európai Bizottság pedig, véleményem szerint, olyan nagyon nem érdekli Pekinget, mert az számukra nem nagyhatalom
– emelte ki. Hozzátette, hogy Kína egyrészt kivár, és eldönti, hogy Tajvan kapcsán milyen irányban megy tovább, másrészt belföldi problémái is vannak. A Tajvannal fennálló követeléseit Peking 1949 óta, immáron 74 éve fenntartja, semmi olyasmit nem mondtak és tettek az elmúlt egy évben, ami ezzel szembemenne. „Azt gondolom, hogy rövid távon Peking magától Tajvannal szemben nem fog lépni, de ha az általuk kijelölt vörös vonalakat átlépik, akkor beleprovokálhatják egy olyan lépésbe, ami instant háborút jelentene” – hangsúlyozta a szakértő.
Ha Tajvan kikiáltaná a függetlenségét, vagy valamelyik jelentősebb hatalom ismerné el a függetlenségét, vagy bármilyen formában megváltozna a status quo, akkor Kína a saját törvényeinek megfelelően fegyveres erővel is érvényt szerezne annak. Az biztos, hogy Peking semmilyen formában nem tűrné el a már említett vörös vonalak átlépését Tajvannal kapcsolatban
– tette hozzá Salát Gergely. Tajvan Kína része, ez megkérdőjelezhetetlen és megváltoztathatatlan, ezt a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szögezte le korábban lapunknak.
A történelmi és a jogi tények szempontjából is egyértelmű, hogy Tajvan már az ősi idők óta Kínához tartozik. A fasizmus elleni világháború jelentős eredményeként mind az 1943-as Kairói nyilatkozat, mind pedig az 1945-ös Potsdami kiáltvány egyértelműen rendelkezik arról, hogy Tajvant vissza kell adni Kínának – írta Gong Tao. „Az egy Kína-elv azt jelenti, hogy csak egy Kína van a világon, Tajvan Kína része, és a Kínai Népköztársaság kormánya az egyetlen legitim kormány, amely egész Kínát képviseli” – emelte ki.
Salát Gergely szerint ezek alapján rövid távon tehát arról, hogy mi lesz Tajvannal, nem Kína, hanem az amerikaiak fognak dönteni, hogy bele akarják-e Pekinget provokálni egy fegyveres konfliktusba, vagy nem. Mint mondta, közép és hosszú távon pedig arra játszhat Kína, hogy az idő neki dolgozik. Ütemesen fejleszti a flottáját, és eljuthat egy olyan helyzetbe, ahol már nem egyszerűen csak a szigetet tudja elfoglalni vagy hatékonyan blokád alá venni, hanem meg tudja akadályozni, hogy az amerikaiak egyáltalán eljussanak a szigetre, vagy meg tudják védeni.
Salát Gergely úgy fogalmazott, hogy ehhez még talán egy kis idő kell, de a cél az, hogy olyan helyzetet alakítsanak ki, hogy Tajvannak és az őket támogató egyéb hatalmaknak esélyük se legyen távol tartani a kínai haderőt Tajvan partjaitól.
„Peking nem abban gondolkodik, hogy ez kell nekünk, ezért lerohanjuk és elvesszük. Ők bölcsebbek, és a lassú víz partot mos taktikát alkalmazzák inkább, hacsak – ismételni tudom – bele nem provokálják majd őket egy olyan háborúba, amit ők nem igazán akarnak” – összegezte a Magyar Külügyi Intézet szakértője.
Borítókép: Egy tajvani katona őrködik egy légvédelmi löveg mellett (Fotó: AFP)
