A Lengyelországot 2015 és 2023 között vezető konzervatív kormány hivatali ideje alatt az Európai Unió intézményei összehangolt támadást indítottak Lengyelország, ellen arra hivatkozva, hogy súlyosan sérül a jogállamiság az országban. Az atombombaként emlegetett hetes cikk szerinti eljárást is megindították, majd – annak ellenére, hogy a megindításra valójában most lenne indok – a tavalyi kormányváltás után nem sokkal leállították. Ezért egy évvel a legutóbbi lengyel parlamenti választást követően az Alapjogokért Központ megvizsgálta és összegyűjtötte a tíz legsúlyosabb lengyelországi esetet, melyek a Donald Tusk vezette kormány jogállamiságot leépítő magatartását igazolják.
Az évforduló mellett az is apropót ad erre, hogy a korábbi, konzervatív kormány elleni eljárások feltűnő hasonlóságot mutattak a Magyarország szemben azóta is zajló, hasonló támadásokkal. 2023 előtt jellemzően alaptalan, politikailag motivált kritikák érték Varsót, miközben az unió intézményei több alkalommal túllépték a hatáskörüket az általuk „jogállamiságinak” nevezett ügyek vizsgálatakor.
A tavaly alakult új, balliberális-globalista Tusk-kormány – elődjével ellentétben – viszont valóban rendszerszinten sérti az alapvető jogokat, a demokráciát és a lengyel alkotmányos berendezkedést, azaz a sokat emlegetett jogállamiság valódi leépülését idézte elő. A jogállamiság ugyanis legbenső tartalmában azt jelenti – ahogy ezt a központ számtalan alkalommal hangsúlyozta –, hogy az állami szervek a belső jogszabályokhoz, s legfőképpen nemzeti alkotmányukhoz kötötten működnek, s jelen esetben éppen ennek hiányával szembesülnek a lengyel polgárok.
Annak ellenére ugyanakkor, hogy teljesen nyilvánvaló jogsértésekről van szó Lengyelországban, az Európai Unió intézményei a tőlük megszokott kettős mércét alkalmazva nem reagáltak ezekre. Sőt, a korábban a jogállamiságra hivatkozva felfüggesztett uniós források kifizetését is megkezdték, annak ellenére, hogy a Tusk-kabinet e döntés meghozataláig csak ígéreteket tett a Brüsszel által kért intézkedések kapcsán. Miközben tehát a jobboldali lengyel kormány ideje alatt az EU vezetői olyan esetekben is jogsértésre hivatkoztak, ahol erre nem volt alapjuk, a balliberális kormány részéről puszta ígéreteket is elegendőnek tartottak, s nem is foglalkoztak az azóta elkövetett súlyos jogsértésekkel. Ez sokadjára is azt igazolja, hogy mind a jelenlegi lengyel kormány, mind az EU a „jogállamiságot” csupán politikai szlogenként értelmezi és a szuverenitás aláásására használja fel, ha érdekei éppen úgy kívánják.
A Központ kutatása mindezek miatt feltárja, hogy a Tusk-kabinet például szisztematikus támadást indított ellenzéki képviselők és egyházi személyek ellen politikai meggyőződésük miatt, tudatosan építi le a hatalommegosztási rendszert, sérti meg az igazságszolgáltatás törvényes garanciáit és korlátozza a gyülekezési szabadságot. Kiemelkedő súlyú jogsértés többek között, hogy jogellenesen tartóztattak le ellenzéki képviselőket; hogy politikai hűségteszt alá vetik a bírákat; vagy hogy formáljogi szabályokat is megsértve váltották le az államügyészt és szó szerint fegyverrel foglalták el a közmédiát. E jelentésben részletesen bemutatott esetek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik: ezek mellett számos más, az anyagban csak említésszerűen felhozott ügy roncsolja a demokrácia szövetét Varsóban.
A Tusk-kormány legsúlyosabb, a jogállamiságot rendszerszinten veszélyeztető lépései
1. A lengyel hatóságok megalázó és embertelen bánásmódot alkalmaztak egy politikai okokból letartóztatott katolikus pappal, Michal Olszewski atyával szemben.
2. Marcin Romanowski ellenzéki képviselőt jogellenesen letartóztatták a hatóságok, amelynek során figyelmen kívül hagyták a mentelmi jogát.
3. Elítéltek és a köztársasági elnöki hivatalba történő jogellenes betörés során letartóztattak két ellenzéki képviselőt, Marcin Kaminskit és Michal Wąsikot, annak ellenére, hogy az államfő korábban kegyelmet adott nekik.
4. A parlament és a kormány szándékosan nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság döntéseit, súlyosan megsértve ezzel a hatalommegosztás és a joguralom alapelveit, valamint a lengyel alkotmány rendelkezéseit.
5. Az igazságügyi miniszter több tucat bírósági vezetőt menesztett politikai meggyőződésük miatt, köztük a Varsói Fellebviteli Bíróság elnökét is.
6. Kormányzati kezdeményezésre „függetlenségi és részrehajlás-mentességi” tesztnek tervezik alávetni a bírák egyharmadát, amellyel valójában politikai engedelmességre kívánják őket szorítani.
7. Az igazságügyi miniszter leváltotta Darius Barski államügyészt, akinek eltávolítását a Legfelső Bíróság törvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére – szintén jogsértő módon – új államügyészt nevezett ki a miniszter.
8. A kormány a rendőrség és magán biztonsági szolgálatok segítségével erőszakkal elfoglalta a közmédiát, és jogsértő módon eltávolította annak vezetőit, majd szintén törvénybe ütköző eljárással nevezett ki új vezetőket.
9. A szejm súlyos beavatkozást kísérelt meg a Lengyel Központi Bank függetlenségébe azzal, hogy annak elnökét egy „különbíróság” elé kívánta állítani.
10. A rendőrség aránytalan és erőszakos módon lepett fel a gazdatüntetésen, ezzel megsértve a gyülekezési szabadságot.
