A tengerek és óceánok fenekén a világ számos részén vannak olyan kritikus fontosságú ásványokban gazdag lelőhelyek, ahol például kobalt, nikkel, réz és mangán található – írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány egy elemzésben. Ezek az ásványok fontos alkotóelemei többek között a mobiltelefonoknak és egyéb számítástechnikai eszközöknek, továbbá kulcsszerepet játszanak a zöldátállásban, mivel elengedhetetlen alkotórészei az ehhez szükséges technológiáknak, például az elektromos járművek akkumulátorainak, a napelemeknek és az elektromos hálózatoknak. Az egyes elképzelések szerint akár néhány éven belül megkezdődő mélytengeri bányászat fókuszában az úgynevezett gumók állnak, mivel technikailag ezek felszínre hozatala tűnik a legmegoldhatóbbnak.
Ezek a jellemzően 2–8 centiméter közötti méretű képződmények hatalmas területeket borítanak az óceánok fenekén.
Azt, hogy számos tenger mélyén találhatók ásványkincseket tartalmazó gumók, amelyeket potenciálisan ki lehetne termelni, az 1870-es években fedezte fel egy John Young Buchanan nevű skót vegyész a modern oceanográfia kezdetét jelentő Challenger-expedíció során. Közel száz évvel később, 1965-ben jelent meg John L. Mero The Mineral Resources of the Sea (A tenger ásványkincsei) című könyve, amelynek központi szerepe volt a mélytengeri bányászat koncepciójának elindításában (Dive and Discover, 2024; Cronan, 2015). A jelenleg születőben lévő mélytengeri bányászat a zöldátállás fontosságának növekedésével párhuzamosan egyre ígéretesebb lehetőségnek tűnik számos ország és vállalat számára, ugyanakkor ellentmondásos volta miatt egyre erősebbek a bányászatot ellenző hangok is.
A gumók begyűjtésének módszerére vonatkozó fő elképzelés jelenleg az, hogy leengednek a tengerfenékre egy robotjárművet, amely összegyűjti a gumókat a felső üledékrétegekkel együtt. Az összegyűjtött anyagokat ezután egy hajóba vezetnék fel feldolgozásra, a hulladékot, például az üledéket és más szerves anyagokat pedig visszajuttatnák a vízbe. A mélytengeri bányászat megítélése rendkívül ellentmondásos, mivel súlyos és egyelőre megválaszolatlan kérdéseket vet fel a (mély)tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A Föld utolsó felderítetlen részének számító mélytengerekről rendkívül keveset tudunk.
A szélsőséges körülmények – a napfény hiánya, óriási nyomás, hideg – miatt sokáig élettelennek gondolt mélytengeri környezetről ma már tudjuk, hogy akár több millió faj népesíti be, amelyek közül néhány tízezret ismerünk jelenleg.
Mivel ezekről az ökoszisztémákról szinte semmilyen ismeretekkel nem rendelkezünk, nem tudni azt sem, mennyire lenne rájuk nézve káros a mélytengeri bányászat.
Felmerül a tengeri élővilág közvetlen károsítása, a fajok és ökoszisztémák hosszú távú megzavarása, valamint a halászatra és az élelmezésbiztonságra gyakorolt lehetséges hatások. A szakértők gazdasági aggályokat is megfogalmaztak: ugyan a kitermelés a tengeren történne, a mélytengeri bányászathoz szükség lenne parti létesítményekre is, mind a feldolgozáshoz, mind a kibányászott ásványok átrakodásához. Ehhez földvásárlás és területfejlesztés volna szükséges, ez pedig a tapasztalatok szerint élőhelycsökkenéshez vezet, ami a tengeri erőforrásoktól függő part menti közösségeket érinti a leginkább.
Az Oeconomus megjegyzi, számos szakember, kormány és vállalat úgy véli, hogy amíg nem kapunk pontosabb képet arról, mivel is járna a mélytengeri bányászat, moratóriumot kell rá elrendelni. Ezt követeli több mint 44 ország közel 830 tengertudósa és szakpolitikusa egy közös nyilatkozatban, továbbá többek között a Google, a világ második legnagyobb bányavállalata, a Rio Tinto, valamint egyes autógyártók is.
A mélytengeri bányászat támogatói azzal érvelnek, hogy az segíthet kielégíteni a világ kritikus ásványi anyagok iránti igényét, ami egyre inkább növekedni fog, ahogy az országok fokozzák a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a karbonsemlegesség eléréséhez a világnak a mai mennyiség legalább négyszeresére lesz szüksége a polifémes gumókban található fémekből.
Érvként hangzik el a mélytengeri bányászat mellett például az, hogy általa elkerülhető lenne a felszíni bányászat okozta környezetkárosítás, amely – például az erdők kivágása és az ivóvízforrások szennyezése révén – a bányák közelében élőkre is hatással van. Az ellenzők szerint ez az érvelés hamis, mivel a mélytengeri bányászat nem váltaná ki a szárazföldi bányászatot, a támogatók szerint azonban a mélytengeri bányászat még ebben az esetben is kevésbé lenne káros, mint a szárazföldi.
Támogatói szerint az is a mélytengeri bányászat mellett szól, hogy a kritikus fontosságú ásványi anyagok szárazföldi lelőhelyei néhány országban koncentrálódnak, ami növeli az ellátási kockázatokat. A Kongói Demokratikus Köztársaság például az egyik legnagyobb kobaltkészletekkel rendelkező ország, ám egyes részein konfliktusok dúlnak.
Ami az Európai Uniót illeti, az Európai Bizottság és a tagállamok egy részének a hozzáállása is jelentősen megváltozott az elmúlt mintegy tíz évben.
Egy 2012-ben kiadott kiadványban a bizottság még kedvezően ítélte meg a mélytengeri bányászat potenciálját, a következő évtized során pedig az „Európa óceánjaiban rejlő kiaknázatlan lehetőségek kihasználása” érdekében az EU több mint 100 millió eurót fordított mélytengeri bányászattal kapcsolatos kutatásokra. Az Európai Parlament azonban egy 2018-as állásfoglalásában arra szólította fel a bizottságot és a tagállamokat, hogy ne támogassák a mélytengeri bányászatot a korábban részletezett aggályok miatt. Ennek eredményeként a bizottság által 2020-ban kiadott uniós biodiverzitási stratégia már azt az álláspontot képviseli, hogy a mélytengeri bányászatot nem szabad elkezdeni a tengeri környezetre, a biodiverzitásra és az emberi tevékenységekre gyakorolt hatásának kellő megismerése, valamint a tengeri környezetre csupán mérsékelten káros technológiák rendelkezésre állása nélkül. Bár a bizottság és a parlament most lényegében közös álláspontot képvisel, nincs közös uniós álláspont – olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében.
Borítókép: A kínai „Pioneer II” mélytengeri nehézbányászati jármű tengeri próbaútja (Fotó: AFP)
