A tengerek és óceánok fenekén a világ számos részén vannak olyan kritikus fontosságú ásványokban gazdag lelőhelyek, ahol például kobalt, nikkel, réz és mangán található – írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány egy elemzésben. Ezek az ásványok fontos alkotóelemei többek között a mobiltelefonoknak és egyéb számítástechnikai eszközöknek, továbbá kulcsszerepet játszanak a zöldátállásban, mivel elengedhetetlen alkotórészei az ehhez szükséges technológiáknak, például az elektromos járművek akkumulátorainak, a napelemeknek és az elektromos hálózatoknak. Az egyes elképzelések szerint akár néhány éven belül megkezdődő mélytengeri bányászat fókuszában az úgynevezett gumók állnak, mivel technikailag ezek felszínre hozatala tűnik a legmegoldhatóbbnak.
Ezek a jellemzően 2–8 centiméter közötti méretű képződmények hatalmas területeket borítanak az óceánok fenekén.
Azt, hogy számos tenger mélyén találhatók ásványkincseket tartalmazó gumók, amelyeket potenciálisan ki lehetne termelni, az 1870-es években fedezte fel egy John Young Buchanan nevű skót vegyész a modern oceanográfia kezdetét jelentő Challenger-expedíció során. Közel száz évvel később, 1965-ben jelent meg John L. Mero The Mineral Resources of the Sea (A tenger ásványkincsei) című könyve, amelynek központi szerepe volt a mélytengeri bányászat koncepciójának elindításában (Dive and Discover, 2024; Cronan, 2015). A jelenleg születőben lévő mélytengeri bányászat a zöldátállás fontosságának növekedésével párhuzamosan egyre ígéretesebb lehetőségnek tűnik számos ország és vállalat számára, ugyanakkor ellentmondásos volta miatt egyre erősebbek a bányászatot ellenző hangok is.
A gumók begyűjtésének módszerére vonatkozó fő elképzelés jelenleg az, hogy leengednek a tengerfenékre egy robotjárművet, amely összegyűjti a gumókat a felső üledékrétegekkel együtt. Az összegyűjtött anyagokat ezután egy hajóba vezetnék fel feldolgozásra, a hulladékot, például az üledéket és más szerves anyagokat pedig visszajuttatnák a vízbe. A mélytengeri bányászat megítélése rendkívül ellentmondásos, mivel súlyos és egyelőre megválaszolatlan kérdéseket vet fel a (mély)tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A Föld utolsó felderítetlen részének számító mélytengerekről rendkívül keveset tudunk.
A szélsőséges körülmények – a napfény hiánya, óriási nyomás, hideg – miatt sokáig élettelennek gondolt mélytengeri környezetről ma már tudjuk, hogy akár több millió faj népesíti be, amelyek közül néhány tízezret ismerünk jelenleg.
Mivel ezekről az ökoszisztémákról szinte semmilyen ismeretekkel nem rendelkezünk, nem tudni azt sem, mennyire lenne rájuk nézve káros a mélytengeri bányászat.