– Tizennégy éves volt, mikor 1974-ben a görög katonai junta támogatásával puccsot hajtottak végre Cipruson, mire Törökország katonai erővel avatkozott be a török lakosság védelmében. Emlékszik még arra a napra?
– Természetesen jól emlékszem, mi történt azon az izgalmas napon. Eltávolították a hatalomból III. Makariosz ciprusi elnököt, de a valódi céljuk az volt, hogy egyesítsék a szigetet Görögországgal. A görögök és a görög ciprióták régóta dédelgetett álma, hogy uralják az Égei-tenger teljes szigetvilágát, és egy nagy görög birodalmat építsenek. Ezért is hívják Ciprust a 13. szigetnek. Csakhogy kudarcot vallottak. A puccs óriási hiba volt, mert semmibe vette az alkotmányt, amely lehetővé tette az úgynevezett garantőr hatalmaknak (Nagy-Britannia, Görögország és Törökország), hogy beavatkozzanak. Törökország pedig nem habozott közbelépni, hogy békét teremtsen. Máig emlékszem, hogy mi, fiatalok, illetve a gyerekek, nők és idősek micsoda örömmel fogadtuk az életünk és földünk megmentésére érkező török hadsereget.
– Élnek még a sebek, jelent ez még valamit a mai török ciprióta ifjúságnak?
– Kétségtelen, hogy ők mindezt már inkább tanulmányaikból, a könyvekből ismerik. Nem csoda, hogy Ciprus jövőjének kérdése nekik már mást jelent, őket inkább az Európai Unió, illetve a gazdasági nehézségek foglalkoztatják. Nehezebb őket bevonni, de ettől még igyekszünk megértetni velük, hogy mennyire fontos Ciprus, és hogy a fenntartható béke csak Törökországgal, a térség legerősebb hatalmával teremthető meg.
– Ciprusra legfeljebb befagyott konfliktusként szoktunk gondolni – de az elmúlt évek eseményei például Hegyi-Karabahban vagy Ukrajnában bizonyították, hogy ezek gyorsan „kiolvadnak”. Mi történne, ha a török hadsereg kivonulna, elképzelhető egy újabb fegyveres összecsapás?
– Ebbe bele sem merek gondolni! Ha a török hadsereg kivonulna, másnap reggel a nyakunkon lennének a görög ciprióták! És higgye el, a harc véresebb lenne, mint 1974-ben!
– A szigeten az ENSZ békefenntartói – köztük magyar katonák – is őrzik a békét. Rájuk szükség van még?
– Ennek mérlegelése az ENSZ feladata. Számunkra az a legfontosabb, hogy Törökország a teljes erejével mögöttünk áll. Természetesen folyamatos kapcsolatban állok a török hadsereggel, akik arról tájékoztattak, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelő az együttműködés az ENSZ-szel. Annyit azért elárulhatok, hogy most sokkal nyugodtabb a helyzet. Korábban sokan féltek attól, hogy a görög ciprióták török cipriótákra támadhatnak. Manapság ettől már aligha kell tartani. Persze ahogy már említettem, ez csak addig igaz, amíg itt van a török hadsereg. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy az elmúlt ötven évben, mióta ők itt vannak, nem történt súlyosabb incidens.
– Fél évszázad elteltével közelebb került a megoldás?
– Eddig minden próbálkozás a sziget egyesítésére csúfosan megbukott. És ennek a török ciprióták csak örülhetnek: ha sikerült volna, mindannyiunkat elűzték volna. Ma már minden nemzetközi fórumon ismerik az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, és komolyan számolnak az úgynevezett kétállami megoldással. Izrael és Palesztina kapcsán szintén gyakran felmerül ez a fogalom, de esetünkben sokkal gyakorlatiasabb az elképzelés. Most közelebb vagyunk a nemzetközileg elismert, független Észak-Ciprusi Török Köztársasághoz, mint valaha. Nem akarunk visszatérni az 1974 előtti állapotokhoz. Meg akarjuk őrizni török közösségünket, mert ha beolvadunk Ciprusba, az a végünket jelentené. Lehet, hogy a görög ciprióták azt hiszik, hogy a sziget teljesen görög, de nagyobbat nem is tévedhetnének! Ahogyan abban hosszú tárgyalások után a brit kivonulás után is megegyeztünk, a szigetnek két ura van: a görög és a török ciprióták.
– Csakhogy most minden nemzetközi figyelem Ukrajnára irányul. Hogyan érinti önöket az orosz–ukrán háború?
– Az orosz–ukrán háborúra csekély a befolyásunk. Mi mindkét féllel jó kapcsolatot ápolunk, remélem, mielőbb békét kötnek. A háború kirobbanása utáni első időkben rengeteg orosz és ukrán költözött át délről hozzánk, mert kényelmetlenné vált számukra ott élni. Rövid idő alatt 10-15 ezren, talán többen is nálunk telepedtek le, ami ciprusi léptékben óriási szám. Örömmel fogadtuk őket, kapuink nyitva állnak, számunkra ez jó lehetőséget teremtett, hogy megismerjenek minket. Délen egyébként még mindig százezrével élnek oroszok.
– Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság és Magyarország egyaránt a Türk Államok Szervezetének megfigyelő tagja. Milyenek a kétoldalú kapcsolatok?
– Gyakran váltok szót Orbán Viktor miniszterelnök úrral a Türk Államok Szervezetének ülésein, legutóbb Bakuban is beszéltünk, megvitattuk a türk államok helyzetét. Egyetértettünk abban, hogy ezekben a vészterhes időkben még jobban együtt kell működnünk, segítenünk egymásnak. Gyermekkoromban mi még úgy tanultuk, hogy a magyarok és a törökök testvérek.
Történelmi viszály
Ciprus görög és török lakosságának konfliktusa régre nyúlik vissza, de a fordulópontot az jelentette, mikor Görögország 1974-ben egy katonai puccsal próbálta magához csatolni az országot, mire a török lakosság védelmében Törökország is beavatkozott. Kilenc évvel később a sziget nagyjából 37 százalékát elfoglaló Észak-Ciprusi Török Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, amelyet azonban azóta is kizárólag Törökország ismert el. Észak-Ciprus népessége mára meghaladja a háromszázezret, a lakosság túlnyomórészt török ciprióta, de egyre növekszik a betelepült törökök száma is. Az elmúlt évtizedekben több próbálkozás is volt a sziget újraegyesítésére. A Kofi Annan ENSZ-főtitkár nevével fémjelzett úgynevezett Annan-terv 2004-ben sikerrel kecsegtetett, ám a mindkét oldalon megrendezett népszavazáson hiába támogatta a török ciprióták 65 százaléka az egyesülést, a görög cipriótáknak csak 24 százaléka szavazott rá. A felek számos kérdésben nem értenek egyet, például a területekről, a menekültekről, az államszervezetről. A legfontosabb azonban a biztonsági helyzet. Törökország jelenleg mintegy 35 ezer katonát állomásoztat Észak-Cipruson, Nicosia azonban úgy véli, a török csapatoknak el kellene hagyniuk a szigetet. Ankara azonban a török ciprióták biztonságára hivatkozva erre nem hajlandó.
