Álmaikban Amerika visszainteget – Mit várnak Ukrajnában az elnökválasztástól?

Közeledvén az amerikai elnökválasztáshoz, az ukránok is egyre óvatosabban fogalmaznak, és kevésbé foglalnak állást a jelöltek mellett. Az azonban mégis látszik, hogy Kijev csak akkor bontana pezsgőt, ha Kamala Harris lenne a befutó.

America! Please, make peace again!

Az amerikai elnökválasztásoktól tehát – az értelmesen gondolkodó, és két lábbal a földön járó – ukránok azt várják, hogy lezárul végre ez a katasztrofális periódus, amely a harmadik világháború küszöbére sodorta az emberiséget, és minden értelemben padlóra küldte Ukrajnát. Gazdaságilag, pénzügyileg, energetikailag, a szólásszabadság, a demokrácia terén, területileg és demográfiailag is. Azok az ukránoknak, akiknek a TCK (hadkiegészítő kommandó) elrabolta a családtagjait, majd jobb esetben, koporsóban, rosszabb esetben zsákban küldte haza a maradványokat, azonnali változást várnak. Békét és nyugalmat akarnak végre. És egyetértenek Donald Trumppal, amit újabban, kommentár formájában már a legnagyobb közösségi oldalon is ki mernek fejezni. 

A frontról hazatérő sérült katonák, akik megjárták a poklok poklát, sokszor arról számolnak be, hogy csak akkor jöttek rá, hogy ez a háború nem róluk, nem az ukránokról, és nem is Ukrajnáról szól, amikor már odakerültek. Olyanokat mondanak, hogy, ha a Nyugat nem küldene több fegyvert, már rég megszületett volna a béke. Ebben ők ugyanis, csak nyers húsnak számítanak - így mondják ők az ágyútölteléket. Ki lehet tehát jelenteni: nagyon várják november ötödikét azok is, akik több, mint két éve be vannak zárva házaikba, lakásaikba, és saját országukban bujkálni kényszerülnek a brutális emberszedőktől, amit a temérdek támogatással pont a jelenlegi tengerentúli demokrata vezetés pénzel. És ez a többség. Az ukránoknál érezhetően kezd betelni a pohár. 

Az elit sosem élt ilyen jól

A háború mindig a sok pénzről szól, és miután évente több mint százmilliárdot pumpál Ukrajnába a Nyugat, van mit ellopni is. Az ukrán uralkodó elit és az őket kiszolgáló fegyveresek sikertörténete ez. Kijevben a háború kitörését követően is a legszebb nyugati autók jelentek meg az utcákon és luxusingatlanok felhozatala is nőtt. Ország az országban, párhuzamos valóságok világa ez. A csinovnyikok jól működő sémákat működtetnek, hogy a megvezetett, de inkább hibbant nyugatiak által háborúra szánt pénzek jelentős részét le lehessen nyúlni. A mutyikban mindenki benne van, te meg Iván menj, és harcolj! 

A rendőr, a hadkiegészítő kommandós, a határőr, a titkosszolgálat ügynöke a népet szipolyozza, és katonai mentességekért, halasztásokért, tiltott határátlépésekért cserébe dollár milliárdokat szed össze a néptől, amelyből, a hatalommal osztozkodik. A két éve még kisstílű vidéki hadkiegészítők és az őket segítő egyenruhások mára dollármilliomosok és villatulajdonosok lettek az Európai Unió déli országaiban. Nekik, és az általuk stabil lábakon tartott és védett hatalomnak tehát az éri meg, ha minden marad a régiben, a pénzcsapok nem záródnak el, és lehet tovább mutyizni. Persze a látszat kedvéért néha lekapcsolnak egy nem eléggé szorgalmasan felfelé osztó korrupt kollégát. 

Leegyszerűsítve tehát, tényleg így néz ki jelenleg az, hogy mit várnak az ukránok az amerikai választásoktól. A nép a szenvedés végét, a béke eljövetelét, amit jelenleg egyedül Donald Trump képvisel. A hatalom, a fegyveres erők, a konjunktúra és a mögöttük álló korrupt ukrán pénzvilág pedig jól tudja, hogy ezt a fajta diktatúrát csak akkor tudja folytatni, ha Kamala Harris kerül az elnöki székbe a tengerentúlon. Az ugyanis a háború és gazdagodás folytatását jeleni majd számukra. Hosszú éveken keresztül.